Te nem vagy a családunk mondta a anyós, és visszatette a húst a menyéc tányérjáról a lábasba.
Zsófia megdermedt a tűzhely mellett, a kezében a tányér, amin még ott volt a pörkölt mártása, amit épp most főzött Rózsa Erzsébet. A húsdarabok egyesével tűntek el a lábasban, mintha az anyós pontosan számolgatná őket.
Tessék? kérdezte Zsófia, alig hitte a fülének.
Mi ezen a homályos? Rózsa Erzsébet megtörölte kezét a kötényébe, majd a menyére fordult. Mi nem vettünk be a családba. Te erőltetted magad ránk.
A konyhában olyan csönd lett, hogy hallani lehetett, hogy bugyborékol a leves a tűzhelyen. Zsófia letette a tányért az asztalra, és hátravetett egy fürt hajat a homlokáról. A keze remegett.
Rózsa néni, nem értem. Öt éve vagyunk házasok Bélával! Van egy lányunk
És akkor mi van? vágott közbe az anyós. Lili a mi vérünk, ez igaz. De te mindig is idegen maradsz.
Kinyílt a konyhaajtó, és belépett Béla. Összegubancolt haj, kigombolt ing látszott, hogy a munka után a kanapén szundikált.
Mi történik itt? kérdezte, végigmérve a feleségét és az anyját. Miért veszekszetek?
Nem veszekszünk válaszolta nyugodtan Rózsa Erzsébet. Csak beszélgetünk. Megmagyarázom a menyemnek, hogy hogyan kell viselkedni a mi házunkban.
Béla összeráncolta a homlokát, és Zsófiára nézett. Az pedig sápadtan állt, összeszorított ajjakkal.
Anyu, mit mondtál?
Az igazat. Hogy a hús nem mindenkinek való. Nagy a család, kevés a darab.
Zsófia érezte, hogy könny szökik a szemébe. Ennyi. Öt évig hitte, hogy a család része. Öt évig próbálta megfelelni az anyósának, tűrte a szúrós megjegyzéseit, remélte, hogy majd idővel javul a viszonyuk.
Béla, hazamegyek mondta halkan a férjének. Anyámhoz.
Mégis miféle haza? dühöngött Rózsa Erzsébet. A te otthonod most már itt van. Vagy azt hiszed, jöhetsz-mész, ahogy kedved tartja?
Anyu, hagyd abba Béla egy lépést tett Zsófia felé. Mi történt?
Zsófia hallgatott. Hogyan magyarázná meg a férjének, hogy az anyja épp most adta neki érezni itt senkinek sem számít? Hogy még egy tányér pörkölt is túl sok neki?
Összepakolom Lilit mondta válasz helyett. Aztán elviszem anyámhoz hétvégére.
Miért kéne? kapott fel az anyós. A nagymama itt van, minek hordod ide-oda a gyereket?
A nagymama szerint az anyja nem vér szerinti válaszolta halkan Zsófia. Talán az unokájának is talál jobb helyet.
Megfordult, és kiment a konyhából. Béla megfogta a kezét.
Zsófi, várj! Mondd el rendesen, mi történt.
Zsófia visszafordult. A férje ámulva nézett rá, az anyós meg a tűzhely mellett állt, és úgy tett, mintha a levest keverné.
Kérdezd meg anyádtól mondta Zsófia. Ő jobban el tudja mondani.
A gyerekszobában a hároméves Lili babázott. Amikor meglátta anyját, örömmel odafutott hozzá.
Anyukám! Nézd, Katit etetem!
Ügyes vagy, kicsikém Zsófia letérdelt, és átölelte a kislányt. Éhes vagy?
Igen! Mamika azt mondta, ma pörkölt lesz.
Lesz, drágám. Csak mi most anyukámhoz megyünk enni.
A te anyukádhoz? örült Lili. Hurrá! Apa is jön?
Nem, apa itthon marad.
Zsófia elkezdte a gyerekcuccokat pakolni a táskába. Ruhák, harisnyák, játékok minden, ami kellhet pár napra. Míg összegyűjtötte a cuccokat, Béla bepillantott a szobába.
Zsófi, mi ez a gyerekes hiszti? Miattad elmegyünk?
Gyerekes hiszti? Zsófia felegyenesedett, és a férjére nézett. Anyád azt mondta, nem vagyok a család! Elvette tőlem a kaját! Ez hiszti?
Mit nem mondott már anya! Te tudod, milyen heves természetű. Holnapra elfelejti.
Én nem felejtem el, Béla! Nem ez az első alkalom.
Hagyd már! Anya csak fáradt. Munkahelyi gondjai vannak, rád zúdította.
Zsófia nevetett, de a nevetése keserű volt.
Fáradt ő. Öt éve fárad?! És mindig rajtam tölti ki?
Hagyd figyelmen kívül!
Figyelmen kívül hagyni, hogy a saját otthonomban idegennek neveznek? Béla, hallod egyáltalán, mit mondasz?
Béla végigsétált a szobán, a tarkóját vakargatva. Ismerős mozdulat mindig ezt csinálta, ha nem tudta, mit mondjon.
Zsófi, hova mész? Mi mégis család vagyunk. Van egy gyerekünk.
Pont ezért megyek. Nem akarom, hogy Lili hallja, ahogy anyját alázzák!
Ki aláz téged? Anya csak elmondta a véleményét.
A véleményét? Zsófia abbahagyta a pakolást, és a férjére nézett. Béla, elvette tőlem a kaját! Azt mondta, idegen vagyok! Ez vélemény?
Hát talán élesen fogalmazott. De te érted, anya egész életében egyedül vitte a családot. Apán
