Nem tudom elhinni. Ismét, pont úgy, mint húsz évvel ezelőtt, a bálon forogok Bálinttal a bécsi keringőben. Emlékszel az utolsó találkozásunkra? Az iskola bálja volt. Ott is táncoltunk. Boldogság lengedezik a levegőben. Mélyen belemerülök a kék szemeid tengerébe. Aznap este el akartam mondani a legfontosabbat: hamarosan szülők leszünk. Amikor elmondtam, Bálint nagyon felidegesedett, majd úgy szólalt meg:
Túl korai gondolkodni erről. Várnunk kell.
Miközben szavaival úgy fúrta le a lelkem, én is tudtam, hogy talán nem a megfelelő idő. Mit tehettem volna? Nem változtathattuk meg a múltat. Elváltunk, de a szerelem hozzád még sokáig ragadt. Összetörtél a szívem, a lelkem darabokra hullott. Tudtam, hogy nem fogsz meggondolni, nem fogsz rájönni, a jellemed olyan kemény, mint a kő és ez pont annyira vonzott.
Az egykori osztálytársaim mindig mesélik, mi mindent csinálsz. Tudom, hogy már házas vagy, két felnőtt fiad van, elváltál, és minden osztálykiránduláson megjelen vagy, mindig érdeklődsz a soraim iránt. Az osztálytársak viszont semmit sem tudnak rólam, mert sosem jártam iskolai összejövetelekre. Féltettem magam attól, hogy a szemeidbe nézve elmerülök, sötétben elsüllyedek. Kb. tíz évig csak rettegettél.
Aztán megjelent az Új. Vállamra vettem a házasságot, anélkül, hogy igazán érzékeltem volna őt, csak hála volt bennem. Ő megértette, nem sietett, elfogadta a lányomat, akit Lovásnak neveztünk más nevet nem gondoltam. A kislány haja a te hajadra emlékeztet.
Férjem szeret, ezt minden sejtésem érzi. Tettei, szavai, még a pillantása is a gyengédségre utal. Öt év házasság után rájöttem, hogy beleszerettem a saját férjembe. Szavaival körbeölel, mint egy biztonságos horgony, eltalálta a lelkem kulcsát, és könnyedén beléptem a szeretet és megértés kapujába. Senki sem hatolhat be a mi szerelmünkbe!
A szeretet mindenre megoldás, Bálint. Neked sosem volt igazi szerelem; csak egy tinédzser szórakozás voltál számomra.
Hát, hogy is végződött ez a mese? kérdezed.
Most már a saját dolgaiddal foglalkozol, nem? felelek.
Jó, Réka szól Bálint, nem vagyok a legjavabb, de megpróbálok rendbe hozni mindent. A gyerekeim meg önállóak, a fiai már felnőttek, csak egyedül állok néha. Rád gyakran gondolok
Én válaszolok: Nálunk, Bálint, három gyermekünk van a Lilla és a két iker lány, hat évesek. Emlékszel, hogy volt egy legjobb barátod, Gábor Ustin?
Ustin? Persze, emlékszem! Ő volt a legjobb, sőt az egyetlen barátom. Az iskola után megvált a barátságunk, már nem válaszol a hívásokra, elkerüli a találkozókat fogalmam sincs, mi lett vele.
Gyere, álljunk ki az ablakhoz, nézzük meg az iskolaudvart.
Bálint kinéz a nyitott ablakon, szemét nem tudja elfordítani.
Értem, Réka. Minden világos Milyen bonyolult szövevények a sorsunk!
Az udvaron áll Gábor Ustin, két kisded kezét tartja. Egy húszas évei körüli lány mellettük, kék szemei olyan mélyek, mint a tenger.
Viszlát, Bálint! Menekülök a családomhoz.
Réka, miért jöttél ide idén is? kérdezi Bálint.
Már nem félek, Bálint! Ahogy rád nézek, a lelkem csendben hallgat
