Anyu, én nem akarok a nagymamához menni! kiáltotta a hétéves Bogi, és megpróbált kiszabadulni anyja karjaiból. Ő nem szeret engem! Csak a Miki bácsit szereti!
Bogi, ne találj ki ilyeneket válaszolta Katalin, fáradtan, miközben begombolta a kislány kabátját. A nagymama minden unokáját ugyanúgy szereti.
Nem igaz! Bogi dobbantott a lábával. Tegnap adott fagyit Zsoltnak, a Zsófia nénije fiának, nekem meg semmit!
Lehet, hogy torokfájásod volt? próbálta magyarázni Katalin.
Nem! Csak nem szeret, mert én nem a saját fiának a gyereke vagyok!
Katalin megállt, a kefével a kezében. Hogy tudhat egy hétéves gyerek ilyet? Ki mondta ezt neki?
Bogi, ki mondta ezt neked?
Senki a kislány az ablak felé fordult. Én észrevettem. Zsolt azt mondta, hogy az apja és az én apukám testvérek. És én tudom, hogy az én apukám nem az igazi apukám. Az igazi apukám csak messze él.
Katalin szíve összeszorult. Leült Bogi mellé a kanapéra.
Bogi, figyelj ide nagyon jól. János apukád az igazi apukád. Nagyon szeret, és már kétéves korod óta gondoskodik rólad. És a Nagymama Mária is szeret téged.
Akkor miért mindig Zsoltra büszke, velem meg mindig haragszik? Bogi szeme könnyel telt meg.
Katalin nem tudott mit mondani. Mert Boginak igaza volt. Az anyósa valóban másképp bánt a lányával, mint a legidősebb fiának a fiával.
Anyu, elkésünk lépett be János a szobába. Bogi, öltözz fel gyorsan, különben a nagymama várni fog.
Nem akarok menni! sírt Bogi újra. Ő nem szeret engem!
János zavartan nézett a feleségére.
Mi történt?
Később elmondom suttogta Katalin. Bogi, öltözz fel. Mindegyikünkkel megyünk.
Csendben sétáltak a városligeten. Bogi lassan húzta magát mögöttük, időnként zokogva. János a nagymama bevásárlószatyrait vitte, Katalin pedig azon gondolkodott, milyen lesz a látogatás.
Mária mindig nehéz természetű nő volt. Amikor János bemutatta Katalint és a kétéves Bogit, az anyósa hidegen fogadta őket.
Minek egy gyerek, aki nem a tied? mondta a fiának. Keress egy rendes lányt, és legyenek saját gyerekeid!
De János makacs volt. Szerette Katalint és Bogit, mintha a saját gyereke lenne. Összeházasodtak, János törvényesen is örökbe fogadta Bogit, és a nevét adta neki.
Mária elfogadta, de soha nem tudta úgy szeretni az unokáját, ahogy megérdemelte volna. Főleg, amikor a legidősebb fia, Róbert, neki adott egy igazi unokát Zsoltot.
Itthon van? kérdezte János, kopogva az ajtón.
Itt vagyok, itt vagyok hangzott a válasz bentről. Gyeretek be.
Mária kinyitotta az ajtót, és megölelte a fiát.
Jánosom, de hiányoztál! megcsókolta az arcát, majd intett Katalinnak. Szia, Katalin.
Szia, anyós.
És hol a kis unokám? Mária észrevette Bogit, aki az apja mögé bújt.
Itt vagyok mormogta a kislány.
Gyertek be, üljetek le Mária a nappaliba vezette őket. Hogy vagytok? János, lefogytál?
Nem, anya, jól vagyok nevetett János. Katalin nagyon jól főz.
Az jó. És Bogi, hogy megy az iskolában? Jó jegyeket hoz?
Jól morogta Bogi.
Bogi, válaszolj a nagymamádnak udvariasan szólt rá Katalin.
Hagyd Mária intett. A gyerekek ilyenek. Zsolt tegnap kettest kapott matekból. Róbert egész délután vele tanult.
Bogi csak ötösöket hoz matekból mondta büszkén János.
Nagyon jó dicsérte szárazon Mária. Róbert azt mondta, ma jön Zsolttal. Hiányolják a nagybácsit.
Katalin látta, ahogy Bogi arca elsötétül. Tudta, hogy a nagymama boldogabb, ha az egyik unokája jön, mint a másik.
Anya, emlékszel, mikor múlt hónapban Bogival jöttünk? kérdezte János. Egy verset mondott neked.
Emlékszem bólintott Mária. Azt hiszem, szép volt.
Akarj még egy verset? kérdezte Bogi félénken.
Persze, mondd csak.
A kislány felállt a nappali közepére, és elkezdett egy tavaszi verset szavalni. Katalin látta, mennyire igyekszik, hogy megfeleljen.
Nagyon szép tapsolt Mária, mikor befejezte. Most pedig menj el mosdóba, ebédelünk.
Bogi engedelmeskedett, Katalin pedig a konyhában segített megteríteni.
Anyós, beszélhetek önnel? suttogta.
Miről?
Bogiról. Úgy érzi, másképp bánik vele.
Mária rácsapott egy tányérral az asztalra.
Nem tudom, miről beszélsz.
De tudja. A gyerekek érzik ezeket. Ma sírt, mert nem akart jönni.
És mit csinálok rosszul? fordult felé Mária. Adok neki enni, meghívom.
De észreveszi a különbséget. Amikor Zsolt jön, megcsókolja, megöleli, ajándékot ad neki. Bogival meg hideg.
Mert ő nem az enyém! tört ki Mária. Nem én szültem! Neki van a saját nagymamája, ő vigyázzon rá!
Anyós, Bogi nem tehet arról, hogy nem János gyereke. Önök unokája öt éve. János örökbe fogadta, a nevét adta neki.
Az csak papíron van legyintett. A vér nem válik vízzé. Zsolt az én unokám, ez meg egy keresztlány.
Katalin szorongást érzett a torkában.
Akkor soha nem fogja szeretni a lányomat?
Miért kellene? Ha majd lesz igazi unokám, akkor beszélünk.
Ekkor Bogi belépett a konyhába.
Anyu, miért mondja a nagym
