A küszöbön állt Viktor a kétszeres volt férje, akivel négy évvel ezelőtt válódtak.
A kezében fehér rózsákból álló csokor, az arcán pedig az a szippantó mosoly, amely egykor elbűvölte húszéves szívét.
Emese, visszatértem jelentette ki ünnepélyesen, mintha a háború győzelmét hirdetné. Rájöttem, hogy óriási hibát követtem el. Te vagy a legjobb nő, akit valaha szereltem.
Emese elfordult, és csak bólintott. Na, Viktor, milyen meglepetés nevetett, és egy lábat levetette. Menj be, de hagyd le a cipőt, nehogy megint elrontsd a házban a járást.
Viktort a szobába vitte, de a karjára semmi ölelés, sem könnyes öröm, sem felmentés nem várt. Emese csak a konyhába sétált, és tovább reggelizett, anélkül, hogy felkínálta volna neki egy széket.
Mi újság, Viktor? kérdezte közömbösen, miközben omlettet vágott. A pálya megint kiűzött, vagy magad keresel egy szállót?
Viktor elakadt. Négy év alatt elfelejtette, hogy Emese ilyen hideg maradhat a válságokban. Egykor fiatal, lelkes, mindent megbocsátó nőként ismert. Most egy harmincnyolc éves hölgy ült előtte, magabiztos tekintettel és acélszilárd idegerekkel.
Emese, újraépíteném a családot tette le a csokrot az asztalra a tányér mellé. Évekig álomként éltem. Most már látom, hogy a helyem itt van, veled és a gyerekekkel.
Érdekes kortyolt egy kávét. Mi változott? Az a szuperképességed, hogy a legrosszabb pillanatban eltűnsz, még mindig megvan?
Komolyan mondom! mérgesedett Viktor. Szeretnék veletek lenni, gondoskodni a gyerekekről, rólad. Látod, virágokkal és nyílt szívvel jöttem.
Nyílt szívvel és üres zsebbel, mint mindig? szúrta meg Emese, majd enyhén felhangolt. Na, ülj le. Kávét iszol? Vagy most egy speciális diétát követsz, hogy megtaláld önmagad?
Tíz évvel ezelőtt a fiatal Emese a Pécsi Gazdaságtudományi Egyetemen tanult, amikor megismerkedett Viktorel, a három évvel idősebb, már egy nagypiaci áruház biztonsági őrével. A férfit komolynak és önállónak tartotta.
Házasodj meg velem javasolta két hónap ismerkedés után. Miért is vitatkozzunk? Látom, te vagy az egyetlen.
Viktor, de alig ismerjük egymást habozott Emese.
Mit is tudnánk tudni? mosolygott ő, kezeit a kezéhez érintve. A szerelem nem algebra, kedvesem. Nem kell kiszámolni.
Emese vakmerően beleesett a romantikába. Viktor egy egyes szobás lakást bérelt, ahová a menyasszony költözött a házasság után. A tanulmányait éjszakánként angolról magyarra fordítva finanszírozta a bérleti díjat. Viktor csekély fizetésért dolgozott, és folyamatosan panaszkodott a főnöke igazságtalanságára.
Tudod, Emese magyarázta egy kiadós elbocsátás után a kanapén heverve. Művész vagyok, olyan munkára van szükségem, ahol szabadon alkothatok. Ezek a szürke irodai gének nem értenek meg.
Persze, drágám válaszolta Emese, miközben a családi költségvetést számolta. Amíg keresed magad, én dolgozom kétszer annyit. Semmi gond.
Diploma után Emese banki állásra készült, piros diploma és nyelvtudás nyújtott remek kilátást. Ám közben kiderült, hogy terhes. Károlyt, a fiút, két évtized után hozta világra, majd másfél évvel később Esztert, a lányt.
A gyerekek a boldogság mondta Viktor, ringatózva a kislányt. A pénzt majd keressük. A legfontosabb a szeretet.
Igazad van, drágám válaszolta Emese, már a közüzemi számlákat számolgatva. A gyerekek a legértékesebbek, a többi majd jön.
A legtöbb pénzt Emese hozta be: online fordítás, Skype-nyelvórák, cikkírás. Viktor négy helyen cserélte munkahelyét négy év alatt, mindig kifogást keresve az alacsony fizetésre.
Értsd meg, Emese filozofált. Nem tudok ott dolgozni, ahol a lélek nem marad. Inkább alacsonyabb fizetést kapok, de megőrzöm a belső harmóniát.
Természetesen bólintott Emese. A belső harmónia szent dolog. A külső körülmények majd rendezkednek.
Amikor Károly négyéves lett, óvodába ment, Viktor hirtelen kijelentette:
Emese, kiégtem érzelmileg. Szükségem van szabadságra, hogy megtaláljam magam. Válás.
Mit jelent ez a magam megtalálása? kérdezte Emese, szeme tátva. Két gyerekünk van, jelzálog Viktor, mit beszélsz?
Pontosan ezért kell egy kis idő, hogy átgondoljam válaszolta hidegen. Fulladozok ebben a rutinban. Fél a lakást kérem. A felét.
De én vásároltam azt az ingatlant! tiltakozott Emese. Hitelről vettem, fizetek!
Mi család vagyunk vonult vállára Viktor. Minden, ami a házasságban szerzett, egyenlő arányban oszlik. Ez a törvény, drágám.
Emese rájött, hogy a gyerekekkel a utcára kényszerülhet. A kétszobás új építésű lakás volt minden, amijük volt. Barátoktól kölcsönkértek, hitelt felvett, hogy visszavásárolják Viktor részét. Anyja, nyugdíjas tanárnő, anyagilag már nem tudott segíteni.
Édesem sírt a telefonon. Ha volt volna pénzem, mindent odaadnék, de a nyugdíj csak pár fillér, és ez a hogyan tehet nekünk ilyet?
Nyugi, anya nyugtatta Emese.
A bíróság támaszkodási díjat rendelt. Viktor két évig pontosan fizette, aztán eltűnt. Nem hívták a születésnapokra, nem köszönték az új évet. Egyszerűen elpárolgott.
***
Egy hónappal a válás után Mihály, Viktor egykori egyetemi társ és barát, megjelenett az előcsarnyban fehér csokor margarétákkal.
Emese, már régóta szeretlek vallotta. Tudom, rossz idő van, de házasodj meg velem. A gyerekek nem ijesztenek, szeretni fogom őket, mint a sajátjaimat.
Mihály, te igazi ember vagy sírt ki Emese. De nem használhatom ki a jóságodat. Megérdemelsz valakit, aki teljes szívvel szeret, nem csak megmenekülésért.
Mihály programozó volt, jól keresett, kedves és tiszta ember. De Emesét csak a kedves arca, a bizonytalan hangja érintette, és semmi más.
Mihály, nem vagyok kész mondta halkan. Maradjunk barátok? Sok jelent nekem.
Várni fogok válaszolta ő. Mennyi kell, annyit várok.
Ne pazarold el a legszebb éveidet mosolygott Emese. Találj egy nőt, aki azonnal rájön, milyen kincs vagy.
Két évig Emese háromgyermekkel élte mindennapjait, fáradhatatlanul dolgozott. Befejezte a továbbképzést, online előadásokat tartott közgazdaságtanból szociális hallgatóknak. Ennek köszönhetően ki tudta fizetni a tartozásokat, jelentős részét a jelzálognak. Mihály többször felajánlotta a pénzügyi segítséget, de Emese visszautasította nem akarta senkinek adni a szívét.
Emese, miért vagy ilyen büszke? próbálta átverni. Mi barátok vagyunk.
Pontosan ezért nem akarom, hogy a barátságunkat pénz vegye át válaszolta. A barátságod nekem többet ér, mint bármilyen segítség.
Ekkor felbukkant Viktor, aki megbánta magát.
Emese, az elmúlt két évben magányként éltem mondta, térdelve a nappaliban. Újraértettem mindent. Rájöttem, hogy a család a legfontosabb dolog. A gyerekek az élet értelme. És a szerelem csak egyszer jön az életben.
Hol voltál eközben? kérdezte Emese, szemét elhúzva.
Dolgoztam, egy szobát béreltem, gondolkodtam Szükségem volt erőre, hogy hibáimat felfogjam.
A hatéves Károly és a négyéves Eszter odaszaladtak a férfihoz, örömmel ugrándoztak. Emlékeztek csak arra, hogy a papa játékos, mesélt nekik meséket, de soha nem mondta el, hogyan sírt az anyja a távozása után.
Apa, már nem mész el? kérdezte Eszter, a derekát szorítva.
Soha, kiscica. A papám rájött, hogy az igazi helye itt van, a legdrágább emberek mellett.
Emese feladta a harcot. Két év magány, fáradtság a túlélésért, a gyerekek szüvegvizsgálata mind elvitte a lendületét. Viktor hivatalosan is felkérte keze, aláírták a házassági anyagot.
Miért kell pecséttel a személyi igazolványban? kérdezte Mihály, amikor Emese elmondta a hírt. Nem elég csak együtt élni?
Viktor ragaszkodik. Szeretné beletettetni a szándékát válaszolta Emese. És őszintén, én is szeretnék egy kis stabilitást.
Értem, de egy férfi, aki már egyszer elhagyta tette hozzá Mihály.
Kérlek, adj neki esélyt implikált Emese.
Édesanyja köztes:
Lányom, örülök neked, de tudd, egy férfi, aki egyszer a szabadságot kereste, sosem felejti figyelmeztette.
Nem minden férfi ugyanaz. Viktor őszintén megbánta tartotta Emese.
Három év látszólag tökéletes házasságként telt. Viktor példakép férj és apa volt, javította a házat, elvitte a gyerekeket a Balatonra, a bírósági határozat alapján továbbra is fizette a gyermektartást, néha még le is mondta, hogy lemondjon róla.
Ne tedd a gyerekeknek javasolta anyja. A tartalék egy jópofa biztosítás.
Anyu, túl gyanakvó vagy. Viktor bizonyította, hogy megbízható.
Az idő majd megmutatja.
Mire Emese már úgy érezte, hogy minden rendben, Viktor ismét felbukkant:
Emese, válok. Rájöttem, hogy a család nem az én helyem. A házasság kifogás.
Mi a fene? kérdezte Emese. Még csak most kérted, hogy menj vissza, esküdtél, hogy megváltozol.
Azt hittem, változtam. De nem. A család egy ketrec. Engem művésznek kell hívni, teret kell adni a létezésemnek.
Mik a te művészed? Építőmester vagy egy építőipari cég menedzsere? vágta Emese.
Nem érted, a lelkem repülni akar kiáltotta.
Később Viktor újabb pénzösszeget küldött: kétszázötven ezer forintot, majd két százezer forintot, mind a gyerekek oktatására. Emese csak nevetett:
Azt hiszed, megveheted a szeretetem? Nem ülök itt és várom, hogy a zsebedben egy csomó pénz tűnjön!
De még mindig szeretsz kiabálta Viktor. Félsz másiknak bízni!
Micsoda romantika válaszolta Emese. Mihály még megpróbálta a kezét kinyújtani. Kicsit jobb ember, de már csak a barátságot akarom.
És mi van Mihályról? szúrta meg Viktor. Kétszer elhagytad a gyerekeinket, kétszer!
Én csak fizetek tartást, próbálokEmese rámosolygott, és határozottan kijelentette, hogy a jövőjét a saját erejéből és a gyerekei öröméből építi fel.
