Gábor tudatosan házasodik Hajnalkával, csak hogy Máriát fájdalmasan elérje. Azt akarja bizonyítani, hogy nem szenved a hűtlenségén. Már majdnem két éve van együtt Máriával, akit mindenféle szenvedéllyel szeretett, még a mennyet is alá akarta hajtani, élete mindent a nő álmaihoz igazítva. Úgy gondolja, hogy a házasság közel van, de Mária állandó kitérésével a házasságról egyre inkább feldúlt.
Miért most házasság? kérdezi Mária. Még nem fejeztem be az egyetemet, nálad meg a cég se halad, se gyár, sem autó, sem saját lakás. És őszintén, nem akarok a nővéreddel egy konyhában élni. Ha nem adtuk volna el azt a házat, talán nyugodtan élhetnénk, válaszolja gyakran Mária.
Gábornak fáj, de beismeri, hogy a lány szavában van igazság. Ő és a nővére, Orsolya, szülői lakásban élnek, a vállalkozás épp csak életre kel, Ő pedig az egyetem utolsó évfolyama. A diplomája nélkül kénytelen a céget saját kezébe venni. A házat közös megegyezésben adják el, hogy megmentsék a szülők ügyeit. Hat hónap alatt jelentős adósság halmozódik fel, miközben mindketten tanulnak. Az eladás lehetővé teszi, hogy minden tartozást törlessenek, feltöltsék a bolt készleteit, és még némi tartalékot is maradjon.
Mária úgy véli, hogy a jelenben kell élni, nem a képzeletbeli holnapra várni. Számára könnyen hangzik, ha a szülők vállalják a gondokat. Gábor pedig hirtelen felnőtté válik nővéri felelősséggel, vállalkozással, mindennapokkal. Hisz, hogy minden rendbe jön: a ház megépül, az autó is, a kert is.
Nincs semmi, ami bajt jelezne. Megállapodnak, hogy moziba mennek, és Hajnalka megkéri, hogy ne menjenek együtt ő maga érkezik. Gábor a buszmegállóban várja, amikor hirtelen egy drága autó áll meg előtte. Hajnalka kiszáll, átad neki egy könyvet, és azt mondja:
Bocs, már nem lehetünk együtt. Menyasszony leszek és visszatér a kocsiba.
Gábor kábultan áll. Mit változott néhány napja hiánya alatt? Amikor hazaér, Orsolya az arcán látja a kérdő jelet:
Már tudod?
Ő bólint.
Ő a gazdagemberhez megy férjhez. Szemtanú leszel? kérdezi Orsolya. Elutasítottam, hűtlen! A hátad mögött…
Gábor átöleli nővérét, fejét simogatja:
Nyugodj meg. Legyen neki jó, nekünk még jobb lesz.
Ezután egész nap bezárkózik a szobába. Orsolya rábeszéli, hogy menjen ki:
Legalább egy palacsintát süttem…
Este tűzben égő szemekkel lép ki:
Gyűjtsd össze magad.
Hová? Mit tervezel?
Feltérek az elsőre, aki beleegyezik válaszol hidegen Gábor.
Nem így! Nem csak neked szól próbálja megállítani Orsolya.
Nem mész velem vágja vissza Gábor elmegyek egyedül.
A parkban sok ember sétál. Egy lány ujját a halántékára csavarja, egy másik megijedve fut el. A harmadik, amikor szembe néz vele, igent mond.
Hogy hívnak, szépség?
Hajnalka.
Ünnepeljünk felmenetelt! kimondja, és Hajnalkával Orsolyával egy kávézóba viszi.
Az asztalnál kényelmetlen csend ül. Orsolya nem tud mit mondani, Gábor fejében bosszús tervek kavarognak. Már eldöntötte: a saját esküvőjét a huszonötödik napra akarja.
Biztos van komoly ok, amiért egy ismeretlen lányhoz közelít, szól Hajnalka. Ha ez impulzus, nem haragszom, elmegyek.
Nem. Már elkötelezted magad. Holnap benyújtjuk a kérelmet, és találkozunk a szüleiddel.
Gábor pislog:
Először is, szólítsunk tegeződve.
Az egész hónapban mindennap találkoznak, beszélgetnek, megismerik egymást.
Miért pont így? kérdezi Hajnalka egyszer.
Mindenkinek saját csontvázai vannak kerüli Gábor a választ.
A lényeg, hogy ne akadályozzanak.
És te miért beleegyeztél?
Képzeltem magam egy királynőnek, akit a királykirályfi házasságra akad. A mesék mindig jól végződnek: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Így akartam tesztelni.
Nem volt egyszerű. A nagy szerelem szívet és némi megtakarításra való lemondást hagyott maga után, de megtanította, hogyan olvassuk az embereket. Minden udvarlót elutasított Hajnalka az első pillantásra. Nem kereste a tökéleteset, de tudta, hogy okos, önálló férfit akar, aki képes cselekedni. Gábornál látta a határozottságot és a komoly hozzáállást. Ha nem volna nővérével, hanem barátokkal dolgozott volna, Hajnalka könnyen továbbment volna.
Milyen királynő vagy? kérdezi Gábor. A Bocsúrt Valéria vagy a Csintalan Csaba?
Csókolj meg, és megtudod mosolyog.
De semmi csók, semmi több nem történt köztük.
Gábor maga szervezi az esküvőt. Hajnalkának csak választania kell, amit ő kínál. Még a ruhát és a fejdíszt is ő vásárolja.
A legszebb leszel ismétli.
A házassági irodában, a hivatalos bejegyzésre várva, váratlanul Máriát és a vőlegényét pillantják meg. Gábor rámosolyog:
Engedd meg, hogy gratuláljak megcsókolja exét az orcáján. Legyél boldog a pénztárcáddal!
Ne állíts fel cirkuszt válaszolja idegesen Mária.
Mária alaposan szemléli Gábor újságot. A nő elegáns, vonzó, magabiztos szinte királynő. Mária mindenben vesztesnek érzi magát, a féltékenység fojtja lelkét. Nem tudja elengedni a gondolatot, hogy esetleg hibázott, és nem kapja meg, amit várt.
Gábor visszanéz Hajnalkára:
Minden rendben van mondja.
Még nem késő megállni suttogja Hajnalka.
Nem. Játszunk a végéig.
Már a bejegyző terem bejáratánál, a most már feleség szomorú tekintetét nézve, Gábor rájön, mit tett.
Boldoggá teszlek mondja, miközben hisz a szavaiban.
A házastársi hétköznapok elkezdődnek. Orsolya és Hajnalka gyorsan megtalálják a közös hangot, jól kiegészítik egymást. A impulzív Orsolya megtanulja kordában tartani érzelmeit, Hajnalka pedig ügyesen szervezi a háztartást, finoman mindent irányít.
Gazdasági és adózási szakértőként Hajnalka rendet teremt a pénzügyekben. Fél év múlva nyitnak egy második barkácsboltot, később mestercsoportot hoznak létre már nem csak építőanyagokat árulnak, hanem felújításokat is végeznek. A nyereség több tízszeresére nő.
Ő egy igazi bölcs Királyné ötleteit úgy mutatja be, hogy Gábor sajátjának hiszi. Úgy tűnik, élj és örülj, de Gábort még mindig nyomasztja, hogy nincs már a Máriával átélt izgalom. Minden kiegyensúlyozott, kiszámítható, nyugodt. A rutin olyan, mint a szél, ami elhúzza a leveleket. Nem szeretem gondolja.
Hajnalka erőfeszítései révén új szintre lépnek: kulcsrakész nyaralók építése. Az első házat saját maguknak állítják fel. Ahogy a dolgok egyre jobban mennek, Gábor egyre gyakrabban gondol Máriára: Ha csak egy kicsit kitartanék, látná, milyen autóval megyek. A ház nem otthon, hanem palota büszkélkedik magával, egyre többet kérdezve: Mi lett volna, ha.
Hajnalka észreveszi, mennyire szenved Gábor. Szeretne szeretettnek lenni, de a szív még ha idegen is nem kényszeríthető. Nem minden mesének van boldog vége gondolja, de nem adja fel, hiszen a név kötelez.
Orsolya is figyeli testvérét:
Többet veszítesz, mint nyersz mondja, miközben a Mária oldalát látja a közösségi médiában.
Ne keveredj bele! vágja vissza Gábor.
Orsolya szúrós tekintettel:
Bolond vagy, Hajnalka őszintén szeret téged, te csak játszadozol!
Épp ez hiányzott hogy egy gyermek irányítson forral Gábor. Egyre erősebben vonzza a Mária gondolata. Így írást küld neki.
Mária panaszkodik, hogy a személyes élete nem alakul. Férje elhagyta, egyetemet nem fejezett be, állandó munkát nem talált, szülői otthonába nem tért vissza, egy megyei központban bérelt lakásban él.
Néhány napig Gábor habozik: Elmenjek? Vagy maradjak? Végül otthon marad néhány napra, mivel Hajnalka beteg nagyanyjához megy faluba. Elhatározza, hogy találkozik vele. Repül a városba, figyelmen kívül hagyva a jelzéseket, szíve zakatol, elképzelve, mit mond majd.
A valóság kemény
Micsoda szépség vagy kapja a nyakára Mária.
Az átmosott test illata hirtelen belopózik. Gábor elfordul:
Az emberek néznek.
Nekem mindegy! nevet fel.
Rövid szoknya, olcsó smink, kétes illatú parfüm Ez a vulgáris nő mindenben felülmúlja Hajnalkát: Már régen ilyen volt, miért nem láttam? kínozza magát, miközben Mária sörrel öntöződik.
Adj pénzt, visszatérítem csábítja Mária játékosan.
Gábor már nem tudja, hogyan szabaduljon meg tőle.
Bocs, dolgom van áll fel az asztaltól.
Még találkozunk?
Nem hiszem hívja a pincért. Számla, kérem.
Még maradnék szól Mária.
Legyen a lány a számla keretén belül a pincér mappájában egy nagy forintjegy rejtőzik.
A férfi bólint, megérti.
Vissza a házba, a megengedett sebességnél gyorsabban hajt.
Pontosan, bolond szidja magát Gábor. Orsolya igazat mondott! Miért is indítottam el mindezt? Talán mégsem volt volna rossz elindulni.
Sosem hívtam hajadon Hajnalkának. Nincs senki közelebb vagy kedvesebb, mint ő áll meg hirtelen, öt percre visszatekintve az esküvő óta eltelt évekre.
Előtte a felesége kék szemű arca, könnyed csillogással, ahogy megmosolyog, amikor megjelenik, és ahogy hosszú, gondosan ápolt ujjaival a haját simulja a vállára.
Megígértem, hogy boldoggá teszem gondolja, beindítja a gépkocsit, és húsz kilométerrel a főútról a falusi útra kanyarodik.
Egy hét túl sok mondja, amikor Hajnalka a nagyanyja házából fut hozzá.
Te már őrült vagy nevet a könnyek között.
Hajnalka, szerelmem suttogja a fülébe, és mindketten örömtől szédülnek.
