Te bizonyára nem ismered a mai gyerekeket!
Szia, Gizike, látom, a kertben vagy elfoglalva, úgyhogy elhatároztam, hogy benézek köszönni mondta Tóthné, a kapunál topogva.
Gizivel a falu két végén laktak. Tóthné és a férje, Viktor bácsi a folyó mellett, míg Gizi az erdő közelében.
Régen alig beszélgettek, hiszen annyi szomszédjuk volt. De most már a szomszédok unokái felnőttek, míg Tóthnénékhoz egész nyárra jönnek a fiúk, Vili és Márk. A szüleik azt mondták, elege van a városból.
A fiúk családjának jobb időszaka volt, külföldre is jártak nyaralni. Most viszont a helyzet megváltozott, és eszükbe jutott, hogy a nagyszülők a folyó mellett élnek. Nem csak egy hétvégére, hanem egész hónapra hozzák a gyerekeket.
Csak éppen, anya, nem igazán jönnek ki egymással figyelmeztette a fiuk, Miklós. Márk tizenhárom évesen már felnőttnek képzeli magát, Vili meg nem hajlandó engedelmeskedni neki, úgyhogy állandóan civakodnak!
Hát jó, mi nem bírunk majd a saját unokánkkal? Hozzátok csak, majd elintézzük mondta vidáman Tóthné. De letette a telefont, és elgondolkozott a mai gyerekek mások, mint régen. Néha meg sem közelíthetőek. Kis korukban hozták őket, de most hogy viselkednek? Még félni is kezdett, hogy talán nem fogja bírni őket.
Vikor bácsi meg kemény fickó, nem tűri a csípősdélést. Veszekedésre pedig nincs szükség.
Úgyhogy Tóthné elővigyázatosságból elment Gizihez, mert úgy hallotta, neki is járnak hasonló korú unokák.
Emlékezett rá, hogy a gyerekeket el kell foglalni. Akkor kevesebb gond lesz, ha megtalálják a közös hangot.
Jöhetsz, Tóthné! köszöntötte Gizi, amikor meglátta a távoli szomszédját. Mi szél hozott ide?
Hát az unokáinkat egész hónapra hozzák, neked is vannak ilyen korú fiúk, ugye? Meg kell ismertetni őket, ha összebarátkoznak, mindenkinek jobb lesz javasolta Tóthné.
Te bizonyára nem ismered a mai gyerekeket! nevetett Gizi. Nem félsz, hogy ilyen sokáig nálad lesznek? Az én unokáim kikészítettek, a férjem meg már haza is akarta küldeni őket. De ha már így van, hozd csak, megismerjük őket. Mi mást tehetnénk? Végülis a mi unokáink!
A hétvégén megérkezett Miklós a feleségével, Annával, és a fiúkkal, Márkkal és Vilivel.
Látszott, hogy a nagyszülőknek örülnek. Tóthnénak megkönnyebbült a szíve.
Mit ijesztgetett Gizi? Náluk lehetnek ilyen neveletlen gyerekek, de az övéik milyen udvariasak és jó modorúak! És tanulásban is jól teljesítenek, semmi ok az aggódásra.
Anyu, ha bármi van, hívd fel, én megbeszélem velük mondta Miklós induláskor, de Tóthné határozottan legyintett. Hagyd már, fiam, mi nem neveltünk gyereket, vagy mi?
Este Márk és Vili sokáig nem tudott elaludni. A szomszéd szobába fektették őket, ami régen Miklósé volt.
De láthatólag a változás izgatta őket, és csak forgolódtak. Hangosan beszélgettek, a zaja miatt Viktor bácsi sem tudott aludni, és bosszankodott.
Minek egyeztél bele, Tóni? Nem kellett nekik a falu, most meg jöttek!
Reggel viszont alig lehetett felébreszteni az unokákat.
Már ebédidő is eljött, de ők még mindig aludtak!
Nagyi, hagyd még aludni morgott Márk.
Vili meg olyan mélyen aludt, hogy még a nagymama szavát sem hallotta.
Meddig lehet aludni?! dühödött el Tóthné.
Aztán észrevette, hogy valami a padlón hever. Közelebb hajolt, és szeme előtt összecsapta a kezét.
A telefonjaik voltak!
Ti egész éjjel játszottatok? Ez így nem mehet, elveszem tőletek ezeket a telefonokat, aztán majd meglátjátok!
Márk rögtön felugrott.
Add vissza, az nem a tied! Anyu engedi!
Fel is hívom, és megkérdezem, mit enged! mondta Tóthné, és Márk már nem kaparászott a telefonért, csak duzzogva becsapta az ajtót, és mormogott: Hát hívd csak!
Két óráig nem mutatkoztak. Viktor bácsi már majdnem bement, hogy mi ez a bojkott már az első napon? De végül kijöttek, mindketten rossz kedvvel:
Mi nem eszünk kását, csirkefalattal vagy melegszendviccsel kéne!
Ohó?! Nem tetszik a kása? Akkor éhezzenek! mérgelődött Viktor bácsi. Megvetettétek az ágyat? Na, megnézem! Hogy kerültek ide ezek a chipszes zacskók és a csokipapirok az ágyba? Semmit sem takarítottatok? Még a kását sem érdemlitek meg, takarítsátok fel a szemetet, és ágyazzátok meg!
Nem lehetünk éhesek! sandított rá Vili. Ti gonoszak vagytok!
Vikor bácsi már majdnem felindult, de Tóthné közbejött. Mutatom, hogy kell ágyat vetni, holnap már ti csináljátok, rendben? A szendvicseket csak a kása után, megegyeztünk?
Elkényezteted őket, keményebben kell velük bánni morgott Viktor bácsi. Milyen szemtelenség ez, nincs bennük egy csepp becsület sem!
Gizi unokáival Márk és Vili összebarátkozott.
De mit műveltek négyesben!
Ha Tóthnénál játszottak az udvaron, utána titokban Viktor bácsi elől szedegette össze a mindenfelé szétszórt ágakat és botokat. Tönkretették a virágokat, bejártak a házba, füvet hordtak a cipőjükkel, és mindenhol morzsát hagytak. A székek lábát megrongálták, a bejárati ajtót úgy csapták, hogy alig maradt
