Már kiskoromban Rékának a szüleivel együtt volt szerencséje részt venni egy rokonságától, egy második unokatestvér házasságán. Eleinte minden izgalmas volt, de aztán látta, ahogy a vőlegény és a menyasszony kimerülten, hosszú kiáltások közepette keserű ülnek az asztalnál, nem is mosolyognak. Körülöttük a vendégek ugranának fel, táncolnának, énekelnének, kiabálnának.
Réka fáradt lett a zajtól, és tíz évesen már eldöntötte, hogy ilyen esküvőt nem akar. Szomorúan gondolta a vőlegényt és a menyászt.
Ha házas leszek, vagy talán egyáltalán nem is
Az évek teltek, Réka felnőtt, amikor megismerkedett Márkkal, és azóta elfelejtette, hogy valaha azon törte a fejét, házasodni akar-e vagy sem. Amikor vele van, minden más feledésbe merül: csak ő és ő maradnak.
Milyen csodálatos, ha van valaki, aki félmondatból, vagy akár egy pillantásból megérti a gondolataimat gondolta éjszakánként, miközben ágyba feküdt. Jól van, hogy Márkba bukkantam.
Réka tudta, hogy szereti Márkot, már rég rájött, hogy ez a szerelem. Szerette a hűségét, azt, ahogyan őt elcsókolja, sőt még a port is lefújja róla.
Közünkben bizalom van, mondta barátnőjének, Lillának, és teljes kölcsönös megértés. Legjobban azt szeretem benne, hogy tiszteletben tartja a véleményemet, még ha az nem is egyezik az övével.
Boldog vagy, Réka, ilyen teljes egyetértés ritka válaszolta Lilla. Én meg Mikhállal más a helyzet. Mindketten saját bajainkba merülünk, és nem tudunk engedni egymásnak. Képzeld el, milyen feszültség van köztünk tette hozzá. Nem vagyok biztos benne, hogy házasodjak-e.
Nem aggódj, idő fog mindent a helyére tanácsolta Réka. Nem most döntesz róla
Igen, úgy gondolom. Édesanyám nem szeretne sietni, és nem kedveli a Mihályt sóhajtott Lilla.
Réka és Márk megértették egymást, ezért a házasságkikötés regisztrációjához könnyedén, mintha természetes volna, hozzáfértek.
Réka, eljött az idő, hogy összeházasodjunk javasolta Márk, amikor hazaviszette. Mit gondolsz?
Mit gondolok? Jóváhagyom, már nem is kételkedem, hogy itt az ideje. Csak azt kérdezem, hogyan szervezzük a saját esküvőnket. Egy hatalmas vendégsereget nem szeretnék mesélte, hogy már gyermekkorában volt hasonló élménye, és akkor is eldöntötte, hogy nem akar ilyet.
Márk nevetett, értette, mit jelent egy esküvő, és egyenlőre mindegyiknek megfelelt.
Lehet, mondta, miért aggódsz? Lehet, hogy nálunk lesz más.
Persze, ha őszintén szólok, Márk, csak kettesre szeretném a nagy napot. Nem akarom, hogy hangos és kaotikus legyen, ahol mindenki kiabál.
Én sem vagyok a tömeg rajongója válaszolta Márk. Most menj aludni, holnap beszélünk óvatosan lökte be a bejárat felé.
Rékát nem tudta aludni; valóban nem akart zajos ceremóniát. Ő már 26, Márk 28, és már nem úgy gondolkodnak, mint a húszévesek. Egy munkanap után egy budapesti kávézóban ültek, és újra a házasságról beszéltek.
Márk, még inkább arra hajlok, hogy csak ketten legyünk mondta Réka.
Kettesre, milyen romantika! felkiáltott Márk. Egy hatalmas éttermi termet, díszített asztalokat, csak mi ketten. Képzeld el: fehér ruha, én frakkban, gyertyák égnek, halk zene szól Igaz? nézett rá szellemesen. Koccintunk pezsgővel, és egymást gratuláljuk.
Márk, komolyan akarok egy csak ketten lévő esküvőt, és tényleg komolyan mondom. De hogyan magyarázzuk el a szülőknek? kérdezte, miközben már a házassági anyakönyvi hivatalra gondolt.
Tudom, a szüleink felháborodnának, hiszen egyedülálló fiú vagy, én meg egyetlen lány mondta Márk.
Pontosan felelte Réka enyhén irritálva. Mi lesz a mi életünk, de ők döntenek.
Réka, ez a hagyomány tette hozzá bölcsen Márk.
Hagyomány? Nekem nincs rá szükségem. Inkább a hegyekben, egy eldugott templomban kötnék házasságot álmodozott.
Tényleg? csodálkozott Márk. És mi lesz a nászút?
Csak egy esküvő kell nekünk ketten ragaszkodott Réka. Nem egy nagy lakodalom, hanem egy csendes szertartás.
Márk végül felállt, és elmosolyodva azt mondta:
Ha már csak ketten vagyunk, legyen fehér ruha, én frakkban. Talán egy kis vízparti esküvő, egy vitorlás hajó, ahol felvigasztaltatjuk egymást.
Ó, Réka, ez már csodálatos nevetett Márk.
Egy hét múlva titokban a szülők tudta előtt benyújtották a házassági közleményt. Két hónapra előre néztek, de még nem döntöttek, hogyan szervezzék meg a napot, remélve, hogy idő alatt tisztázódik.
Egy esős este Márk szobájában ültek, és nem akartak kimenni.
Sziasztok, kedvesek szólt Anna, Márk anyja, belépve a szobába. Mit szeretnétek ünnepelni? Hallottam a pezsgőkről.
Igen, a harmadik évfordulónkról válaszolta a fia.
Azt hittem, házas leszel mondta sejtelmesen, majd felcsillant a szeme. Tudom, hogy benyújtottátok a közleményt.
Anyu, honnan tudod? kérdezte Márk. Minden szívedben a város?
Én csak figyelem a dolgokat nevetett.
Réka közölte:
Benyújtottuk a házassági kérelmet, most csak azt gondoljuk, hogyan szervezzük az esküvőt.
Mit gondoljatok? Mi vagyunk a szülők, mi döntünk mondta határozottan Anna. Szerezzétek be a menyasszonyi ruhát, a gyűrűt, a frakkot.
Nem akarunk nagy lakodalmat sok vendéggel, csak ketten szeretnénk suttogta Márk.
Nem megy, esküvőt esküvőnek kell nevezni tartotta ki Anna.
Ekkor lépett be a szoba Róbert, a nagyapa, és tréfásan mondta:
Megint valami kimaradt? Esküvő? Nagyszerű
Igen, apu, de csak kettesre válaszolt Réka, miközben anyja a szívét markolta.
Nem szokásunk kiáltotta Róbert hangosan. Nem akarjuk elhagyni a hagyományokat, a vendégeket, a bőséges menüt.
Márk felidézte:
De miért kell a szülők szerint? kérdezte.
Mert tette közbe a férfi, nem engedve a vitát.
Mikor Márk elbúcsúzott Rékától, így szólt:
Most már te is elmondod a szülőknek, mit akarunk. Meglátjuk, mi mondanak.
Otthon a szülők aggódva fogadták Rékát.
Mi a baj, kislány? kérdezte a lány. Szíved még fáj?
Nem, csak a lelkem mondta a mamája. Anna hírt küldött, hogy nem akarjátok a nagy esküvőt, s titokban benyújtátok a kérelmet.
Értem, gondoltam, támogatnátok mondta Réka. De nem.
Hát, fiam felelte Róbert. A hagyományokhoz ragaszkodunk, mindennek megvan a helye. Nem ti vagytok az elsők, akik házasodnak.
Apám, nem akarom elrontani a legfontosabb napot suttogta Réka.
Akkor marad a terv, semmi nem fog változni mondta a férj.
Apa, csak kettesre és egy hajóra vágyok kiáltott Márk.
Ki merjed? válaszolta Róbert. Egy hajó és nászút a ceremónia után, de előbb egy hagyományos lakodalom.
Réka rájött, hogy Márknak igazából nincs más választása, a szülők a saját hagyományaik szerint fognak eljárni. Egyikük sem támogatta a közös ötletet. Amikor Márk elmesélte a terveiket barátjának, Sándornak, az csak csalódottan válaszolt:
Azt hittem, csak sétálunk, ahogy kell
Még nem döntöttünk végleg nyugtázta Sándor, a szülők ellenállásáról beszélve. De a többi ember ugyanúgy csinálja.
Már az esküvő napja közeledett. A szülők már a virágokról vitatkoztak: fehérek vagy rózsaszínek? Kétszáz vendéget már meghívtak.
Réka és Márk egymásra néztek nagy szemekkel, és nem tudták, hogyan bírják el a tömeget.
Mi egy kis ünnepségre számoltunk mondta Márk.
Persze, kisebb. Ne aggódj nyugtatta a férj. Mi mindent elintézünk. Az esküvőt megszervezzük, és reggel a repülőtérre viszünk, hogy a tengerpartra indulhassunk ígérte Róbert. Így csak ketten leszünk.
Az esküvő a budapesti Vörösmarty étteremben, virágokkal díszített termben zajlott. Réka fejében köröztek a gondolatok, a szülők nem engedtek belesmerni semmit, de a fiatalok egyaránt izgatottak voltak.
Végül eljött a nagy nap. Réka fehér ruhában lépett ki a bejáratból, Márk frakkban állt mellette, és a hangulat felpezsdült. A zene beindult, és a vendégek egyaránt kiáltották:
Keserű!
Réka elárulta magának:
Milyen jó ez a forgatag, minden rokon, barát itt van.
Az ünnepség fehér virágokkal teli termben volt, mindenki boldogan koccintott, és a házaspár ragyogott. A dél közepe felé már egy repülőgépen ültek, és elmesélték egymásnak:
Milyen gyorsan és csodálatosan telt minden.
