István most házasodik Rékával, és a anyja azonnal jóindulatúvá válik a menyével. Már az iskolai táncversenyeken látja Rékát, amikor István még diák volt, és a szülei ismerik.
István, már a tükör előtt fordulgatsz, mint egy csinos lány! nevet a anyuka. Mutasd meg nekünk a menyedet, még a férjedet is.
Igen, anyám, szerelmes vagyok. Mindent észreveszek, mindent tudok, majd megmutatom neked, mondja István, miközben elhagyja a kertet.
Bárcsak ilyen lány lenne, mint Réka, a fiunknak, mondja a férjével vacsorázva.
Miféle Réka? kérdezi a férj.
Az Ferenc unokaöccse, akit egyedül nevel, tudod. Nem rózsás kislány, udvarias, barátságos és csinos.
Ahogy István Rékával megérkezik a házhoz teázni, az anyja szeme felcsillan.
Gyerekem, olvastad a gondolataimat? Rég vágytam rá, hogy Rékát vegye feleségül. Megfigyelted, ahogy a vízbe nézett, szól boldogan, míg a fiatalok egymásra mosolyognak.
A házasság egy egyszerű falusi esküvő, nem gazdag, de a szeretetben gazdag. Réka természeténél fogva nem rohanó, de ha valamit vállal, azt szívvel-lélekkel, körültekintően csinálja.
A mi Rékánk, mint a fecske, kedves és gondoskodó, meséli István anyja a szomszédoknak. Milyen nagyszerű háziasszony.
Rövid időn belül megszületik a fiú, Miklós. Nagyszülei szívvel-lélekkel gondozzák, de Miklós koraszülöttként születik, beteg, lassan nő fel, végül nyugodt fiú lesz.
Az évek telnek, István szülei meghalnak, két évvel később István maga is elhullik a ház udvarában, miközben szalmát rak a tető alá. A forró nyár szíve már nem bírja, a felesége, Réka, mélyen gyászol, de nincs más kiút.
Réka és Miklós ketten maradnak. Miklós felnő, kényelmesen élnek, lassú, kiegyensúlyozott életet élnek. Minden munkát közösen megterveznek, majd megkezdik. A gazdaságukban van tehén, ló, malac, csirke; szántanak és vetnek, de az anyja és a fia között nincs kiabálás, sem veszekedés, sem megvetés.
Ha a szalma nem kerül időben a tető alá, és eső kezd, Réka nyugtatóan mondja:
Semmi baj, fiam, a nyár hosszú, minden megszárad.
A szomszédoknál ilyenkor gyakran vita alakul ki, a feleségek egymást hibázzák, közel harcig is felmegy.
Réka rendes, mindig tiszta a ház, fehérre moshatott függönyök lógnak az ablakokon. Szeret főzni, bár nem sokat, de változatosan. Miklós szereti az ételt, anyja pedig mindig megkérdezi, mit készítsen legközelebb.
A szomszéd, Anna gyakran betér, és kuncog:
Réka, ti ketten csak éltek, mégis ilyen bőséges az asztalon.
Gyere, ülj le, hívja Réka. Miklóskám szeret enni, még ha nem is nő nagyra.
Igen, a fiunk nem olyan erős, mint István, de szép arcú, nézve már dérfagy van a bőrön, nevet a szomszéd, Milyen szerencsés lesz az a leány, aki ilyen nyugodt férjet kap.
A falu tiszteli Rékát és Miklóst, bölcsnek, rendezettnek, barátságosnak és irigység nélkülinek tartják őket. Miklós saját döntéséből választ házasságra egy magas, erős, de nem csinos lányt, akit Boglárkának hívnak. A falusiak csodálkoznak: Miért választott egy nemcsak magas, de harcias lányt a szép fiúnk?
Boglárka tüzes, mozgékony, szavazékony és néha durva. Réka gondolkodik:
Nem értem, miért tetszik Boglárkának a fiamnak, annyira különböznek, nem tudom megváltoztatni őket.
Mégis megnyugszik, mert ha a fia boldog, akkor a saját szíve is nyugodt. Boglárka beszél:
Nem baj, anyám, a gyerekek jönnek, tanítom őket, elmagyarázom, mi a jó és mi a rossz. így szólítja a fiát, aki csendben hallgat.
A házasság csendes, senki nem veszekedik, ahogy a falusiak gyakran tesznek, a vendégek a sörrel betöltött asztal körül ülnek vagy a portán pihennek. Éjszaka lassan mindenki hazatér.
Reggel Réka a kertbe megy össze takarítani, Boglárka is segít, de panaszkodik:
Ez a házasság nem kellett volna, csak aláírtuk a papírt, és most takarítok.
Aludj egy kicsit, Boglárka, ha még fáradt vagy, én magam tisztítok, mondja Réka.
Aztán a falu azt fogja mondani, hogy rossz menyasszony vagyok, sokáig aludok, nem segítek.
Nem hallok semmi pletykát, suttogja Réka.
Már meg is tudom, milyen vagyok a szülőként, szúrja Boglárka, szúrva a nagymamája, Minden nagymama ilyen.
Réka csendben bólint, nem akar veszekedni. Boglárka már az esküvő után is mutatja karakterét, figyel a Miklós anyai viselkedésére, megöleli, csókolja a mejét, hálát mond a finom ételért, vagy sajnálatot fejez ki, ha baj van.
Micsoda bőrcserép, milyen gyengédség, gondolja Boglárka. Már soha nem láttam ilyen kapcsolatot anyák és fiúk között, úgy szórakozik, mint egy kisgyerek, de a férjem is jó.
Az üzletekben a nénik mellett meséli: Miklós minden szót csak a anyámra mond, sosem szól rosszat.
A nagypapa, Máté, egy nap azt mondja:
Jaj, sajnálom Rékát, egy varjak fészke helyett egy fecskefészke lett.
Sokan együttérzően néznek Rékára, de senki sem hallja tőle a negatív szavakat a menyéről. Mindenki tudja, hogy Boglárka vitatkozó, haragos, még a saját anyjával is nem barátkozik.
Réka tudja, hogy Miklós talán nem a legjobb döntést hozta, de sosem mondja el a fiának, és nem beszél senkinek sem. Boglárka a mindennapi teendőkben szorgalmas, de néha szeszélyes. Réka csendben elviseli, nem küzd meg vele, csak hagyja, hogy a falu pletykáit szórja szét.
Miklós munkát vállal egy autószerelő műhelyben. Néha a falusiak megdöbbennek: Hogyan él egy ilyen férfi egy ilyen feleséggel? Miklós csak vállat von.
Boglárka egy évvel később szül egy fiút, Timót. A kisfiú éjszakánként rosszul alud, Boglárkának kevés a tej, hamar megéhezik. Boglárka nem hallgat a nagymamára, nem táplálja a gyereket.
Réka csendben a saját útján eteti a unokát, ő nagyot nő, erősen táplálva, már iskolába jár. Az unoka különösen kedves a nagymamával, kiadja magát a Réka nyugalmával, az iskolában jó. Apukája, a kisfiú édesapja, szintén szeretetteljes, de Boglárka kiabál:
A fiú ne legyen ilyen puha, inkább legyen kemény, nem lesz senki számára!
Máté és a férje soha nem vitatkoznak, csak néznek, Réka kedvesen viselkedik. Boglárka a hát mögött bántja a nagymamát és a fiút, de ki sem hallja.
Timó nagyjából egyetemi tanulmányok után találkozik Támával, egy kedves lányjal a szomszéd utcából. Réka örül:
Remélem, amikor végzünk, mind visszatérünk, építünk egy új házat, és Támával együtt élünk.
Timó elmegy a fővárosba, de gyakran visszatér a faluba, hogy anyukájának, Rékának a meleg teát és a házi pitét kóstolja. Mikor búcsúzik, azt mondja:
Bátyám, hamarosan visszatérek, diplomával a kezemben, Támával házasságot kötünk, majd építünk egy új otthont, és visszahozom Önt is.
Réka érzi, hogy minden úgy alakul, ahogy azt mindig is elképzelte, és boldogan nézi, ahogy az unoka és a barátnője együtt építik a jövőt.
