Megálltam, hogy már ne vasaljam Gábor ingjét, miután azt mondta: Csak otthon ülök, és ezt a munkát csak a kanapénra szántad.
Honnan jött az a fáradtság, Réka? A sorozatoktól? A barátnőkkel telefonálva? Én a munkahelyemen kimerülve jövök haza, s te csak azt meséled, hogy fáj a hátad!
Nekem azért fáj a hátam, mert a családot én húzom a vállamon, míg mások csak otthon ülnek és élvezik az életet!
Gábor a villát a asztalra dobta, úgy, hogy csengésben pattant fel, és a padlóra esett. A hús, amit Réka egy órától is többet sült, hogy a bőrcsíkja pontosan olyan legyen, mint ahogy a férje szereti, érintetlenül maradt a tányéron.
Réka megmerevedett a konyhai mosogató mellett. A víz zajlott, lemosva a habot a tányérról, de a nőt semmi sem érintette. Csak egyetlen mondat zúgott a fejében: Csak otthon ülnek.
Gábor mondta lassan, miközben elzárta a csapot és a háztartási kötény zsebébe rejtette reszkető kezeit komolyan gondolod? Azt hiszed, egész nap csak sorozatokat nézem?
Mit csinálsz egész nap? hajolt hátra a szék hátulján, szeméből olvasható lett a felfuvalkodott felsőbbrendűség, ami az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban jelent meg. Nincs gyerekünk, Artúr egyetemen él, kollégiumi szobában. A lakásunk nem palota, csak egy átlagos társasházi egység. Mit kellene itt takarítani? Van robotporszívó, mosógép, főzőgép. Neked ez egy nyaraló, nekem a munka. És én, egyébként, keresek, hogy ezt a te nyaralódat finanszírozzam. Nekem megvan a joga, hogy hazaérve egy pihent, elégedett feleséget lássam, ne pedig egy fáradt, panaszkodó nővet.
Réka a férjére nézett, akivel már huszonöt éve osztotta meg az életet. Az ő tökéletesen vasalt, világoskék, vékony csíkos ingje felé. Emlékezett, hogyan állt tegnap estig a vasalódeszka mellett, negyven percig simítva minden redőn, minden mandzsettán, hogy úgy nézzen ki, mintha szálhálóról készült volna. Emlékezett, hogyan indult ma reggel a piacon friss túróért, mert Gábor csak otthoni túróból készült túrós csuszát szeret. Emlékezett a fürdőkádfűrésre, a téli ruhák átnézésére, a bolti zsákok cipe-getésére
De ő ezt nem látta. A tiszta padlók számára magától értetődőek, a forró vacsora a főzőgép funkciója, a friss ingek pedig mintha a szekrényben termő fákon nőnének.
Rendben suttogta Réka halkan. Hallottam. Van a nyaralóm. Csak otthon ülök.
Szép, hogy megértettük egymást morcos Gábor, miközben felvette a villát a padlóról, és a mosogatóba dobta. Adj egy tisztát, és egy erős teát is, mert legutóbb még valami szar kávét kaptam.
Réka csendben adta át a villát, csendben töltötte a teát. Valami benne elszakadt. Nincs hangos veszekedés, nincs edények eldobálása. Csak hideg és üresség, mintha a kényelmes konyha hirtelen ablakait törték volna ki a tél közepén.
Este, mikor Gábor jóllakva, magabiztosan letelepedett a tévé elé focira, Réka a hálószobába lépett. Ebben az időben kezdődött a második műszak. Gábor osztályvezető egy nagy cégnél, szigorú öltözködési előírásokkal, minden nap más inget visel.
Kivett egy vasalódeszkát, felállította a vasat, majd rájött a kosárra, amelyben a megmosott ingjei hevertek hegyként. Ruganyosak, szilárdak a centrifugálás után, összegömbölyödve.
A robot mos, idézte fel Gábor szavait. A gép mos.
Igaz, a gép mosott, de vasalni nem tudott. Ez csak apróságok? Kicsi feladatok a csak otthon ülő nőknek, akik unnak a semmittevéstől?
Réka kihúzta a vasaló dugót, összecsukta a deszkát, beraktatta a szekrény mögé. Az ingek hegyét szépen a gardrób sarokba toltja.
Pihenj, Réka mondta magának a tükörben. Van nyaralód.
Reggel a szokásos menetrend szerint. Gábor a riasztóóra után felkelt, nyújtózott, zuhanyzott. Réka már a konyhában, kávét ivott. Nem főzött reggelit; a asztalon egy doboz müzli és egy üveg tej állt.
Hol a rántotta? kérdezte meglepetten Gábor, miközben egy törülközővel törölte a fejét.
Nem tudtam, válaszolta nyugodtan Réka, a telefonja hírcsatornáját lapozgatva. Pihenek. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit tovább fekszem, energiát gyűjtök a napközbeni sorozatmaratonhoz.
Gábor elmosolyodott, gondolva, hogy a feleség csak szólni akar.
Oké, elhúzunk. A müzlitek a müzlitek. Nézd, a szekrényben nem találtam a fehér inget, a mandzsettásat, amire a főnököm rábízta, hogy ma a generálosnál legyek. Hol van?
A kosárban mondta Réka, anélkül, hogy a képernyőt elengedte volna.
A kosárban? Szennyes?
Tiszta. Mosott. A gép még mos.
Gábor megkóstolta a tejet.
Réka, komolyan? Másfél óra múlva megyek a főnökömhöz, és még nincs vasalt ingem!
Ott van, ugyanúgy, mint a többi. Nincs vasalt.
Gábor lassan teszi le a kanalat, arca lassan megfakul.
Elég a cirkuszból. Talán tegnap túlzásba vittem, de ez nem ok a szabotázsra. Menj, vasald meg az ingemet. Gyorsan.
Réka szemével nézett fel rá. Nem volt benne sem félelem, sem harag. Csak közöny.
Nem, Gábor. Nem fogok vasalni. Vasalni munka, én meg úgy, ahogy te helyesen mondtad, nem dolgozok. Otthon ülök. És az otthon ülés nem azt jelenti, hogy órákat a forró vas mellett állok. A gép mos, legyen hát a vas is gép. Vagy te magad. Te vagy a férfi, te mindent magadra vállalsz. A vas nem nehezebb, mint a család felelőssége.
Te elkés azt? kiáltott Gábor. Van még meetingem!
A vas a szekrényben, a deszka is ott. Sietned kell, ha gyors vagy.
Gábor kirobbant a konyhából, harapva a szavakat. Réka hallotta, ahogy a deszkát leejti, a vasat cserkéli, majd a gőzben megégeti magát. Tíz perc múlva újra az ajtóban állt: piros, szőrös, az ingjén egy frissen hajtott redő, de a gallér minden irányba szállt.
Köszi, feleség! kiáltotta. Megoldottad!
A kályha hangja olyan erősen csapódott a tányérokba, hogy megremegtek a szervízdobozok. Réka nyugodtan befejezte a kávéját, és felöltözött. Ma útra készült: beiratkozott a helyi uszodába, amit már régóta akart, csak az idő hiányzott a ház körüli teendők miatt. És még találkozott egy barátnőjével. A nyaraló, ahogy ő mondta, csak nyaraló volt.
Este Gábor felhúzott, mint egy felhővihar. Az ingje még jobban összegabalyodott, mintha egy állomáson aludna.
Látod, elégedett vagy? dobta a táskáját a sarokba. A főnököm egész nap rám nézett, hogy meg vagyok-e beteg, mert milyen állapotban vagyok.
Mit válaszoltál? kérdezte Réka érdeklődve.
Azt, hogy a feleség feminista játékkal játszik. Van valami ennivaló, vagy megint csak száraztáplálékkal kell élnem?
Fagyasztott gombóc. Burgó névre hallgat.
Gábor fogat csikorgatott, de harcban már nincs ereje. Csendben főzte a gombócot, egyenesen a lábasból evette, és durván becsapta a hálószobába.
Múlt el egy hét. A lakás lassan, de biztosan a káosz felé vágott. Réka mosott, edzett, port törölhetett a leglátványosabb helyeken, de a kényelem varázsa eltűnt. Elmentek a friss törülközők, a süteményillat, a vasalt cuccok.
Gábor szenvedett. Kezdetben a régi ruhákat akarta viselni, de azok gyorsan elfogytak. Mosásra kényszerült, de félrecsúszott a gombok, a nadrágok sárgásra váltak, mert nem tudta beállítani a hőfokot. Egyszer egy kedvenc pulcsiját elégett, és egy órán keresztül kiabált az egész lakásban, Rékát a szabotázs vádolva.
Rékát viszont virágzott. Felfedezte, mennyi szabadidő maradt, olvasott, sétált a parkban, új frizurát vágatott, egyenesített a hátát, mintha levette volna a nehéz íjat a válláról.
Szombaton Gábor nem egyedül jött haza. Velük volt még egy kollégája, Igor Petrovics. Gábor már egy héttel korábban jelezte, de Réka elfelejtette.
Réka! kiáltotta Gábor a bejáratból túlzottan vidáman. Fogadjátok a vendégeket! Ünnepeljük a jelentést!
Réka a folyosóba lépett, szép otthoni ruhában, sminkkel.
Jó estét, Igor Petrovics mosolygott.
Hát te milyen csodás asszony vagy, Gábor! dicsérte a kolléga. Virágzik és illatot áraszt! Te meg panaszkodtál, hogy beteg vagy.
Gábor elpirult, és a vendéget a konyhába terelte.
Jöjjetek, jöjjetek Réka, rakj fel asztalt, kérlek. Valami felvágott, uborka, valami gyorsan elkészíthető melegét.
Réka továbbra is mosolygott.
Gábor, talán elfelejtetted, nekünk semmi sincs. Ma nem főztem. De rendelhetünk pizzát vagy sushi. A szállítás gyors most.
Hogyan nem főztél? csodálkozott Gábor. Vendégek!
Nem mondtad, hogy jönnek. És én pihenek. Moziba is mentem.
Igor Petrovics megpróbálta hűteni a helyzetet:
Nyugi, Gábor, ne terheld a feleségedet. A pizza jó ötlet. Én a pepperoni szeretek.
Gábor, fogat csikorgatva, elvitte a telefont, hogy pizzát rendeljön. Egész este szúrósan várt, ahogy Igor a ráncos pólóját nézte (amire Gábor már nem vasal, csak úgy hagyta, de a rendes Rékához képest szánalmas).
Amikor a vendég elment, Gábor felrobbant.
Szégyenbe hozol! Kifejezetten? A kollégám előtt! Most mindenkinek elmondja, hogy a házam egy malacólom, és a pizzát dobozból eszem!
Miért rossz a pizza? kérdezte Réka. Finom, és nem kell mosogatni. Te magad mondtad: a házimnak nem kell gond.
Kezdj el vasalni! üvöltötte. MintA végén Réka csendes mosollyal felvágta a vasalódeszkát, és a ház újra békésen szikrázott a közös megértés fénye alatt.
