**Naplóbejegyzés**
No, a házasságkötési anyakönyvi kivonat mégiscsak erősebb, mint együttélés? kacagták a férfiak Nóra arcába.
Nem megyek el a főiskolai évfolyamtalálkozóra harminc év után, utána csak depressziós lennék. Menjenek azok, akik minden évben járnak nekik nem tűnik fel, mennyit változtak. kiabálta Nóra a telefonba egyetlen barátnőjének, Margitnak.
Hát te hogy nézel ki most, hogy ennyire félsz? csodálkozott Margit. Öt éve találkoztunk utoljára, és akkor sem volt semmi baj veled. Megdagadtál, vagy mi?
De mi köze ehhez? Egyszerűen nem akarok menni, és kész. Ne győzködj, Margó!
Nóra már le akarta zárni a beszélgetést, remélve, hogy Margit megérti, és továbbhívja a listán szereplőket. De ezúttal a barátnője vasmarkával ragadta meg:
Nóri, úgyis kevesen maradtunk már.
Mi van, valaki meghalt? Nóra önkéntelenül összerezzent. Bár nem tartotta magát már fiatalnak, de nem annyira idősnek, hogy kortársai elkezdjenek az másvilágot felfedezni.
Nem, dehogy! Csak páran külföldre költöztek. A halottunk meg András Füst, már huszonöt éve, még fiatalon. Mondtam már neked.
Szóval ne ellenkezz! Az egész évfolyamunk jön, négy csoport, de valójában csak harmincan lesznek. Végre férjhez adtad a fiadat? Na látod, akkor pihenhetnél egy kicsit.
Margit még beszélt, de Nóra újra András Füstre gondolt. Mindig sötét karikák voltak a szeme alatt, nehéz tekintete volt, és a csoport srácai gyengének tartották.
Kiderült, Andrásnak gyenge szíve volt. Jól tanult, álmodozott arról, hogy egy szép függőhidat épít a kisvárosában, de nem érte meg. És ő, Nóra, mit ért el?
Beleszeretett Zoltánba, aki építőipari brigádvezetőként dolgozott, ahová ő is ment diplomája után. Zoltán váltott munkában volt a városukban, aztán hazautazott.
Hosszan jártak, Zoltán még a barátai előtt is feleségének nevezte. Azt mondta, a bejegyzett házasság csak papír az igazi szeretetet a szabad élet bizonyítja. Aztán, amikor Nóra rájött, hogy gyereket vár, Zoltán épp nem jött vissza a váltásból. Kiderült, három gyereke van, és a felesége beteg. Zoltán kilépett személyes okokra hivatkozva, Nórának szó nélkül.
Nóra megértette, hogy nem követelhet semmit egy háromgyerekes, beteg feleségű férfitől.
Ő is otthagyta az építkezést, mielőtt bárki rájöhetett volna. Bár az egyik férfi még elbúcsúzóul odavetette:
No, a házasságkötési anyakönyvi kivonat mégiscsak erősebb, mint együttélés?
De Nórának már mindegy volt. Elment dolgozni egy élelmiszerboltba a házuk mellé, ahol a lépcsőházból egy ismerős segített elhelyezkedni. Megállapodtak, hogy Nóra, még ha anya is lesz, két napot dolgozik.
Az anyja beleegyezett, hogy vigyáz Domokosra, ha már a lanya ilyen ostoba, és elveszítette a jó állását!
Te neveltél így engem! kiáltott vissza Nóra, amikor az anyja teljesen kiborította.
Reméltem, legalább te tisztességes leszel! Nappalin végeztél, a saját hátadon cipelted, és te, Nórikám, ostoba vagy! hajtogatta az anyja.
A fa
