A szomszéd néni már nem jár be Nagyanyó Ilonához, és pletykál, hogy az öregasszony elvesztette a józan ítélését a nyugdíjas éveiben, mert állítólag egy vaddisznót vagy egy alakváltót tart a házban.
Nagyanyó Ilona egy szürke, apró kiscicát talált a kertjében. Egyedül élt, és mindig kedves szívvel segített a környékbeli népeknek.
A cicát szorosan magához szorította, miközben a csapadék zúdult, és a ház régi kályhája melegedett. A tűzifa vidáman recsegett, s a kicsi cica melegedve elkezdte szürcsölni a nagynénike gondosan felöntött tehéntől származó tejet. Ettől Ilona már nem érezte magát magányosnak, mert volt, akivel beszélgethetett.
A cicus dorombolt, miközben Ilona énekelt, és egy gyapjas gombocsalonnal játszott. Nagyanyó Ilona kötött zoknit, meg kesztyűt is szőtt magának.
A vásárlók mindig bőven jártak, hiszen a cicus egyre nagyobb lett, egészen olyanra, hogy egér és patkány a menedékévé vált. Átgondolta a területét, felmászott a fákra, majd gyorsan leugrott, ha csak Ilonát látta. Ilona nem gondolt túl sokat a cicus különös szokásaira.
Hamarosan kedvesen Maci névre keresztelte, és a Maci is visszamondta. Egyik nap a szomszéd néni megjegyezte, hogy nem macska, hanem inkább vaddisznó.
Ilona ezt csak vállra vetett. Egy forró nyári napon eper és szeder szedésével töltötte a kertet, mikor egy sziszegésre lett figyelmes. Lehajolva egy hatalmas gímszarvú kígyót látott, amely támadó állásba lépett. Ilona tudta, hogy nem tud rálépni a asztalra, a lábai már nem olyan erősek.
Mielőtt még elég időt nyerne, Maci szempillantás alatt felugrott a kígyóra, és villámgyorsan lecsapott rá. A kígyóval szórakozott egy darabig, még egy magas fára is felhúzta. Végül a kígyó véletlenül a szomszéd házára esett, ahol olyan hangosan sikított, mint egy malac. De Maci gyorsan visszaszárnyalta, és a sikolyokra sem figyelt.
A szomszéd néni már nem lép be Ilonához, és továbbra is azt meséli, hogy az öregasszony eltévedt a nyugdíjas korban, mert egy vaddisznót vagy alakváltót tart.
Ilona nem foglalkozott a maci különös méretével, hiszen ez volt a kedvence. Simogatta, miközben a maci a hálószoba szőnyegén aludt összegömbörödve.
Maci imádta a sűrű fűben barangolni, néha a forróságban ott szundikálni, de mindig visszatért otthonra, amikor eljött a vacsora ideje.
Egyik éjszaka Ilona elaludt, és nem hallott semmit. Az ablakát fél nyitva hagyta, mert a maci szeretett kijönni a udvarra. Két helyi lővész, akik tudták, hogy Ilona most kapta meg a nyugdíjat, betörtek a nyitott ablakba, és egy törülközővel bekupakolták a száját.
Amikor meglátták a szundikáló nagynénit, felébresztették, és megkérdezték a pénzét. Ilona, ijedt és a kupak miatt hangjában csak sírás és remegés hallatszott.
Az egyik betörő egy szúrós üvölttel próbálta felébreszteni, de a kupak hirtelen a szájába csúszott. A házban minden felborult, de ekkor Ilona egy hatalmas, szőrös árnyékot pillantott meg, amely beugrott az ablakba.
Az egyik betörő visszafordulva felkiáltott:
Borsos, ez te vagy? Mit találtál a szomszédnál? Ő csak a nyugdíját kapta!
A hatalmas árnyék egy szörnyűen zöld szemű, feketés szőrű dologra emlékeztető teremtmény volt, amely szinte azonnal ráugrott az egyik betörőre, a torkát szorítva; a másikra pedig a szemeibe. A férfiak olyan hangot adtak ki, mint a malacok, miközben a teremtmény sziszegett és morogott.
Istenem! kiáltotta Ilona, miközben a lámpát hátrahúzta, felgyújtva a szobát.
A fényben felismerték a betörőket, és Ilona az egész erejével kiáltott:
Segítség! miközben a ház minden ablakában fény derült.
A szomszédok betörtek a helyiségbe, és borzalmas képet láttak: a padlón két lehalott lővész hevert, az egyik arca teljesen széttépett, a másik a torkát szorította. A vér mindenhova ömlött. Ilona a macijával a postiban ült, és a maci sziszegve védte a nagynénit.
Ilona hirtelen eszébe jutott a szomszéd néni, és a betörők egyikét a szaunában találta, ahol menedéket keresett a támadástól. Hosszú percekig moshatták, majd kifogták tőle a tolvajolt pénzt, amelyet visszajuttattak a szomszédnak. Nem mentek a rendőrséghez túl sok a költség.
A betörőket már így is megbüntették, s fenyegették, hogy ha megjelennek újra, a macit megkínozzák.
Az egyikük köhögve azt mondta, hogy ez nem macska, hanem MAJ HUN! ez az, amit a tévében láttam!
Te gazfickó, még káromkodod is! A macskám nevét is megszólítod! kiáltotta Ilona, és egy jó nagy pacsimmal verte meg a szemtelen fickót. Te vagy a legrosszabb! Ne szólíts ilyesmire a macimra!
Nevessetek, lájkoljátok, és osszátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!







