Ha a lábait széttárni tudják, akkor a felelősséget is vállalhatnák. Ha ez nem megy, inkább mondjanak le a gyerekről.
Lídinek és a férjének ez volt az első, vágyott gyermek. A férje kilenc hónapig óvta, minden reggel elkísérte a főiskolára, és hazafelé is várta.
Különösen a jeges időben tilos volt egyedül elindulni. A szülés előtt azonban elküldték üzleti útra. Lehetett volna nemet mondani. Úgyis fel akart mondani, amint megszületik a gyermek. Nem volt rendes dolog váltott műszakban dolgozni, miközben Lídivel otthon maradt volna.
A fájások akkor kezdődtek, amikor Zsolt már elutazott. Nemcsak a rettenetes fájdalmak miatt volt nehéz, hanem mert a férje sem volt mellette. Nem így álmodta, nem így kellett volna megszületnie az első gyermeküknek.
Bár egészséges kisbaba született, mégsem volt kedve a férjének erről a nagy eseményről mesélni. Elment, hát hallja meg másoktól.
Lída végignézett a szobán. Szemben egy negyvenéves nő feküdt. Mellette egy fiatal lány telefonált. Az ajtó mellett pedig egy nő sírva fordult a fal felé.
A szülés után, mely rettenetes erőfeszítést követelt Lídától, a kék, háromszögű bélyeggel ellátott párnára rogyott, és mély álomba merült. Mintha semmi sem létezne körülötte.
Szoptatni fogja a gyermeket? hallotta Lída álmából. Örömmel fordult meg.
A nővér a síró nő mellett állt, aki továbbra is a fal felé fordult.
Miért hallgat? Vegye már a kezébe. Nézze meg, milyen gyönyörű! A nő megmerevedett, de nem fordult vissza.
Ha a lábait széttárni tudják, akkor a felelősséget is vállalhatnák. A nővér még egy kicsit várt, aztán távozott.
Az első, aki megszólalt, a negyvenéves nő volt. Nóra nem titkolta az érzelmeit:
Mit gondolsz, akartam én ezt a gyereket? Már negyvenhárom éves vagyok, a fiam felnőtt, házas. Hamarosan unokám lesz, és itt ez Mit tegyek? Most már úgy lett, ahogy. A gyerek nem tehet róla. Ha nem akartad volna, nem hagytad volna. Miért vártál ennyit? Most meg az árvaházakban fog kóborolni? Gondoltál arra, hogyan fog élni, ha már születése pillanatában elhagyják?
Anna még erősebben zokogott. Most már nem rejtette könnyeit, hangosan zokogott, mintha kiöntöttek volna belőle mindent.
Miért sírsz? Ezzel segítesz? nem hagyta abba Nóra. Fogd a gyereket, szoptasd, és ne legyél ostoba.
Lehet, hogy megerőszakolták? vetette fel Albina, végre letéve a telefont. Vagy a gyerek egy rokonétól van vagy a mostohaapjától?
Lída hallgatta Anna történetét, és úgy érezte, mintha az ő hibája lenne, hogy így alakult. Ő ilyen szerencsés, a férje mindig mellette van, a szülei szeretik. Mégis mindig talál okot a rossz hangulat
