Hadd most úgy döntjél! Megígérted, hogy otthagysz mindent!
Károly, elhagytad már a tudát? kérdezte Réka, amikor lassan kinyitotta a szemét. Ki mondaná le egy ilyen állást? Tudod, mekkora fizetés jár hozzá?
Csak a pénz hajt, szúrta vissza Károly. Vagy csak a hatalom felvert a fejedet?
Az olvasó már alig viseli azt a jelenetet, amikor a hősnő egy kihűlt tea mellett sír. De Réka nem iszik teát, csak kávét, s a találkozásuk is egy gondolkodó pillanatot ábrázol csak itt a tea helyett egy bögre mézes csokoládét képzelhetünk. A folyadékot helyettesíthetnénk mézzel ízesített gyümölcslével vagy tejjel, de a bánat súlya nem enyhül.
Réka egy puha fotelben ült, de egyenlőtlenül, a szélén, nehéz fejét előrehajítva a megpecsételt csésze felé. Gondolatai nehezékek, a helyzet kilátástalan. Egyetlen megnyugtató dolog az volt, hogy fia, Vitéz, sem látta ezt. Egy havi sporttábor elvitte a gyermeket a szüleiől, ígérve, hogy boldogan és egészségesen tér vissza. A tábor csak részben nyomta le a gondolatok terhét, de nem közvetlenül.
A valódi ok Károly volt, Réka férje. A volt szó bizonytalan vajon ma már még a férje, vagy már egy múltbeli szerep? Réka maga is ebben a kérdésben vergődött, mintha a férje egy Schrödinger-férjévé vált volna.
Egy nap Károly hátulról betoppant, és kiáltott:
Elég! Nem akarok többé látni téged! Romboltad az életem! Elmegyek!
Kínosan zárkózott a válasz: elment? Vagy csak egy időre? Meddig? A kérdésekre csak csend válaszolt, mert nem jutottak kielégítő válaszokhoz.
Talán a sporttábor volt a fő bűnös. Réka a prémium fizetéséből, ami a feleségétől származott, fizette meg Vitéz táborát, de Károly kiabált:
Hogyan költhetnénk ki negyven ezer forintot a családi költségvetésből, anélkül, hogy megbeszélnénk! Lehetnek más, fontosabb szükségletek!
Réka vállat vonva válaszolt:
Van pénz! Ha kell, vegyük meg!
Károly dühös kiáltásokkal tette, hogy a ház négytizen négy év házassága recseg a szavak alatt. Réka szerint ő semmi hibát nem követett el, míg Károly a legrosszabb feleségnek nevezte őt.
Ha szeretnél, ne beavatkozz ott, ahol nem kell! Nyugodj, élvezd az életet! Mindenhol ugrálni akarsz!
Én is csak magamról gondolkodom! Ha a családra figyelnél, jó háziasszony lettél volna!
Réka nem látta, hol tévedett. Dolgozott, otthonra vigyázott, nevelte a fiát, szerelmét és gondoskodását sem felejtette el. Még kérdezte is: Miért? de csak még több kiabálás, vád, és sértés érkezett vissza.
Miért? Miért most? A tábor miért most jött be a képbe?
Kereskedelmi ingatlanok, amelyeket irodákká alakítanak, igazi labirintus. Térkép vagy iránytű nélkül a megfelelő irodát soha nem találod. De az irodák dolgozói idővel megtanulják a helyszín topográfiáját, és mindenre felkészülnek. Ilyen irodaházban, amelyet gyakran kereskedelmi mókusgödörnek neveznek, találkoztak Réka és Károly.
Mindketten call center ügynökök voltak, akik telefont és hideg ügyféllistát kaptak, napokat azzal töltve, hogy telefonáljanak. Már a felvétel után bizonyították, hogy érdemesek a helyre, de a stressz miatt ebédidőben menekültek ki az irodából a közeli parkba. Ott ismerkedtek meg.
Közben külön cégeknél dolgoztak, és ha nem lett volna a park, talán soha nem ismernék egymást. Közös nehézségeik, ugyanazok a haragok, a szókimondó monológok ez a kötelék lett. A vonzódásuk szintén ott született, és házasságuk, bár rövid, de elvárt volt.
Gyermekek nélkül, de Réka már rendelkezett egy kisztáróval, amit a nagyi adott nekik, és csak szeretett volna, ha otthonukban is legyen szeretet. Ehhez keményen dolgozni kellett. Az ifjúság szabadsága épp úgy diktálta, hogy a fiatal pár egymásnak szeretett volna adni magát, de a munka elvont, ezért esténként sikereiket és hibáikat osztották meg.
Három év után a kérdés felmerült:
Ajánlottak előléptetést mondta Réka. És terhes vagyok.
Károly felkiáltott:
Jaj, milyen nagyszerű!
Réka nevetve kérdezte:
Mi örvendeztet meg leginkább?
Károly:
A gyerek! válaszolta. A előléptetés el fog veszni, de a gyereket kell szülni!
A döntésnek valóban csak sok később értették meg a következményeit. Károlynak akkor még nem kínáltak előléptetést; a gyereket választotta a fizetés helyett. Amíg Réka szülőszabadságon volt, Károlyra hárult a család megélhetésének felelőssége. A kereskedelmi képviselő fizetése alapbér, a többlet pedig a szerződések százalékából származik. Károly igyekezett, de előléptetést nem kapott.
Amikor Réka visszatért a munkába, ugyanazt az előléptetést ajánlották fel, amit a terhesség miatt visszautasított. Ettől a ponttól kezdve kisfeszültség telepedett a házban. Réka ezt a feszültséget a fia iránti féltékenységre hárította, Károly pedig később dolgozott túl sokat.
Végül mindketten előléptetést kaptak: Károly idősebb kereskedelmi menedzser lett, Réka már egy egész osztályt vezetett. Károly szerényen köszönte a gratulációkat, de elég volt neki a dicséret; inkább a ház és a család felé fordult:
Nem sokára én is osztályvezető leszek. mondta. Neked inkább otthonra kellene koncentrálnod, a gyermekre!
Réka tiltakozott:
Nem mehetek el most, amikor most most előléptettek! mondta. Hűvös volt a bizalom, bíztak bennem! Nem hagyhatom cserben az embereket!
Károly:
Tehát a munka fontosabb, mint a család?
Ez egy nehéz kérdés volt, de Rékának mindent egyformán fontos volt. Tudta, hogy otthon, gyermek és munkát is képes egyszerre kezelni.
Még egy megoldást javaslok: teljesítem a feladatokat, majd kilépek mondta Réka. Károly beleegyezett, anélkül, hogy tudta volna, mit tervez a főnöke. Réka egy megbízás másolatát kapta:
Nem is kérdeztek! riadt el. Csak megérkezett a központi igazgató, átadta a papírt, virágokat, gratulált, és már ment!
Károly:
Hagyd! mondta határozottan. Hétfőn jöjj vissza, és mondj nemet! Megígértél, hogy felmondsz!
Réka:
Károly, elmentél? kérdezte, amikor a fejébe állt. Ki mondaná le egy ilyen állást? Tudod, mennyi a fizetés?
Meg tudnánk építeni a házat, venni egy autót, Vitézt jó iskolába küldeni! szólt Réka.
Kikapcsolnánk egy nyaralást! Nem kell három évig spórolni, csak vegyünk jegyet, menjünk el!
Károly:
Csak a pénz hajt válaszolta. Vagy csak a hatalom körbe forog a fejedben?
Réka:
Én előbb a családra gondolok! mondta határozottan. Sikerül nekem a munkát és a házat is kézben tartani. Mindig tiszta és rendben van otthon, mindig időm van neked!
Károly szavak nélkül maradt, amikor Réka megvette a kocsit, magára vette a kulcsot, és a házban újra nyugodt időtöltés kezdődött. A felújítás megkészült, a fiú jó iskolába került, évente kétszer nyaraltak.
Ám új probléma támadt:
Szükségünk van egy második autóra mondta Réka. Nem akarok újra a régihez hozzászokni.
Károly:
Nem vagyok már képes vezetőnek?
Réka:
Átvisznek a központi irodába mondta. A város közepén, ahol a forgalom örökké tart. Ha velem mész, biztosan elmaradunk a munkától.
Károly egyetértő sóhajjal:
Ha már kell, akkor menjünk. De tényleg?
Réka:
Már átszertünk ezen, és ha a főnököd még érdekelt, használd ki a lehetőséget, vedd el, amit adnak!
Az idő múlásával a fiatal, lelkes kollégák helyére újakat hoztak, így fontos volt, hogy előre takarékoskodjunk, nehogy megbánjuk a kihagyott lehetőségeket.
Az a negyven ezer forint, amit a sporttáborba fizettek, csak egy kis összegnek tűnt, de Réka nyugodtan átutalta a pénzt, hiszen a prémium fizetésből csak egy részét költötte el.
Végül a tea, amelyik még mindig hűlt a tányéron, egy felismerést hozott:
A féltékenység! szólt a belső hang. Ez csak egyszerű irigység, Károly már nem lép előre vezetőként.
A negyven ezer forint a Károly számára több, mint a fizetés felét jelentette, míg Rékának csak egy szám volt. A férje csak egy fokkal lépett feljebb a pályafutásában, de a házban a szakadék már szinte áthatolhatatlanná vált.
Az emlékek visszatértek, ahogy Károly ragaszkodott ahhoz, hogy Réka otthagyja a munkát, hogy csak háziasszony legyen. Amikor a szakadék már elérhetetlennek tűnt, Károly felrobbant egy újabb dolog miatt, ami még nagyobb szakadékot teremtett.
A kulcs csörömpölését hallva Réka megállt, a szék mögött elnyújtva:
Visszatértem mondta Károly, belépve a szobába.
Csomagokért? kérdezte Réka.
Károly egy leereszkedő pillantással válaszolt:
Haza jöttem! Haza!
Réka gúnyosan:
Nem! Csomagokért jöttél! Nem akarok tovább veled élni!
Károly:
Bocsánat vette a szavát, a kanapéra menve.
Réka:
Nem bocsátok meg! Nem fogom elfelejteni! Nem kell visszatérned! Nem adtál semmit, csak szavakat!
Elhatároztam! Nem kell ilyen férj! Nem vagyok hibás, hogy te nem éred el a céljaid, nem vagyok hibás, hogy több pénzt keresek! Nem vagyok hibás a vádakban, amivel engem támadsz! Munka után otthonra, a gyerekre, a házra figyeltem! Te csak fáradt vagy a munkából, és így viselkedtél!
Károly:
Azt hiszed, hogy te vagy a fő? Tudod, hogyan szerezted meg a előléptetéseket?
A hűlt tea most már csak egy emlék, de a hatás nagyobb lett volna, ha még forró. Károly csak letörölte az arcát.
Miközben a friss tea még nem hűlt teljesen, Réka rájött, hogy Károlynál már a kapcsolat elején megnyilvánult a versengő szelleme. A versengés a férfi életét áthatotta, megpróbálta felülmúlni a feleségét, és minél nagyobb volt a szakadék, annál inkább romlott a szeretete. Hogy vajon volt-e szeretete, azt Réka egy másik csésze mellett fogja még átgondolni.
Talán nem kell megvárni, míg a tea kihűl, hiszen a magyarok gyakran szívják forrón, hogy a gondolatok is élénkebbek legyenek.
