Viktor, feljöttek! Örömtelen sír hangja száll fel, miközben leveszi a bakancsát a járdán. Képzeld csak, a bónuszmal majd közel két százezer forintot kapok! Hurrá!
Ágnes Nagy szökve rohan be a nappaliba, készen áll, hogy a férje nyakára ugráljon. Ám megáll a küszöbnél: Viktor ül a kanapén, mellette áll a anyós, Ilona Máté, a szék háttámlájához támaszkodva. Ágnes mosolya megdermed az arcán. A levegő a szobában sűrűsödik, nyomaszóvá válik. Arcát bőven elpirítja a forró bőrtől fakadó vörösség úgy tűnik, mintha egy osztályzótól felpörgetett diák lett volna, aki most a szigorú tekintetű anyósra néz.
Viktor felhúzza magát a kanapéról, de még nem áll teljesen fel. Ilona Máté csendben bámulja menyasszonyát fejétől lábujjáig. A másodpercek nyúlósan nyúlnak egy ragadós szünetbe. Ágnes megfogja a táska fogantyúját, és lehunyt a földre. A zavaró öröm, ami egy pillanattal ezelőtt még árasztotta, most gyermekesnek, helytelennek tűnik.
Ágnes, ez csodás hír! vágja át a csendet anyósa hirtelen hangja, és Ágnes felnyitja fejét.
Ilona Máté széles, csillogó mosollyal közelít menyasszonya felé, kitárja a karjait, és Ágnes zavarodottan lép előre. Anyósa rövid, de erős öleléssel ragaszkodik hozzá, vállát megpókolja.
Gratulálok, kislány! Ügyes vagy, megérdemelted! szól Ágnes, még mindig nem értve, mi történik.
Viktor feláll a kanapéról, közelebb lép. Arcán szintén őszinte, meleg mosoly játszik.
Tudtam, hogy minden rendben lesz, öleli meg feleségét a derekától, közel húzza magához.
Ilona Máté egy lépést hátra lép, kezeit összekrűzíti, és bólint.
Most már jobb lesz az életünk!
Ágnes bólint, nem tudja, mit válaszoljon. Anyósa szavai helyesnek hangzanak, de valami más is ott bujkál bennük valami, amit nem képes megragadni.
Rendben, gyerekek, nem zavarok tovább mondja Ilona Máté, elkapja a szék karfájáról a táskáját, és kifelé indul. Ünnepeljetek, megérdemeltétek.
Viktor kíséri anyját az ajtóig. Ágnes egyedül marad a nappaliban. Az ajtó becsukódik, a férj visszatér. Mosolya még ragyog, de szemei között egy aggodalmas szikra villan.
Mi volt ez? ül el a kanapén, és Viktorra néz.
Mit értesz e alatt? Viktor a konyhába sétál, bekapcsolja a vízforralót.
Ágnes felkel, és követi őt.
Nos, a te anyád. Miért jött el?
Viktor kihúz két csészét a szekrényből.
Semmi nagy ügy, aprócska dolog mondja elfordulva. Ne aggódj.
Viktor!
Viktor mély levegőt vesz, visszanéz feleségére, szemeiben fáradtság csillan.
Apával felvettünk egy két százezer forintos hitelt, új bútorokra akartunk költeni. Most pénzhez nem jutunk, ezért jöttek kölcsönkérni.
Ágnes bólint, a forraló susog, a víz forr. Viktor forró vizet önt a csészékbe, teafiltert tesz bele. Ágnes megragadja a saját csészéjét, keze melegül a gőzzel, de egy nyugtalan, nyomasztó előérzet szorítja a szívét. Nem tudja, honnan jött, csak úgy van.
És mit mondtál? kérdezi halkan.
Hogy segítek, ha tudok. Most nincs szabad pénzünk.
Ágnes újra bólint, és kortyol egyet. A forró folyadék ég az ajkán, de nem figyel rá. Gondolatai elszállnak, és nem érti, miért nem nyugtatja meg őt Viktor szava.
A következő két hét repül. Az új beosztás teljesen leköti Ágnest; a feladatok egyik után egy jön, a napirend sűrűbb, de minden napot élvezi. Ez az, amit mindig is szeretett volna, és a cél elérése után belül elégedettség árad. Fáradtan, de boldogan tér haza.
Egy este Ágnes korábban távozik az irodából. Az utcán szitál az eső, s gyorsan elmegy az autóhoz, bekapcsolja a fűtést. Hazafelé egy bolt előtt megáll, veszi a kenyeret, tejet, valami vacsorára. Otthon lehúzza a nedves kabátot, felakasztja, a konyhába lép, lepakolja a vásárlásait.
Tíz perc múlva egy csengés hallatszik. Ágnes megkötözi a kezeit egy törülközővel, és kinyitja az ajtót. A küszöbön Ilona Máté áll, esernyő nélkül, vizes hajjal, régi köpenyben. Arcán nincs mosoly.
Szervusz, Ágnes mondja, belépve. Viktor otthon van?
Nem, még a munkahelyén van. Mi történt?
Ilona Máté leül a kanapéra, felfelé néz Ágnesre.
Ágnes, a lényegre térek. Szükségem van egy kis pénzre mondja tízezer forintra.
Ágnes megdermed a bejárati ajtóban.
Tudod, hogy nehéz helyzetben vagyunk. A hitel nyomaszt, a nyugdíj nem elég. És most te vagy gazdag kérdezi.
Ágnes hallgat, szavak nincsenek. A zavar és a harag összemosódik.
Én Ilona, most nincs nálam készpénz kezd válaszolni, de Ilona félbeszúr.
Nem gond, átutalod. Van telefonod.
Ágnes a nőre néz, és rájön, hogy a vitát nem érdemes folytatni. Ilona határozottan bízik abban, hogy Ágnes beleegyezik.
Ágnes átutalja a pénzt. Ilona bólint, és kifelé indul.
Köszönöm, kislány.
Az ajtó becsukódik, Ágnes a folyosóba áll meg. Rájön, hogy az anyósa nem is szólt, mikor tér vissza a pénz. Egy szó sem esett arról, hogy mikor és hogyan adja vissza. Csak elvitte, és távozik.
Ez kellemetlen lesz.
Két héttel később Ágnes megkapja az első nagy fizetését. A telefon képernyőjén megjelenő összeg elmosolyodtatja valóban megérte a kemény munkát. Útközben megáll egy boltban, vásárol egy tortát, sushi-t és pizzát, hogy megünnepelje a férjével.
Felmegy a lakásba, nyitja az ajtót, és belép. A nappaliban hangok hallatszanak. Ágnes a csomagokkal lép be, megáll a küszöbnél. Ilona Máté a kanapén ül, Viktor mellette, fáradt arccal.
Ágnes lehelyezi a csomagokat a bejárati szőnyegre.
Mi történt?
Ilona Máté rátekint, és szemeiben kétségbeesés és düh keveredik. Közelebb lép.
Ágnes, bajban vagyunk. A nyugdíj nem elég, a hitel pedig harmincezer forintot kér a hónap végéig. Nem tudunk mit tenni, teljes kétségbe vagyunk
Ágnes összeráncolja a homlokát. Ilona gyorsan és zavarosan beszél, mintha attól félné, hogy Ágnes megállítja.
Nagyon szükségünk van a segítségedre, 30000 forint nem sok, ugye?
Viktor feláll a kanapéról.
Anyám, nekem nincs pénzem. Szeretnék segíteni, de most semmi sem maradt.
Ilona Máté bólint, majd a csomagokra néz Ágnes lábánál.
De Ágnesnek még van pénze mondja, közelebb lépve. Látja, még finomságokat is vásárolt. Na, Ágnes?
Ágnes visszalép egy lépést. Ilona még közelebb jön, már csak egy méter van közöttük.
Jó menyasszony vagy, nem hagyod kárba a családot. Nem vagyunk idegenek. Segítened kell. Ki más lehet?
Ágnes szájában elakad a szó. A nő szemtelenkedése minden határt átlép.
Miért kell nekem segítenem? kérdezi végre.
Ilona Máté szemei magabiztosan ragyognak.
Mert most te vagy a legmagasabb fizetésű a családban, és a gyerekek kötelessége segíteni a szülőknek, akár a megélhetésben is.
Igen, a szülőknek mondja Ágnes, lépve hátra. De nekünk, nekünk is vannak saját költségeink.
Ilona arca megkemélkedik, hangja hangosabb lesz.
Én vagyok a férjed anyja, elfelejtetted? Mi vagyunk a család! Kötelező segítened!
Nem vagyok senki köteles! szorítja a kezeit Ágnes. Van saját tervem, saját családom. És ha ennek a hitelnek ilyen hatalmas a törlesztés, eleve nem kellett volna felvenni.
Ilona Viktorhoz fordul:
Viktor! Hallod, mit mond? Tanítsd meg a feleséged!
Viktor közelít anyja felé, arca kemény.
Anyám, elég. Ha pénzre van szükség, kérd tőlem, ne Ágnest. Nincs semmi, amit tartozna neki.
Ilona megpróbál szólni, de Viktor már elvágja.
Vége, elviszem őt. A beszélgetés vége.
Felveszi anyját a könyökéről, és kimegy. Ágnes a nappaliban marad, hallgatja, ahogy becsukódik az ajtó. Egy perc múlva Viktor visszatér, Ágnes felveszi a csomagokat, és felé fordul.
Ünnepeljük?
Viktor fáradt, de őszinte mosollyal válaszol, átöleli feleségét, és közel húzza magához.
Gratulálok az első nagy fizetésedhez. Te vagy a legokosabb a családban.
Ágnes a mellkasához nyomja magát, becsukja a szemét. A belső nyugalom visszatér. Tudja, hogy Ilona Máté többé nem jön pénzért. Most már tudja, hogy a jövőben előtte csak a saját út áll, és Viktor a felesége oldalán van ez a legfontosabb. A többi már nem számít.
