Mikor kikerültem a budapesti kórházból, a bejárati ajtónál egy férfihoz értem.
Elnézést mondta, szemével megállítva egy pillanatra.
A következő pillanatban szemében egy leereszkedő lenézést láttam, elfordult, mintha hirtelen elfelejtette volna, hogy létezem.
Már rengeteg ilyen pillantást gyűjtöttem magamra. A sovány, hosszú lábú lányokra másképp néznek a férfiak. Ha egy csinos, vékony nőt látnak, tekintetük már nem üres, hanem ragaszkodó és kíváncsi lesz. Ez a kegyetlen különbség fájdalmasan érintett. Hiszem, hogy nem én vagyok a hibás, csak úgy születtem.
Még gyerekként mindenki a pufók arcára, kerek fenekére és kocogó lábaira csodálta. Az iskolában a testnevelés óráinál mindig első helyen álltam a lányok sorában. A kövér, puffasztó osztálytársam, a rajzfilm Svinnyi Péter, csak megnevetett. A legkegyetlenebb becézéseket már nem akarom felsorolni a gyerekek, mint tudjuk, kemények. A tanárok látták, hogy a társaik zaklatják Ágnes Kovácsot, de semmit sem tettek.
Ágnes különféle diétákon próbálkozott, de az étvágy mindig visszatért, a kilók úgy visszakúszták, mint a téli víz a forró csapból. Szép volt, de a többlet megfertőzte a megjelenését.
Ágnes tanárnő akart lenni, de felhagyott az álmával, mert attól tartott, hogy a gyerekek továbbra is csúnya becézéseket találnak ki. A gimnázium után egészségügyi szakközépiskolába ment. Ha valakinek rosszul van, nem érdeklődik, milyen a kinézete a segítőnek, csak a fájdalom enyhülése a lényeg. A férfiak között kevés volt, a lányok egymással jártak, szerelmesek voltak, házasságba mentek. Ágnes mindig egyedül maradt. Az órákon a lányok azt kérték, hogy üljön a legelső sorba, majd a hátát használva elkerüljék a tanár tekintetét.
Ágnes sóvárogva nézte a kirakatokban kiállított szép ruhákat, de sosem viselhette őket. Széles blúrokat és bő szoknyákat választott, hogy eltakarja a görbületeket. Jó volt a hallgatásban, a tűjeket ügyesen és fájdalommentesen adta be a nyári betegei ezért kedvelték.
Egy nap a lányokkal a jégpályára ment. A fiúk szúrós megjegyzéseket dobáltak: Nézzétek, a hentesnél siet a nyúl. A tréfás kifogás miatt el akarta nyelni a könnyeket.
Anyja igyekezett megismertetni őt barátai fiával, Ágnes pár alkalommal el is ment randevúra. Az egyik fiú, amikor meglátta, mintha nem várna senkit, demonstratívan elfordult. A másik, mielőtt be tudta volna, nyomulni kezdett. Ágnes elhúzta, a fiú hátulra esett egy pocakba. Mi vagy te? Örömöt hoztam neked ki vagy? kiabálta utána. A könnyek elfojtották a hangját. Többé nem akart randevúzni, inkább egyedül maradt.
A közösségi oldalon profilképként egy sárkányhúspó arcképét tette fel. Amikor egy férfi megkérdezte, hogyan néz ki a valóságban, Ágnes így felelt: Pont ilyen vagyok, csak nem zöld. A férfi viccként vette; Talán már unod a tolongó rajongókat, ezért teszed ezt? írta, és találkozót javasolt. Ágnes azonnal leállította a beszélgetést.
Az egyik betegszobában egy hatéves kisfiú rohant felé.
Merre sietsz? Itt betegek vannak, nem szabad zajt csapni mondta, megfogva a kezét.
Szerettem volna a linóleummon száguldani vallotta őszintén a fiú.
Kivel vagy?
Apával és a nagymamával. Hol a mosdó? kérdezte.
Menjünk, mondta Ágnes, elvezetve a végső folyosó végéig. Egyedül megoldod?
A kisfiú engedékeny pillantást vetett rá, de a szemeiben nem volt harag. Hamarosan a vízcsap hangja hallatszott, és a fiú felé jött.
Most menjünk, mutasd, melyik szobában fekszik a nagymamád kérte ő.
A fiú sóhajtott, és úszott mellette. Egy szobához érve komoly arccal a száj sarkába tett egy ujját. Ágnes mosolyogva figyelte.
Ez itt mutatta a negyedik szoba ajtaját.
Szerinted? Nem nézted meg a számot? Vagy a számokat nem ismered? kérdezte Ágnes, mivel férfi szoba volt.
Tudom, nem vagyok kicsi. Már a betűket is ismerem. Ez itt mutatta az ötödik szoba ajtaját.
Na most, csintalan felelte Ágnes, mintha mérges lenne.
A fiú nevetve kiáltott:
Hogy hívnak?
Illya válaszolta, épp amikor a ötödik szoba ajtaja kinyílt és egy magas, kedves tekintetű férfi lépett be.
Illya, miért oly sokáig? kérdezte, és Ágnesre nézett. Egy rövid pillantás után elfelejtette, miért is jött.
Játszott? kérdezte a férfi.
Ágnes ismerte már a semérthető, lenéző férfi tekinteteket.
Nem játszott. Ne haragudj rá mondta, majd elindult.
Menjünk elbúcsúzni a nagymamától, ideje menni hallotta a hátából.
Másnap Illya apával újra meglátogatta a nagymamát. A férfi áthaladt Ágnes mellett, anélkül, hogy ránézett volna. Ágnes elnyelte a nyelvét, majd Illya nevetve mutatott nagy hüvelyket. Ágnes mosolyogott, integetett.
A következő órában a hatodik szobába lépett.
Jó napot, Gábor néni, jött már unoka? kérdezte Ágnes.
Láttad már? Milyen csodálatos fiú! válaszolta a néni. Szeretném látni, milyen lesz felnőttkorában.
Még korai a temetés. Neki még csak a nagynéniké lesz. mondta vidáman Ágnes.
Isten éltesse. A lelke fáj érte, mivel anyja elhagyta, és csak apja maradt.
Nem, ő él. Elmenekült, és elhagyta a fiát.
Hogy az őnek csodálkozott Ágnes.
Illya nem az én vérszerelésem, de úgy szeretjük, mint saját gyereket. Fiam egy szép lányhoz ment, a házasság után kiderült, hogy van fia. Hogyan kezdjünk családot csalásból? A férjem szívrohamot kapott, ezért most ebbe a kórházba kerültem.
Két évvel ezelőtt Illya anyja külföldre ment modellezni, a gyermek megzavarta. A feleségem, akit a fiam talál, ugyanolyan típusú: szép és önző. Illya nem fogadja el őket.
Ágnes egész nap gondolkozott Gábor néni történetén. Amikor belépett, hogy injekciót adjon, egy papírlapot nyújtott át.
Gábor néni, ne aggódjon mondta szigorúan.
Nem aggódom. Nyújtotta a képzeletbeli rajzot.
A papíron egy fiú tartotta kézben a szüleit. Illya szüleit, egyértelműen.
Illya anyát keres. Azt hiszem, téged rajzolt, Ágnes.
Nem, az anyját rajzolta cáfolta Ágnes.
Már nem ismeri anyját; sovány volt, de most nagy, még a férfiéhoz is magasabb. Nem te vagy? sírva kezdett Gábor néni.
Ágnes elgondolkodott: Még egy gyerek is érti, hogy nagy vagyok. Soha nem fogok megfelelni egy ilyen szép férfinak.
Minden alkalommal, amikor Ágnes ellátogatta Gábor nénit, pár szóváltás történt. Egy nap Illya a kórházba jött, és közvetlenül Ágnes felé fordult.
Jó napot. Biztonságosak a kezeid? kérdezte.
Nem tudom válaszolta bizonytalanul.
A nagymama mondta, hogy biztonságban vagy. Hamarosan hazakint, igaz? Én pedig jövő héten szülinapom lesz tette hozzá.
Valóban, hamarosan hazakint, és hat éves leszel? gondolta Ágnes. Szívesen eljönnék, de meg kell kérnem az apádat.
Megkérdezem most. szólalt meg Illya, és eltűnt a szobába.
Másnap Illya és az apja várták Ágneszt a bejáratnál.
Apukám, te ígértél nyúlt az apa kezét, amikor Ágnes közelített.
Emlékszem válaszolta, és felmutatta a születésnapi meghívót. Szombaton első nap délben várunk, ha nincs más programod.
A cím és a telefonszám már a rendszerben van mondta pirosan Ágnes. Nincs semmi tervem a hétvégére.
Nem gondoltam, hogy Illya ennyire várni fog. Ha nem jössz, ő is szomorú lesz, és az anyja is szomorú lesz, mert azt mondtad, ne aggódjon. mondta az apa.
Még egy hét kell fogyni gondolta Ágnes, és otthon mesélte anyjának Illya történetét.
Menj el, az ifjúfiak többet értenek, mint a férfiak. Talán kialakul valami köztetek. Ne bámulj rám, a fiú anyát keres.
De az ő apja már nem figyel rám fejezte ki Ágnes.
Ne légy túlzás, számára is fontos a gyermek érzése. Egyébként hamar házasságot kötne.
Szombaton reggel Ágnes haját föltette, ruhát választott, sminkelt, de nem tetszett magának a tükörkép. Még ha díszíteném is, nem lesznek szűkebb gondolta, miközben a születésnapi ajándékot vette elő.
A telefonra kattintva az ajtó zárja kattanott. Szíve gyorsabban vert.
Ágnes megérkezett kiáltott Illya, amikor belépett, és erősen átölelte. Ágnes megérintette rövidre vágott haját, átadta az ajándékot. A színes doboz fényében Illya szeme felcsillant.
A szobában már egy ünnepi asztal állt. Az asztalnál ültek Illya apja, mellette egy gyönyörű szőke lány, a másik oldalon egy idősebb férfi Illya nagyapja. Ágnes bemutatta magát:
Engedjék meg, hogy bemutassam a megmentőmet, Ágnes Kovácsot. Ő itt a férjem, Borisz, a gyermek szüle. És ez a barátom, Szilvia.
A szőke modellnek felhúzta a szemöldökét, de Ágnes csak nevetett, miközben Szilvia balesetből szerteszét hullott egy bortársa a pohár, és a szék is zuhant. Kavarodás történt.
Ágnes elhatározta, hogy távozzon. Illya megpróbálta elnyerni bocsánatát:
Ne haragudj, de kezdte.
Nem haragszom felelte Ágnes. Nekünk is itt az idő.
A férfi felajánlotta, hogy hazaviszi. Útban Ágnes felkiáltotta:
Nem kértem, hogy elvigyen. Meg tudná tenni, ha nem állna mellettem.
Anyám nem bocsátana fel, ha nem kísértem mondta a férfi. Nem lepődöm meg, ha anyám házasságot köt.
Ágnes hirtelen felkapta a száját, és a férfihoz fordulva:
Nem szerelmes vagyok benned, és nem házasodok veled. hangja remegve. Ne aggódj, most már nem fogok a szemedbe nézni.
A gépjármű megállt egy ház előtt. Ágnes erősen nyitotta a zárakat, de a férfi hirtelen megcsókolta. Ágnes erősen visszautasította.
Mit akarsz? Eleged van a szép szőke nőktől? Unod a kövérnőt? Vagy csak kedved van egy változatossághoz? kiáltotta.
A férfi megérintett, de Ágnes türelmesen visszavonta magát.
Az augusztus végén hirtelen lehűlt, eső és szeles idő jött. Három hét telt el Illya születésnapja óta, és Ágnes nem látta Illyát. Egyik este hazatérve lecszólt a nedves bakancsát.
Gyere, jött egy fiatal férfi, szólt a szobába lépő anyja.
Ki? kérdezte Ágnes.
Elegáns, szép, talán egy kicsit izgult. Szeretne, ha felhívnád.
Ágnes azonnal felhívta Illya apját, miközben anyja a konyhában állt.
Itt vagyok, Illya beteg. Jönnétek? kérte a férfi.
Már úton vagyok! válaszolta Ágnes, és felöltözve indult.
A lépcsőnél elgondolta, hogy nem vásárolt-e alkoholos törlőkendőt vagy fecskendőt, így az aptekába ment, mindent megvett.
Illya örömmel üdvözölte Ágneshez érkezve; a verejtéktől sIllya hálásan meghajolt, miközben Ágnes könnyekkel teli szemével megígérte, hogy soha többé nem hagyja cserben a kicsi barátját.
