Nem a mi ügyünk
– A közömbösségnek sokféle arca van, hallotta Rékán egy szelíd hang, amely a női szavak közül szűrődött ki néha el kell zárni a szemet, mintha semmit sem látnánk, mintha semmi sem érintene minket.
De néha ez már bűncselekmény.
– Ó, Réka, ez már csak filozófia, válaszolta egy másik női hang.
Réka a felénk fordult, nézve a házak, autók és emberek száguldását az ablakon túl. A kisváros már teljesen felébredt, felvirágzott.
Ma valamivel kínosabb volt a tömegközlekedés. Gábor már este felhívta, hogy egész éjszakára elzáródik a munkahelyén, így miért is panaszkodna Réka? Munka kell, munka kell. Többször felajánlották neki egy kolléga, egy fiatal férfi, hogy viszi haza, de ő visszautasította. Nem illik egy házas nőnek idegen férfiakhoz menni
Réka újra felhívta férjét, de a telefon csak végtelenül zúgó csengésekkel válaszolt, mire sóhajtva letette a készüléket, és a táskájába tette a telefont. Újra az ablakba bámult. Elfoglalt, biztosan, gondolta. Mindig a legrosszabb pillanatban zűz. A korai terhesség már érezte a visszahatásait; a hasam újra megfájult.
***
A boltban, amely egy nagyobb lánc része volt, a nő a rosszullétek ellen tudott harcolni, hiszen a vezetőnek alig volt szabad perce. Fejfájás és szédülés kísérte, de ekkor nem volt idő erre. A fői iroda ellenőrzése perceken belül érkezett. Réka, a nyűgös kasszás, megkérte a göndör hajú eladónő, Dórát:
Dóri, menj Anikónak segíteni a hűtő tisztításában, különben mindent elfogyasztunk! Én megyek a jelentésekhez!
Dóra, miután látta, hogy Réka a konyhába siet, odahajolt társához, aki a tejcsomagokat rendezgette, és suttogta:
Anikó, hallottad már, hogy Réka férje megcsal?
Anikó szemei kitágultak, és ijedten nézett Dórára:
Tényleg? Igaz ez?
Láttam, ahogy reggel elhagyta a saját lakását, és a régi osztálytársam, Lilla házából ment ki. És még megcsókolta is! Nem is tudom, mi lesz velünk.
Akkor el kell mondani Rékának. Miért monod nekünk?
Dóra nevetve megfordította a fejét:
Te vagy a szívfátyol, Anikó. Ki ne menjen el egy kicsit? Ha elválnak, talán jobb lesz. A családot nem lehet árulással építeni.
Anikó elgondolkodott, majd így válaszolt:
Legyen elválnak vagy ne, ez az ő döntésük. De Rékának joga van a valósághoz Talán jobb, ha elválnak, mert a család hazugságra épül.
Dóra újra felnevetett, és kissé leereszkedő tekintettel nézett a társára:
Nem a mi ügyünk. Az ilyen jólelkűek, mint te, végül csak a saját felelősségükre maradnak.
Anikó sóhajtott, és nem vitatott tovább. Talán Dóra igaz volt, de valami még mindig nyugtalanította a lányt. Réka és Anikó közel álltak egymáshoz, szinte barátnők voltak. Anikót már gyermekkorától arra nevelték, hogy a keserű igazság jobb, mint az édes hazugság; a fájó feddés őszintébb, mint a boldog illúzió.
A bolt adminisztrátora, Dénes, szintén észrevette a megviselt Rékát a szekrény mögött. Következetesen kávét kortyolgatott, miközben egy jelentést írt a laptopján.
Réka, ne aggódj, minden rendben lesz, mosolygott.
Réka kézzel intett, majd sóhajtott:
Gábor már nem veszi fel a telefonját, ezért vagyok nyugtalan.
Dénes csendben maradt. Réka már a kezdeteknél megkedvelte őt, amikor csak a boltba lépett. Kezdetben egyszerű eladó volt, de hamar a szorgalmas és leleményes fiatal férfi adminisztrátorrá lett.
Talán elfoglalt feszült el a Dénes. Nem volt joga beleavatkozni mások ügyébe, bár látta, hogy a férj hidegen viszonyul a feleségéhez.
Talán, mosolygott Réka, a telefonját a zsebébe téve, és sietve távozott.
A bolt előcsarnokában az ellenőrzők érkeztek, és már zűrzavar támadt.
***
A következő héten Anikó folyamatosan Rékát nézte, és nem tudta, mit tegyen. A barátnője meséi alapján tudta, hogy a férj gyakran késik a munkában, Réka pedig a tömegközlekedéssel jut el a boltba, holott a férj is elvárhatná, hogy hazavesse, főleg egy kisvárosban, ahol a buszok gyakran késnek.
Anikó elhatározta, hogy megvizsgálja a gyanúit. Reggel bejelentette, hogy késik a munkából, és a kedves szerető házához ment.
Anyja azt mondta Anikónak, hogy azoknak, akik szívükben hordozzák a szerelmet, szívük megfázhat. Anikó ma is megerősítette ezt a mondást, amikor látta, ahogy Gábor boldogan ölel egy ragyogó blondint, csókolja, és este ígéretet tesz, hogy visszatér. A szívében egy mély szúrtárcsát érzett. Milyen rossz férj él velem! gondolta Réka. Mindenre kész vagyok, de ilyen ármányos emberrel?.
Aznap este Anikó cselekedett. Nem szóval, hanem más úton. Amikor Réka elhagyta a boltot, Anikó belépett a konyhába, ahol Dénes épp hazafelé készülődött.
Dénes, van egy dolog, mondta szemékkel ránézve.
Dénes tanácstalanul nézett vissza.
Rékát érinti, magyarázta Anikó, láttam a szemtanúként, hogy a férj másnál jár.
Dénes elgondolkodott, majd lehunyta a tekintetét:
De ez a magánéletük Nem illik közbelépni?
Illik, nem illik, mosolygott Anikó, tudnia kell az igazságot.
Ő terhes, mi van, ha valami történik? vitatta Dénes.
Akkor ez a sors, szakította Anikó, az igazság fontosabb a hazugságnál. Vidd el a szállóképviselőnket a faluba, ahol a nagyi van, aki tudja, hogyan segíthet. Ő már segített, a valóság megtalálja magát.
Dénes elhallgatta magát.
Rékát szereted, ugye? hozta fel az utolsó érvet Anikó. Nem adsz neki esélyt az igazságra?
Dénes sóhajtotta, majd beleegyezett.
***
A nagymama Zsófia meleg fogadással várt a fiatalok előtt. Nem tűnt varázslónőnek, csupán egy egyszerű öregasszony, szürke hajjal, egy lapos szürke pulcsival, hosszú szoknyával, amely alatt ízületi fájdalommal torzult lábai forró harisnyába burkolóztak. A tekintete szürke, de átható volt, mintha a lélekbe látna.
Anikó átadta neki Réka fényképét.
Zsófia mosolyogva nézte Dénest, majd gyújtott egy gyertyát, és a lánggal átvilágította a telefon képernyőjét.
Látom, a férj nem a sorsodhoz való. Később elválnak. Nem jó férfi, hazudik, ármánykodik. De a nő szíve tiszta, jó.
Gyorsíthatnánk? suttogta Anikó.
Nem tudok sietni, de segítek, hogy meglássa az igazságot. Aztán ő maga dönthet a sorsáról
Zsófia felkelt, apró léptekkel ment ki a hideg teraszra, hozott egy vászonzsákot és egy nagy fazekat. Egy marék gyógynövényt szedett ki a fazékból, és suttogva a zsákba töltötte:
Fűszernövények a mezőkről, szellő a szikláktól, segítsék Rékát, tárják fel az igazságot. Legyen úgy… Addja ezeket a fűszereket a lány ételéhez, ízük enyhe, nem érzi. Ártalmatlanok.
Terhes, kérdezte Dénes, izgatottan nézve a nagymamát.
Zsófia szemöldökét felhúzta, és ravaszul válaszolt:
Nem árt, csak kamillát, százszorszét és néhány titkos gyógynövényt. Nem mérgezőek. És te, fiai, készen állsz feleségednek egy másik gyermekét elfogadni, ha ő a szélétől szabadul?
Dénes nyögve bólintott:
Kész vagyok. Nem léteznek idegen gyermekek.
***
Az, hogy a gyógynövényeket Rékának adja, a legnehezebb része volt a tervnek. Ráadásul Réka gyakran hánytatott. Azon a estén, a bolt zárása közelében, Réka hirtelen erősen vágyott valami gyorsfőtt tésztára.
Megfőzöm neked, ülj csak! kiáltotta Anikó, és rohanva elkapta a tészta csomagját, a zsebében lévő nagymama zsákot, majd visszafutott a konyhába.
Dénes csendben ült, és remélte, hogy Rékát elhagyja a csalója, de egyben kétségbe vonta, hogy jó vagy rossz a beavatkozásuk. Jó vagy rossz az nem volt egyértelmű.
Anikó megkönnyebbülten lélegzett, amikor Réka befejezte az utolsó kanál tésztát. Ő és Dénes is izgatottak voltak, de a kötelességtudás és a felelősség erősebbnek bizonyult.
***
Nem látták, hogy sikerült-e, mert a reggel történt. Réka a buszon az ablak mellé ült, és álmodozva nézte a járókelőket. Nem hallotta a sofőr telefonos beszélgetését, amíg a vezető hangosan be nem jelentette:
Kedves utasok, ne aggódjanak, de egy körútra kell menni a forgalmi torlódás miatt. Útközben egy nagyobb baleset miatt a vasúti átkelőnél javítás zajlik.
Aztán minden olyan, mint egy rossz álom: a férj egy másik házból lép ki, a ragyogó blondint öleli, majd egy nem baráti csókot ad. Réka a nyílához roskadt, nem hitt a szemének, fejét körözte a szédülés, a hasát szúrta a fájdalom és köd lett körülötte.
Felébredt a kórházban. Az első, amit látta, Anikó szorongó arca volt.
Réka bocs, ha ezt én okoztam
Miről beszélsz? mormolta Réka. Láttam Gábort Lillával. Tényleg
Ekkor Gábor lassan belépett a szobába, a feje bűnös tekintettel. Nem tudott szót sem szólni.
És már régóta Lillával dolgozol éjszakánként? roppanta Réka.
Réka, bocs, de a doktor azt mondta, hogy nem szabad, és én meg kell értened, ha meg akarod menteni a családot mondta a férj szélén egy aljas mosollyal. Elég volt!
Menj el! Amint kijövök, elváltok! kiáltott Réka, és Gábor távozott, mintha már nem lenne visszatérő út.
Mi lesz a gyermekkel? kérdezte Réka.
Az orvos azt mondta, hogy minden rendben, csak egy veszélyes vetélés volt, de már túl vagyunk biztosította Anikó.
Ekkor Dénes óvatosan lépett be egy nagy gyümölcspohár hordozásával. Az orvos, aki hamarután megjelent, megjegyezte, hogy túl sok látogató egyszerre van.
Hagyjátok, kérlek, nyúlt Réka az ágyhoz, és kérte a doktort, hogy engedje be Dénest.
A doktor sóhajtott, és bólintott. Anikó is kilépett, és egyedül maradt Dénes Rékával.
Réka, nagyon aggódtam érted A te és a babád miatt kezdte babrálva a fiatal férfi.
Te mindig aggódtál értem mosolygott Réka különben, mint egyesek.
Felejtsd el mosolygott Dénes.
Anikó fejét újra beletette a szobába:
Réka, bevallom, én állítottam össze mindent, hogy megtudd a férj hűtlenségét. Nem bírtam továbblátni anélkül, hogy ne szóljak. Kérlek, ne haragudj.
Réka nevetett, egy pillanatra elgRéka végül úgy döntött, hogy elenged minden kárörömöt, újra magára és gyermekére koncentrál, és a múlt árnyait maga mögött hagyva reményről és új kezdetekről álmodott.
