Mai naplóbejegyzésem:
Lányok, melyikőtök Boglárka? kérdezte a lány, ravasz mosollyal nézve ránk a barátnőmmel.
Én vagyok. Miért? válaszoltam meglepődve.
Tessék, egy levél. Tamástól nyújtotta át a zsebéből kihúzott, összegyűrött borítékot.
Tamástól? És ő maga hol van? kérdeztem.
Átkerült egy felnőtt intézetbe. Úgy várt téged, Boglárka, mint a mannát. Szemeit kimeresztette, de hiába. Ezt a levelet azért adta, hogy javítsam a hibákat. Nem akart téged szégyeníteni. Na, nekem mennem kell, mindjárt ebédidő mondta, szemrehányóan rám nézett, sóhajtott, és elsietett.
Egyszer, amikor a barátnőmmel sétáltunk, véletlenül betévedtünk egy ismeretlen intézmény területére. Tizenhat évesek voltunk, a nyári vakációban, kalandra vágyva. Leültünk egy padra, és nevettünk, tréfálkoztunk. Nem is vettük észre, amikor két fiú közeledett felénk.
Sziasztok, lányok! Unatkoztok? Ismerkedünk? nyújtotta kezét az egyik. Tamás vagyok.
Én Boglárka, ő meg Fruzsina mutatkoztunk be. A csendes barátodat hogy hívják?
László válaszolta halkan a másik.
A fiúk furcsán öregesnek és túlságosan erkölcsösnek tűntek. Tamás komolyan megjegyezte:
Lányok, miért viseltek ilyen rövid szoknyát? Fruzsina dekoltázsa meg túl merész.
Hát, fiúk, ne nézzenek oda, ahova nem kell kacagtunk. Nehogy elvesszen a szemük.
Nem igazán tudunk nem odanézni. Férfiak vagyunk. Egyébként dohányoztok is? kérdezte tovább a puritán Tamás.
Persze, de nem szívjuk tréfálkoztunk.
Csak akkor vettük észre, hogy a fiúk lábával valami nincs rendben. Tamás nehezen mozgott, László pedig láthatóan sántított.
Itt gyógyultok? tippeltem.
Igen. Motorozás közben balesetet szenvedtem felelte Tamás, mintha begyakorolt szöveget mondana. László meg rosszul ugrott egy szikláról. Hamarosan hazaengednek.
Persze, elhittük a történetüket. Akkor még nem tudtuk, hogy Tamás és László gyerekkora óta fogyatékosok, és az intézetben kell élniük. Mi, Boglárka és Fruzsina, a szabadság légvételük voltunk. Mindegyiküknek megvolt a maga kitalált története: baleset, bukás, verekedés
Kiderült, hogy intelligensek, olvasottak, érettek koruknál. Hetente kezdtünk járni hozzájuk, részben sajnálatból, részben pedig, mert sokat tanultunk tőlük. Szokássá váltak ezek a rövid találkozások. Tamás mindig virágot hozott nekem a közeli parkból, László pedig papírból hajtogatott figurákat adott Fruzsinának.
Azután négyesben ültünk a padon: Tamás mellém, László hátat fordított nekünk, és csak Fruzsinára figyelt. A barátnőm elpirult, de látszott rajta, hogy örül a figyelmének. Mindenféléről beszélgettünk, de igazából semmiről.
Elrepült a meleg nyár, jött az esős ősz. Iskolába kellett mennünk, és teljesen elfelejtettük Tamást és Lászlót.
A vizsgák, az utolsó csengő, a bál mindennek vége. Végre jött a nyár, a remények ideje. Újra betértünk az intézetbe, hátha találkozunk a fiúkkal. Két órát vártunk, de hiába. Aztán az intézetből kijött egy lány, és odaadta Tamás levelét.
Kedves Boglárkám! Te vagy illatos virágom, elérhetetlen csillagom! Talán nem vetted észre, de első látásra beléd szerettem. A találkozóink lélegzetvétel voltak. Fél éve hiába bámulok ki az ablakon. Elfelejtettél. Pedig annyira vártalak! Más utakon járunk, de hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam az igaz szerelmet. Emlékszem puha hangodra, mosolyodra, kezeidre. Borzasztó nehéz nélküled, Boglárkám! Bárcsak láthatnálak még egyszer!
Lászlóval betöltöttük a tizennyolcat. Átkerültünk egy másik intézetbe. Valószínűleg soha többé nem találkozunk. A lelkem darabokban! Remélem, egyszer túlteszem magam rajtad.
Viszlát, szerelmem!
Mindig a te Tamásod.
A borítékban egy hervadt virág is volt. Szörnyen szégyelltem magam. Semmit nem tehettem. Eszembe jutott: Felelősséggel tartozunk azért, akit megszelídítettünk.
Nem sejtettem, milyen szenvedélyek tombolnak Tamás szívében. De én nem tudtam volna viszonozni érzelmeit. Barátságos voltam, érdekelt a beszélgetés, de ennyi. Persze, kicsit flörtöltem, piszkáltam tettem néhány fát a tűzre. De nem gondoltam, hogy ez ilyen lángra lobban.
Azóta sok év eltelt. A levél megsárgult, a virág porrá hullott. De emlékszem a találkákra, a nevetésre, Tamás vicceire.
A történetnek van folytatása. Fruzsina megsajnált
