Nos, gratulálok, Zsófia Nagy! Most már regionális igazgató vagy. A szék még nem hűlt le az előző főnökétől, de már neked illik benne ülni, mintha már régóta a tiéd lenne. Őszintén szólva, Zsófi, annyira örülök, hogy pont téged választottak, és nem azt a szarvassagot, akit Budapestről hoztak.
Eszter, a HRvezető és egyben régóta barátom, hatalmas, vastag dossziét dobott a asztalra, majd a látogatók székébe vette helyét. Mintha maga is kapott volna előléptetést, ragyogott a szeme.
Zsófia simogatta a tölgyfából készült asztal sima felületét, és egy furcsa érzés fogta el. Tizenöt évet átfűzte a cégnél. Egyszerű adminisztrátorként kezdte, ügyfelek szeszélyeit viselte, éjszakáig dolgozott kimutatásokon, mások hibáit javította. Most már egy panorámás irodában, céges autóval és olyan fizetéssel várják, amiről korábban csak suttogni merészkedett.
Köszönöm, Eszter. Ha nem volna a te támogatásod, amikor három évvel ezelőtt fel akartam mondani, ma nem lennék itt.
Hát, ne is beszélj róla! lökte el Eszter. Nem is tudtad volna feladni. Erős vagy, Zsófi. Emlékszel, milyen állapotban voltál akkor? Válás, depresszió, Gábor, akit még el akart nyelni a feszültség. De összeszorítottad a fogakat, visszaálltál a munkába. Ez most a jutalmad a kitartásért. Egyébként Gáborról nem hiszed el, kit láttam tegnap a szupermarketben.
Zsófia felgyúlt. A volt férje neve még most is hideg hideg érzést hoz elő, pedig három év már a múlt. Három év csend, nyugalom, a saját értékfelépítés, amit ő szakszerűen lerombolt egy évtizedes házasságban.
És kit? Valóban őt?
Őt magát. Nem épp a legszebb formában. Emlékszel, mennyire gőgödtél? Én vagyok a kreatív lélek, te nem értékeled. Na, most a kreatív keresés a leértékelt árucsontba vezette. Rozsdás kabát, amit még te vásároltál, és a legolcsóbb gyűlűt, s ha tudná, egy akciós söröt is.
Talán csak egy nehéz időszakról van szó vállát csak vállra húzta Zsófia, de a szívében egy kis gőzölgő elégedettség szikrált.
Nehéz időszaka akkor kezdődött, amikor úgy gondolta, hogy a fiatal kedvence ugyanúgy fog táplálni, mint téged szippantotta Eszter. Na jó, ne a szomorúra térjünk rá. Este ünnepség?
Persze. De csak holnapra. Ma csak hazamegyek, egy forró fürdővel, és rájövök, hogy most már igazi főnök vagyok.
Zsófia nem hazudott magának: csendre vágyott. Az este egy újszerű, fényes SUVt parkolt be a luxusépület bejárata előtt, amelyet egy évvel ezelőtt jelzáloggal vásárolt, most már majdnem kifizetve. A portás udvariasan bólintott, nyitva a kaput.
Felfelé lépve a szintjére, már egy könyvvel tervezte az estét, de a lift ajtaja előtt megállt. Valaki ott állt a bejárati ajtó előtt, egy férfi, aki egy három félnyírt rózsából álló szélű virágcsokrot szorongatott.
A szív egy ütemet kihagyott. Ő volt Gábor.
Az első, ami szembe akadt, a kor elfordulása. A szem alatti zsákok, a fokozatosan szürkülő haj, a korábban kifinomult megjelenés elhagyta. Amikor meglátta Zsófiát, egy régi, hipnotikus mosoly helyett egy szánalmas, hamis vigyor jelent meg.
Szia, Zsófi! köszöntötte, mintha egy meglepetésre készült volna. Hívóban próbáltam, de senki sem nyitott, a szomszéd kilépett, én pedig beugrottam. Gondoltam, megvárok.
Zsófia lassan közelítette a kulcsokat, de nem akarta már kilépni. A kíváncsiság és az újonnan szerzett önbizalom tartotta őt a helyén.
Üdv, Gábor. Milyen sors hozott ide? Három év, és ne felejtsem el, a váláskor azt kérted, tűnj el örökre, hogy ne rontsák a karmád.
Gábor idegesen nevetett, miközben a rózsák csomagját rángatta.
Na, a múlt már múlt Akkoriban csak a szívemben voltam. Középkorú krízis, néha egy bika is. Zsófi, mennyire szép lettél! Ez az öltöny biztos drága, igaz? A szín neked áll.
Gábor, lépjünk a lényegre. Miért vagy itt?
Lehet, hogy bejöhetnél? Nem egernyél a lépcsőházban beszélgetni. Már tíz év együtt, ez nem csak egy szélfuvallat.
Zsófia egy pillanatra habozott. Nem akarta a személyes terét, tele a felújított, gondosan berendezett otthonnal, ahol helye nem volt a régi szokásoknak és igényeknek. De a másik ajtó mögött álló menedék sem lenne okos döntés.
Gyere be, de csak egy percre. Van még programom.
A férfi belépett, szemmel láthatóan szürke szőnyegen lépkedve, csizmái még koszosak voltak, Zsófia felcsavarta a szeme.
Ez mit nevezed otthonod? Egyedül?
Egyedül.
Hallottam, hogy feljebb mentél. Igaz, hogy igazgató vagy? Fizetések olyan, mint a Marcipán?
Zsófia a konyhában állt, de Gábor már a nappaliban ült, vállánál egy fiktív műkőzet asztallapot.
Honnan vágod ezt az infót? Figyeltél?
Miért ne? A város kicsi, a pletykák gyorsan szállnak. Közös ismerősök mesélték. Zsófia most egy magasra repülő madár. Örültem, hogy így gondolod. Emlékszel, mindig azt mondtad, hogy van bennem potenciál?
Zsófia csak egy korty vizet tudott kortyolni, miközben a szálát a pohárba öntötte.
Te csak azt mondtad, hogy szürke egér vagyok, hogy a karrierem csak papírmunka, és hogy hálás legyek, hogy egy olyan zseni vagyok, mint te. Ezt irodai rabszolgaságnak nevezted.
De én motiváltalak! roppant gyorsan reagált Gábor. Aztán haragsz meg, és bizonyítod. Látod? Sikerült! Szóval egy kis részem van a sikeredben is.
Nézete várt, mintha arra számítana, hogy Zsófia hálát adjon. Zsófia azonban már nem ismerte a férfit, akit egyszer annyira szeretett. Előttie egy átlagos küzdő ember ült, aki menedéket keresett a nő sikereiben.
Kérsz teát? kérdezte hűvösen.
Igen, és valami harapnivalót. Éhes vagyok, mintha farkas lenne.
Hol dolgozol?
Egyelőre taxis. A kriptovaluta projekt, emlékszel? Leállt, a befektetők meghátráltak. Most új területet keresek. A korábbi barátnőm, Katalin nem értett meg. Csak a pénzt akarta. De hol kapok, ha a startup nem száll fel?
Zsófia a csészét és egy kis süteményt nyújtotta előtte.
Tehát Katalin elküldött?
Mi barátságosan szakítottunk! felbukkant Gábor, de azonnal lehangolt. Inkább azt mondta, hogy kudarc vagyok. Ki tudná elhinni? Két diplomám van, de csak a szegényeknek adok ruhákat a Maldív-szigeteken. Hol van a lélek, a támogatás? Te, Zsófi, mindig megértettél. Tudtad, hogy a múltban, amikor az autónkat megosztottuk, elvitted a laptopomat a fájlokkal?
Mi? Zsófia szemén keresztül. Akkor is én dolgoztam éjszakáig, tanultam angolt, viseltem a te gúzodat. Amikor először előléptettek, te sírtál, hogy nem figyelnek rád. Aztán mindent összekapcsoltál, és elmentél Katalinhoz, mert ő könnyű és inspiráló.
Tévedtem! Gábor ököllel csapott az asztalra, majd ijedten bámult fel: Ne karcoljam el? Beváltam a hülyeségnek. A fiatalkor vakít, a szenvedély. De ez csak a héj. Rájöttem, hogy a valódi szerelem, amit együtt éltünk, a lélek rokonlása. Az elmúlt három évben csak rád gondoltam.
Tényleg? mosolygott Zsófia. Különösen, amikor az autónkat és a lakásunkból elvitted a technikát, a notebookot a munkafilekkel?
Miért idézed fel? Nem rosszindulatból. Akkor pénzre volt szükségem. Zsófi, kezdjünk újra? Nézzük magunkat: tökéletes pár vagyunk. Te most erős, sikeres vagy. Neked egy férfi kell, aki büszke rád. Megváltoztam. A te válladon foglak, a házat irányítom, míg te dolgozol. Készen állok!
Zsófia szeme előtt a férfi egy cápává változott, amely a vért és a pénzt érzi. Azonnal felmérte a felújított lakást, a fényes autót, a főnöki pozíciót, és rájött: ez egy nyugodt menedék, ahol jóllakni, édesen aludni és semmit sem tenni lehet.
Vissza akarod? Hozzám?
Hozzánk! korrigálta Gábor. Már ott hagytam a csomagjaimat, csak a legszükségesebbet. Gondoltam, ha megbocsátasz, azonnal maradok. Miért húzódjunk tovább? Egyedül nem könnyű, egy férfinak otthonra van szüksége: polcot kell felakasztani, csapot javítani.
Zsófia feloldott a nevetést, amely hangosan, őszintén dörömbölt.
Polc? A telefonomon van egy Férfi egy órára alkalmazás. Ha egy polcot kell felakasztani, egy képzett szakember jön, elvégzi, elpakolja, 1000 forintba kerül, és nekem nem kell egy évig takarni a cipőit, mosni a zokniját, vagy meghallgatni a zsenialitásom előadásaikat.
Gábor arcát megfeszítette a düh.
Te csak cinikus vagy. A pénz megkegyetlenített. Én családot, meleget ajánlok, te csak egy férfit egy órára akarsz.
Realista lettem. Nem családot kínálsz, csak szponzort. Katalin eldobott, nincs hol lakni, pénz sincs, most a régi szürke egér felnőtt igazgatóvá vált. Bingo! Visszajövök, egy kis bókot mondok, egy virágcsokrot adok, és megint a nyakára ereszkedek.
Nem igaz! kiáltott Gábor, szemei szaladgattak. Szeretlek!
Ekkor a zsebéből egy telefon csörgött. Hangos, szaggatott dallam. Látott egy számot, dörzsölte, majd elnyomta.
Ki lehet ez? kérdezte Zsófia.
Csak munka, válaszolta Gábor.
A telefon újra szólalt.
Vedd fel, szólt Zsófia. Lehet, hogy sürgős.
Gábor kábé rányomta a hangszóróra, mintha véletlenül, vagy csak az idegesség miatt.
Haló! kiáltott.
Gábor! hallatszott egy idős hang, Zsófia anyósának, Zsuzsanna Jánosné hangja. Na, szóval? Már ott vagy? Megbeszélted? Elfogadta?
Gábor pirosra vált, és megpróbálta halkítani a hangot, de a keze remegett.
Anya, épp vagyok, visszahívlak
Ne hívd vissza! szólalt meg Zsuzsanna. Mondd neki a hitelt! Hidd el, a behajtók zaklatnak, nincs élet. Adj neki pénzt, segíts, hogy újra felálljon! Szeresd őt, a nők ilyenkor könnyen átállnak!
Gábor végül lekapcsolta a hívást, és egy csendes, szikrázó hallgatás töltötte ki a konyhát. Felnézett Zsófiára, szemében egy iskolaifjú szemtelenség.
Zsófia lassan felállt.
Tehát te szórakoztató módra akarod? Szimplán szánod magad?
Igen, de én… tényleg nagy adósságok vannak. Katalin kölcsönök, autó, amit összetörtünk. Segíts, Zsófi! Van pénzed! Nem érzed, hogy szíved színes? Visszaadom, egyszer.
Az egész kedves lovag maszkja leesett. Egy szegény nyomorult állt előtte.
Tudod, Zsófi, három évvel ezelőtt, amikor el akartál menni, azt kértem, hogy legalább egy mosógépet hagyj nekem. Akkor még a fogorvos költségét fizettem, és egy fillért sem maradt. Te azt mondtad: Keress pénzt, semmit sem vagy kötelezett. Emlékszel?
Emlékszem morgott Gábor. De most már te gazdag vagy!
Zsófia határozottan becsukta a szobát, a kulcsot a zsebébe dorgálva, és úgy indult el, hogy a jövője már csak az ő kezében volt.
