Ne bánkódj, Zalán! Legalább a szilvesztert jól megünnepelted!
Itt a város, ahonnan származik. Zalán leszállt a peronról, kilépett a pályaudvar előtti térre, és megindult a buszmegálló felé. Nem szólt a feleségének, hogy ma jön haza.
A hangulata nem volt valami jó, hiszen hamarosan kellemetlen beszélgetés várta Annamáriával. A felesége biztosan megint szidni fogja, panaszkodni, hogy mennyire önző és közömbös.
De hát közömbös? Ő mégis fel akarta hívni szilveszterkor, hogy boldog új évet kívánjon, de Anna kikapcsolta a telefonját. Mert megsértődött!
Három napig próbálta elérni, de nem vette fel. Hát akkor ő is megsértődött, és abbahagyta a hívogatást.
És egyébként Anna még a szüleit és a húgát sem köszöntötte fel, nem hogy őt. Na, ezt most rögtön az ajtóban elmondja neki!
Nem csak ő hibázik, Annának is vannak baklövései, úgyhogy válaszoljon! Tudják, mit mondanak? A legjobb védekezés a támadás.
Zalán felocsúdott, és harcias hangulatban lépett be a házuk elé.
A lakás csenddel fogadta.
Hé! Van itt valaki élő? Annamária, hazaértem! kiáltotta hangosan, de senki sem válaszolt.
Bekukkantott a konyhába üres, majd az egyik szobába semmi, a másikba ugyanaz. De ekkor hirtelen feltűntek a változások: a fal mellett nem állt a kiságy, eltűnt a komód, amelynek tetején a pelenkázó asztal volt, és a babakocsi is hiányzott, amit Anna szülei adtak nekik.
Zalán sietve a szekrényhez rohant az a része, ahol a felesége ruhái lógtak, szintén üres volt.
Ez meg mi? Elment az esze? Otthagyott? gondolta Zalán.
Felhívta az anyósát, de senki sem vette fel. Aztán megpróbálta Katalint, Anna barátnőjét. Semmi. Végül sikerült elérnie Mihályt, Katalin férjét.
Miska, szia! Add oda Katalinnak a telefont, nem tudom elérni kérlelte.
Katinkával meg a gyerekkel most a faluban vannak, ott ünnepeltük az újévet. Ott néha rossz a térerő.
Tegnap jöttem haza, mert ma műszakom van. Ők még pihennek válaszolta Mihály. Egyébként miért keresed Katalint?
Azt hittem, talán tudja, hol van a feleségem. Hazajöttem a szüleimtől, de otthon nincs. És minden, amit a babának vettünk, az sincs meg mondta Zalán.
Hallod, a feleségedről úgy tudom, hogy bármelyik nap megszülhet. Te meg elmentél a szüleidhez ünnepelni, és egyedül hagytad otthon? csodálkozott Mihály.
Ő maga nem akart jönni. Bár a szülés dátumát január 10-11-re tették. Simán visszaértünk volna.
Gratulálok, tökfej, te egy félkegyelmű vagy nevetett a barátja.
Miért? nem értette Zalán.
Mert nagy valószínűséggel már egyedülálló vagy. Hülye! Hívd fel a kórházat, biztos ott van tanácsolta Mihály.
Tíz nappal ezelőtt.
Nem értem, Zalán mondta telefonban az anyja , miért kell a szilvesztert otthon ülnöd? Ha Annamária nem akar jönni, gyere te egyedül. A szülése még két hét múlva van, simán visszaérsz.
Főleg, hogy majdnem mindenki összejön: Vera néni meg Sándor bácsi jön, Natasa meg Viktor, Olga meg Pál. Mi meg apuddal, meg Viki meg Gergő.
Viki foglalt nekünk szobákat egy erdei szállodában négy napra, december 30-tól január 2-ig.
Szilveszterkor bankett lesz a vendéglőben, művészekkel. Fizettem helyetted, majd visszaadod. Nálunk maradsz karácsonyig, január 8-án mész vissza. Pont idejében érkezel a feleséged szülése előtt.
Annamária nem akart menni:
Zalán, bármikor elkaphat a fájás. Képzeld el, hogy nézne ki: mindenki mulat, ne meg hirtelen beindul a szülésem. Ráadásul a szálló a városon kívül van elér oda időben a mentő?
Nem, nem megyek sehova.
Igaza van anyukádnak, hogy manapság a nők a terhességet betegségnek, a gyermekszülést meg hősicselekedetnek tekintik. Ő hármunkat megszült, és alig volt itthon, mégis mindent megoldott.
Persze, Zalán értette, hogy Annamáriának igaza van valamennyire. De arra gondolt, milyen unalmas lesz otthon szilveszterkor: csak ketten a feleségével, egy egyszerű asztalnál Anna már előre szólt, hogy nem készül különösebben. És szomorú lett.
Közben a családja mulat, táncol, énekel a zenére.
Végül egyedül utazott.
Az erdei szállóban tényleg jó volt. Éjfél körül, amikor már eljött az új év, Zalán kiment a hallba, hogy felhívja a feleségét, de az nem vette fel.
Na jó, sértődj csak meg, de te magad vagy a hibás. Te is itt lehetnél velünk, és velünk mulathatnál gondolta Zalán.
Másnap az anyja is megjegyezte a menyét:
A te Annamáriád még fel sem hívott, nem köszöntötte fel minket az ünnepre. Látod, milyen sértődős! Teljesen elkényeztetted, fiam.
Nem érti mi az igazi család. Ezért mi itt együtt vagyunk, ő meg egyedül ott. Üljön otthon, gondolkodjon.
De Annamáriának akkor más dolga volt. Ha eszébe jutott valaki, az Zalán volt, és biztosan nem a após és az anyós, meg a tömérdek rokon.
A szülei, megtudva, hogy a lányuk egyedül maradt, magukhoz hívták. Nem terveztek nagy lakomát.
Annamária bátyja a fővárosban lakott, műszakban dolgozott, így nem volt nagy szabadságon, úgyhogy a szülők kettesben ünnepeltek.
December 31-én este kilenckor Annamária és az anyja terített az asztalra, amikor hirtelen megindult a szülés.
Hívták a mentőt. Az anyja ment Annamáriával, az apja a saját autóján követte őket.
Ezúttal Ann
