Tíz egy évvel ezelőtt, amikor anyukája megtudta, hogy a gyermekük meghajlott kezekkel született, egy elutasító nyilatkozatot írt. Ezt a papírt Bence Kocsis látta, amikor személyi iratait a gyermekotthon kórházi szekrényébe vitte. Az ápolónő neki adta a mappákat, és azt mondta: Menj velem, de most hív fel a telefon, menj csak egyedül. Nem gondolta, hogy a saját vezetéknevét látva Bence kinyitja a mappát, és elolvassa az anyja elutasító levelét.
A gyermekotthonban minden gyerek a szüleit várja, de Bence már nem várt, s a könnycsepp sem jött. Szíve köré egy vaspáncél került, mellyel megvédte magát a bántásoktól, a magánytól és a szeretet hiányától.
Az otthon minden helyen hagyományokkal bír. Szilveszter előtti estén a gyerekek mind leveleket írtak a Mikulásnak. A főnök ezeket átadta a támogató cégeknek, akik a lehető legjobban igyekeztek teljesíteni a kéréseket. Néhány levél még a légierőnél landolt. A gyerekek általában egyetlen csodát kérték: hogy megtalálják a hiányzó édesanyát és apát. Így azok, akik a leveleket olvasták, fejből próbáltak kiabálni egy ajándékot, amelynek értelme ismeretlen volt.
Egy nap a légierő felüljárója, őrnagy Szabó, szintén kapott egy ilyen levelet. A repülőjegy zsebébe csúsztatta, és otthon akarta elolvasni, hogy feleségével és lányával megvitassa, mit vásárolhatna a kisfiúnak. Este, mikor a család vacsorát kezdett, felidézte a papírt, kinyitotta, és hangosan felolvasta: Kedves felnőttek, ha lehet, kérem, adjanak nekem egy laptopot. Ne költsenek játékokra vagy ruhákra, nálunk már mindent megvan. Az interneten barátokat, sőt akár rokonokat is találhatok. Alul a következő aláírás állt: Bence Kocsis, 11 éves.
Hát ez aztán egy okos gyerek mondta a felesége, tényleg, az interneten mindent megtalálhat.
A lányuk, Eszter, összeráncolta a homlokát, újra átolvasta a levelet, majd elgondolkodott. A férj észrevette, hogy a kislány ajka megremeg.
Mi a baj? kérdezte.
Tudod, apa, ő valójában nem is reméli, hogy megtalálja a szüleit felelte Eszter , nincs értelme keresni, mert nincsenek. A laptop csak a magány elleni menedék. Látod a rosonok vagy barátok részt? A rokonok is lehetnek idegenek. Jöjjön, vegyünk minden forintot a takaróból, vegyük meg a laptopot, és adjuk a fiúknak!
Az ünnepi szilveszteri program a gyermekotthonban a megszokott módon zajlott: előadás, Mikulás és Hócsillag díszítik a karácsonyfa, majd a támogató szponzorok ajándékokat osztanak. Időnként családok is magukhoz viszik a gyerekeket a szünidőre.
Bence, mint mindig, nem várt senkit. Megszokta, hogy csak a csinos lányok kapnak figyelmet; a fiúk gyakran elsikkadtak. Egyik nap a vendégek között egy pilóta egyenruhában felbukkant. A szíve megremegett, de elfordult, és halk sóhajtást hallott magában. Egy zacskó cukorral a kezében, a vőlegényiesen sántálva kilépett.
Bence Kocsis! hallotta saját nevét, és megfordult.
A hátán állt a pilóta. Bence meglepetésétől elállt a szava.
Üdv, Bence! üdvözölte a pilóta. Megkaptuk a leveled, és szeretnénk ajándékot adni. De előbb ismerjük meg egymást. András bácsi vagyok, de hívhatsz úgy is, hogy bácsi András.
Én vagyok Eszter mosolygott a mellette álló kedves nő, nagynéném, Katalin.
És én vagyok Eszter bólogatott a kislány, mi vagyunk egykorúak.
Én meg Bence vagyok felelte a fiú.
A lány majd megkérdezni akart valamit, de a férfi egy dobozt nyújtott Bencének:
Ez a mi ajándékunk. Menjünk egy szobába, megmutatjuk, hogyan használod a laptopot.
Bementek egy üres termibe, ahol este órákat tanultak. Eszter megmutatta, hogyan kell bekapcsolni, lelépni, internetre csatlakozni, és regisztrálta Bencét a VK felületre. András bácsi csak időnként szólott közbe, de a fiú érezte a melegét, az erősségét, a védelmét. A lány úgy csicseregett, mint egy madár, de Bence feljegyezte, hogy nem csak a szülők nélkül él, hanem a laptopban is otthon van, s sportol is. A nő ölelésével búcsúzott, illata édesen csiklandozta az orrát, a szemeit. Bence egy pillanatra megállt, visszatartott lélegzetet, aztán elindult a folyosón.
Még visszatérünk! kiáltotta a lány.
Bence élete ettől kezdve teljesen megváltozott. Már nem veszekedett a becézéseken, és az internetben rengeteg hasznos dolgot talált. Mindig is érdekelték a repülőgépek; megtudta, hogy az első nagy tömeges közlekedő repülőgép a Liszt L-39 volt, Antal Árpád fejlesztette, a L-410 a változata.
Hétvégén András bácsi és Eszter gyakran eljöttek. Néha jártak cirkuszba, játékautomatákhoz, fagyiztak. Bence mindig zavarban volt, mert nem szerette, ha mások fizetik a költségeket.
Egy emlékezetes reggel a igazgató irodájába hívták. Bence belépett, és meglátta Katalin nagynénit. Szíve megakadt, a torka beszáradt.
Bence, szólt az igazgató. Katalin Viktória engedélyezi, hogy két napot szabadnapra menjetek. Ha beleegyezel, engedélyezem.
Bence, ma a Légügyi Nap van. András bácsi nagy eseményt szervez, meghív, eljönnél?
Bence boldogan bólintott, szavakat nem tudva mondani.
Rendben, mondta Katalin, miközben aláírta a papírt.
A boldog Bence a nő kezét szorítva kilépett az irodából. Először a nagy ruhaboltba mentek, vetkőzetet vettek: nadrágot, inget. A felújult sportcipőjét megvizsgálva Katalin a cipőosztályba vitte, mert a lábméretét még összehangolni kellett.
Ne aggódj mondta. Az ünnep után elmegyünk egy ortopédiai szalonba, ahol speciális talpbetétet készítenek, így majd nem sántálsz, és senki sem veszi észre a különbséget.
Ezután a fodrászhoz és otthonukba mennek, hogy Esztert is hazahozzák. Bence először lépte át a gyermekotthon kapuját. Soha nem járt lakásban, nem ismerte a hétköznapi családi élet illatát. A meleg otthon, a biztonságos fűtés, a saját ágy mind megérintették. Körbenézve a kanapén ülve egy hatalmas akváriumot látott, tele színes halakkal, amiket csak a tévében láthatott eddig.
Kész vagyok mondta Eszter. Induljunk, anyánk már vár.
Leereszkedtek liftben, elmentek a parkolóhoz. Egy kisfiú a homokozóban állt, és felkiáltott:
Kandelár! Kandelár!
Várj egy pillanat mondta Eszter, és odament a kiáltóhoz. A fiú gyorsan beugrott a homokba, miközben Bence csak nézte.
Mit csinálsz? kérdezte a fiú, a homokban fekszve. Csak vicceltem.
Máskor viccelj válaszolta Eszter.
Az repülőtéren színes zászlók díszítették a környéket. András bácsi fogadta őket, és megmutatta a saját repülőgépét, egy hatalmas ezüst színű gépet. Bence lélegzete elvegye, amikor közelről látta a gép óriási szárnyait, szívét megrázta a hatalom. Később egy légibemutatóra került sor; az emberek a mennybe néztek, karjukat lengetve, boldogan kiáltva. Amikor András bácsi gépe megjelent, Eszter felkiáltott:
Apa repül!
Bence is ugrálva, örömtől szinte sikoltott:
Apa! Ott repül a mi apa!
A lány csendben nézte anyját, aki könnycseppet törölgetett a szeméből.
Este, vacsora után, András bácsi a Bence mellé ült, vállára húzta a karját.
Tudod mondta , úgy gondoljuk, hogy minden embernek családra van szüksége. Csak a családban tanulhatunk igazán szeretni, gondoskodni, védeni és szeretve lenni. Szeretnél a mi családunk része lenni?
Bence nyakában szorult a gátló görcs, nehezen kapta el a levegőt. A férfihoz szorulva suttogta:
Apám, már mindig is rád vártam.
Hónap múlva Bence boldogan búcsúzott a gyermekotthontól. Óvatosan, büszkén lépett le a lépcsőn, apa kezét fogva, alig sántálva. A kapu előtt megállt, visszatekintett a épületre, és intett a teraszon álló gyerekeknek és nevelőknek.
Most átlépünk ezen a vonalon, ahol új élet kezdődik mondta apja. Felejtsd el a rosszat, amit itt tapasztaltál, de emlékezz a teraszon álló emberekre, akik segítettek túlélni. Légy mindig hálás azoknak, akik az úton veled voltak.
