Egy magányos idős hölgy, Boglárka Kovács, egy elfeledett kisfaluban, a Kiskunság szélén éltek. Házát a porlepte ablakkeretek és a vadon nőtt kerti zöldek jellemezték, csendben, amely szinte visszhangzott a négy falban. Férje meghalása után, gyerekei pedig a városba költöztek, napjai rutinrába szorultak tea, horgolás, kertészkedés és a rádió esti műsorai.
Egy őszi reggel, mikor a felhők szürke takarót húztak az égre, és a levelek úgy hullottak, mint égett levelek a kéményből, a kerítés mögött árnyékot pillantott. Egy szegény, koszos kutya jelent meg, csontvázra emlékeztető alakja és olyan szemei voltak, mintha emberi bánatot rejtett volna. Nem volt senki, ki ugatott volna, csak nézett.
Boglárka egy hideg kanál leves és egy szelet kolbász felébb nyújtott. A kutya óvatosan közelített, mindent megevett, majd elsétált. Másnap újra visszatért, aztán újra, aztán újra.
A kutyát Bandinek nevezték, még ha egy arisztokrata címnek hangzott is. Hétköznapjainkban Bandi egyre inkább bízott benne farkát csóválta, kezeibe dörgölődött, s még a kutyafúróhoz is elkísérte.
Egy éjjel hirtelen hangos ugatást hallott. Kinyílt a kapu, és Bandi őrültül szaladgált a szerszámos ház körül. Ahogy közelebb ment, zajt hallott: valaki ott volt. Lángszóróval felkapta a szobrot, kinyitotta az ajtót, és majdnem kifulladt. Egy kopott kabátos, sáros, sovány fiú ült a sötétben, rémisztő szemmel.
Kérem, ne bántsanak suttogta a fiú.
Kiderült, hogy egy árvaházból szökött, ahol egy kegyetlen nevelő foglalta el. Bandi a erdőben találta meg, ételt hozott, saját testével felmelegítette, majd a kedvességet sugárzó személyhez vitte.
Boglárka gond nélkül elrejtette a fiút. Amikor a helyi rendőrség a környéken egyetlen őr megérkezett a járda és a fény miatt, nem adta át azonnal. A tiszt ki is mondta, hogy régóta keresik a fiút, a korábbi nevelő már elbocsátották. A fiú egy új családhoz került, de távozása előtt még azt mondta:
Most már a nagymamám vagy Írhatok Önnek leveleket?
Bandi pedig maradt. Már nem volt gazda nélküli a ház igazi ura lett.
Azóta Boglárka újra családra talált: egy hűséges kutyára, heti levélre a unokaöccstől, és arra a meleg érzésre, hogy az élet, akárcsak egy kutyafark, néha hirtelen visszafordul, és váratlanul boldogságot hoz.
