Réka nem tudta levenni a tekintetét a Műtő feliratú tábláról. A betűk szédítően összeolvadtak a hosszú órák feszültsége alatt, szíve vadul kalapált. Kezében szorosan markolta Bence kedvenc műanyag vörös traktorját, amelyet ő, négyéves kisfiúja, a kis csavaros kosárra csatolt. Bence eleinte egy kék traktort akart, mint a rajzfilmből, de idővel a szülei által ajándékozott piros járműhöz ragadt lelkét.
Végre a homályos üveg mögül egy férfi sziluett szűrődött ki, a bejárat kitárult, és egy fáradt orvos lépett be a folyosóra. Réka azonnal felugrott, és a felé rohanva kiáltotta:
Doktor, mi történt? Hogy van Bence?
Az orvos megbánva lehúzta a maszkját, fejét letörölve válaszolt:
Réka, sajnálom Mindent megtettünk, amit csak tudtunk
***
Réka körbezsúfolt magát a fiának a kórházi ágyon, összegömbölyödve. A párna még a Bencétől maradt illatot őrizte. A tükörben látszott a kekszekkel koszolódott kis kéz lenyomatja. Hála, hogy nem törölte le a tükör felületét, megmaradt az emlék, hiszen Bence többé nem tudja piszkosra venni azt. Az arcát járó sózott könnycsepp egy újabb fájdalmas csapást hozott szíve mélyére. Egészséges szívtudta Réka amit Bencénél soha nem tapasztalhattak. A nagyobbik fiú, Máté, már 18 éves, egyetemen tanul, már önálló. De Bence
Az utolsó vizsgálatok mind jónak mutatták a dolgot, ám a szülés előtt véletlenül egy szívhiba derült ki. A radikális beavatkozás során valami elromlott, és Bence már nem lehetett vissza.
***
Réka csukta a szemét, és a félelmes, nyugtalan álommal újra egy napfényes rétre került, színes, illatos virágokkal szórva. A messzeségben állt Bence, örök mosollyal az arcán, kedvenc autós pólójában, kezében egy nagy csokor margarétát.
Bence! Fiam! kiáltotta Réka, de Bence látszólag nem hallotta, csak a virágok szirmait szorgosan átpipálta.
Réka futott a virágmezőn, karjait kitárva, de bármennyire is rohan, Bence nem közeledett; inkább egyre távolodott tőle. Kiáltotta a kétségbeesést, nyúlt a kezével, de nem érte el a célját. Hirtelen Bence felnézett, mosolygott, s feloldódott a levegőben, csak egy felhőnyi margaréta szállt le a földre.
Réka megállt, ahol a szirmok leereszkedtek, és látta a zöld fűben fehér szirmokból rakott pontos, egyenletes betűkkel írt címket.
***
A telefon csörögött. Réka a képernyőn a Máté nevet látta.
Igen, fiam sóhajtva válaszolt Réka.
Anyu, ma jövök, készíts valamit nekem!
Réka erőltetett mosollyal válaszolt. Három hónap telt el Bence elvesztése óta, de most már van Máté, a nagyfiú, aki segíthet újra talpra állni.
Persze, mit szeretnél? Palacsintát?
Nagyszerű lesz, anya! Már az autóbuszon vagyok!
Máté minden hétvégén megpróbálta elterelni szülei figyelmét, mert ő is érezte a fájdalmat Bence hiányában. Az élet azonban tovább folytatódott, és együtt kell megbirkózniuk a veszteséggel.
Réka nehezen felállt, és a konyhába indult. A hűtőben nem talált tejet. Husband, Viktor, egy áramkört szerelt a laptopjába. Felnézett rá, és megkérdezte:
Szeretnél valamit? Bevásárolni?
Máté hívott, palacsintát akar mondta nyugodtan, de a tej elfogyott. Inkább én megyek el, egy kis levegőre.
Viktor felhúzta a szemüvegét, és úgy gondolta: Lassan visszatér a remény.
Réka lassan felöltözve kilépett. A tavaszi szellő lágyan szellőzött az arcán, a madarak csicsergtek, a fák lombja zöld árnyalatba öltözött, később friss, ragyogó levelekkel borul. A természet újjáéledt a téli álomból.
Jaj, Bence, te már nem láthatod az ötödik tavaszomat! mormolta, és fejét hátrafüggesztve a sötét gondolatokat távolította el, miközben a bolt felé indult.
***
A boltban a tej, Máté kedvenc csoki, kenyér és csirke lett a kosárban. Hirtelen egy ismerős nevetés hallatszott a sorok mögül. Réka szíve összeszorult: ez volt Bence hangja. Futott a nevetés irányába, de csak egy elrejtett gyermek figura bukkant fel a polcok mögül. A szívének ellenére követte a kis alakot, és az útja során összetört egy kartondal borított reklámplakátot. Felkúcolta, és megdöbbent: ugyanaz a cím, amit álmában látott, vörös betűkkel a fehér háttéren.
Bence, mit akarsz mondani? suttogta Réka.
Hazafelé térve úgy érezte, mintha minden eseménynek lenne értelme. Bence valamit akar közvetíteni, de mit? Meg kell nézni a címét az interneten, de ma még nem. Ma jön Máté, a most már egyedüli fia, és Rékának erősnek kell maradnia.
***
Az este meglepően meleg és kellemes volt, Réka még képes volt mosolyogni, miközben Máté egyetemi történeteiről mesélt. Máté lelkesen falatozta az otthoni ételt, míg Réka és Viktor szeretettel nézték: most már csak őket tartották maguknak. Este mindenki a saját szobájába vonult, a sötétség teljesen átvette az uralmat.
Fáradtan a nap eseményei után Réka gyorsan elaludt. Éjfél körül hirtelen hallotta, hogy a fürdőszobából halk dala szól. Szíve felrobbant, a légzése megakadt: Bence hangja egyértelműen hallatszott. Épp a kedvenc kék traktoros dalát dúdolta.
Réka szapora nyelvcsapással felkelt, s csendben a fürdő felé vette az irányt, mintha meg akarná fogni a hangot. Ajtót óvatosan nyitott, de a fürdő üres volt. Könnyek folytak le az arcán.
Miért hittem, hogy ő ott lesz? Bence már nincs! Minden csak a fejemben él! dühölögte magát.
A csaptelepet megnyitotta, és vízzel tisztította magát, megpróbálva visszanyerni a tudatosságát. Nem, vége a szenvedésnek: Viktorért, Mátéért!
A tükörben a fáradt, sápadt arcát látta, a szem alatti sötét karikákkal. Dühből szappant nyomott a kezébe, és a habot a tükörre dörzsölte, mintha a felírt cím megjelenne a habáramlásban. Hirtelen egy halk gyermekhang szűrődött be:
Várok, anya
***
Miért nem alszol? kérdezte Viktor a laptop fényében felébredve.
Réka egy székre ülve a laptopot szorongatta.
Viktor, jöjj! Ha te is érzed, amit én, akkor nem vagyunk egyedül.
Viktor sóhva felállt, szíve hevesen vert, amikor a kis Bence fotójára pillantott, ahol Bence, 4 éves felirat állt. A cím alatt egy képet talált a kórházból, ahol egy másik kisfiú, Gergő, négy éves, elveszítette szüleit egy balesetben, nagymamája nevelte, de ő már meghalt, így a gyermek fél évig árvaházban él.
Ez a cím az utóbbi napokban kísért, magyarázta Réka, Bence üzen nekünk
Viktor rövid gondolkodás után határozottan szólt:
Menjünk
***
Katalin Nagy, az árvaház igazgatója, a fényes, hosszú folyosón vezette át Rékát és Viktort, folyamatosan fordulva, hogy elmagyarázza a helyzetet.
Amikor Gergő bejött hozzánk, azt hittük, csak rövid időre lesz. Egy társaságias, jól nevelt gyermek, de háromszor próbálták örökbe fogadni, és minden alkalommal visszahúzódott. Azt mondta, a szülei visszatérnek, és az utóbbi három hónapban egy képzeletbeli barátot talált, akit Gergő Bencének hív. És most Bence azt állítja, hogy a szülei hamarosan jönnek érte.
Réka és Viktor egymásra néztek. Vajon a halott fiú segít-e a kitaszított Gergőnek?
Nézzétek, ismerkedjetek, talán megolvaszthatjátok a szívet zárta Katalin, kinyitva a játéktermet.
Gergő azonnal felismerte a hangot. Karcsú, vékony testével a többi gyerek közé ült, kockákból tornyot építve, Bence kedvenc dalát dúdolva. Hirtelen felállt, dobta el a kockákat, és felkiáltva rohangált:
Anyám, apám!!! Tudtam, hogy jöttök!
***
Katalin Nagy gyorsította az örökbefogadási folyamatot, örömmel látta, hogy Gergő végre kapcsolódik Réka és Viktor családjához. Amikor megtudta a halott Bence sorsát, még jobban meghatódott. Egy hónap múlva Réka, Viktor és Máté eljött, hogy végleg átvedék Gergőt. A kijárat előtt Gergő hirtelen kifogta a kezéből a Rékára nyúlt kezet, és kiáltotta:
Anyám, várj! felnézett a folyosó végére, Ott van Bence, el akar búcsúzni!
Réka szíve újra összeszorult, de most már egy fényes, megértő fájdalom. Tudta, hogy nem változtathat a múlton, de tovább kell élni, most már Gergő sorsát is a vállán. A fiú visszaszaladt a folyosó végéig, egy ablak mellé, ott állt egy pillanatra, majd visszatért anyjához, apjához és nagyobb testvéréhez. A háttérben egy fényes, fehér galamb szállt fel a vasúti kerítésről, körözve a tetőt, majd magasba emelkedve eltűnt a felhők között.
