Baba elkeseredett
Mit főztél, ez megfogyasztható? Túl édes, túl ragacsos, túl Jaj, nyafog!
Rögtön kiönti az egész főzetet a mosdóba.
Dóra, a határig fűtött, felrobban:
Elég! Kikapcsolom a gázt! Ez az én otthonom, a konyhám, a családom! Ki innen!
***
Kovács Lúcia, akit az 1es Általános Iskola, Kőbánya, falában suttogva és tiszteletteljes riadással emlegetnek, igazi legendává vált. Kétszer iskolavezető, húsz év tapasztalattal a hátán, ő maga a magyar oktatás minden csodálatos részét testesíti meg. Szereti-e az iskolát? Az már csak retorika inkább az iskola próbálja túlélni őt.
Lúcia szorgalma az oktatás minden percét áthatja. Az óráknak hibátlannak kell lenniük, a fegyelem vasból, az egyenruha vasalva, a nyakkendő pedig a szigorú előírásoknak megfelelően kötve. Hirtelen belebújik a matekórára, hogy a naplóbejegyzést ellenőrizze, vagy átmászik a tanulók füzetébe, vagy akár a tornatanárt is megtartja, miközben kérdezi, miért nem sportcipő, hanem vászoncipő van a fél osztályban.
Lúcia úrnő jön! ez a halk suttogás azonnal egyenes háttal hozza a tanárokat, a diákok gyorsan elrejtik a telefonjaikat, és a tankönyveket a megfelelő oldalra nyitják, míg a takarítónő, Mária néni, fénysebességgel csillogóvá teszi a padlót.
Mindenki hirtelen koncentrált és szorgalmas lesz. A tanulók engedelmeskednek. A tanárok nem mernek vitatkozni. A szülők a szülői értekezletekre már előre készülnek gyógyszerrel.
Lúcia őszintén hiszi, hogy a iskolát szoros fogással irányítja, valójában csak kimeríti magát a mindent felügyelő vágyával.
Lúcia úrnő, ma különösen energikus, jegyzi meg a helyettes, Piroska, amikor Lúcia a tanári szobába rohan a friss iskolai újság számlapjával.
Energikus? kérdésel válaszol Lúcia, szeme a újságra szegezve Piroska néni, elolvastad ezt? Iskolai élet a lencsében. Ez szégyen! Hol a hivatalos szertartás képei? Hol a konferencia jelentése? Miért csak diszkófotók és szerelmi cikkek? Ez a helyi bulvársajtó? Ha ezt te vezeted, te vagy a felelős.
Piroska szomorúan sóhajt. Mit tehet? A szertartás unalmas, a konferencia még unalmasabb, a diszkó viszont a diákok kedvence. De Lúciával vitatkozni hiábavaló.
Mindent javítok, Lúcia úrnő, szaggatja a hangját azonnal megparancsolom a tanulóknak, újraírják
Azonnal! vágja ki Lúcia és biztosítsátok, hogy a következő számunkra a zene hatása a szellemi fejlődésre szóljon! Miért mentem a 11es osztályhoz előadni? Hogy megtekinthessük a versenyek képeit! És
A parancsok listája végtelen. Lúciának végtelen energia van, de semmi sem tart örökké.
Az évek lecsökkentik a lendületét. Egyre nehezebb megbirkózni a csúnya tinédzserekkel, egyre gyakrabban fáj a feje, és egyre kevesebb az erő a szülői értekezleteken való részvételhez. Egy nap, miután egy szülő felháborodva állítja, hogy a geniális fia egyszerűen nem képes megoldani a másodfokú egyenletet, Lúcia úgy dönt: nyugdíjba vonul. Elég. Elérte, amit az oktatási rendszernek akart adni, most ideje magára is figyelni.
A búcsú pompás: megható beszédek, fényűző virágcsokrok, de a pompától felsejlik egy könnyed, szinte megkönnyebbülő légkör. Az iskola felnyílik.
Az első nyugdíjas napok igazi boldogságot hoznak. Lúcia tíz óráig aludik, ahogy a egyetemi évei óta nem tudott, sétál, sorozatokat néz és még horgolni is megpróbál. Végre idő jut magára! De már egy hét után újra energia hiányzik.
Valami elvész bennem, panaszkodik régi barátjának, Szabolcsi Pirosnak, egykori matektanárnak, akivel tényleg barátságot kötött Semmit sem csinálok, csak eszem és alszom. Úgy leszök idős hölgy!
Piroska javasolja:
Jelentkezz horgolásra, vagy légy önkéntes a könyvtárban, vagy
Lúcia számára nincsenek horgolókörök, nincs könyvtár. Az a párnás szál, amiért már vásárolt fonalakat, csak felzaklat. Nem akar kézbe venni a tűt, nem akar könyveket böngészni, nem akar sorozatot nézni. Parancsnoknak, nevelőnek, hatalomnak van szüksége.
És ekkor a család a láthatáron jelent meg.
Az ő fia, Gábor, egy udvarias férfi, anyja nevelésében felnevelkedett, mindent jóváhagyó, felesége: Dóra, vörös hajú festő, küzdőszellemű. Három unoka: Dániel, 16, lázadó szerelmes; Sára, 14, a blogger álma; és a legkisebb, 12es Kálmán, a fiatal matematikus. Lúcia ezt a generációt kívánja átalakítani.
Gábortól nem költözik el, de minden nap legalább fél napot otthon tölt; nem csak teát kortyolgat, hanem akcióba lép.
Dóra, mi ez a káosz? A falakon ismeretlen foltok! Hol vannak a keretezett festmények? Hol a családi fotók?
Gábor próbálja kiegyenlíteni a helyzetet:
Anya, csak Dóra szereti ezt a stílust nekünk is tetszik.
Stílus? szaggatja Lúcia Gyere gyakrabban, emlékezz, mi az a stílus, azt pedig azonnal simítsuk le!
Dóra ellenáll, de a férje tekintete nyugtatja. Gábor suttogja: Dóra, tarts ki, most nehéznek látszik neki, munkanélkül.
De Lúcia továbbra is szúrós:
Gábor, mi ez a szürke fal? néz körül a nappaliban Ez unalmas! Hol a színek, a boldogság? Festjük át sárgára! Szemet gyönyörű sárgára, nem harsányra, hanem könnyed, szemnek barátságos árnyalatra. Így a bútorok is fényesebben ragyognak majd.
Anyám, ez a szín tetszik, mondja Gábor Dóra választotta.
Dóra Lúcia szúrósan szűri Mit ért a design? Én már tudtam, mit akarok
Étkezés is a kezében van.
Nincs chips és üdítő! Csak egészséges étel! kiáltja és a családra főz. Sajáti főzelék, szemcsés zabkása, fokhagymás főtt cékla ami a unokáknál hányingert vált ki, de csendben maradnak, mert a férj kérte. Lúcia főztje messze áll a egészséges kifejezéshez, de ő házi főzés.
Az iskolai felügyelete sem szűnik:
Dániel, ez mi a karikás jegyzet? Mutasd a naplót! Másodikos? Szégyen! Sára, miért annyi hiba a szövegben? Olvass klasszikusokat! Készítettem neked listát, minden könyvet személyesen ellenőrzök!
Kálmán, aki már próbált elmenekülni a nagymama szigete alól, szintén kap:
Milyen játékok ezek? Futni? Valaki elkapni? Ezek ártalmasak! Inkább matematikával foglalkozz!
A csúcspontot Dániel randija hozza. A fiú, szívében Anikóval, elviszi őt a mozihoz. Lúcia hallja a hírt, és azonnal el akarja kontrollálni a helyzetet.
Ki az a lány, akivel a unokám jár? Talán rossz családból jön?
A mozi sötét sarkában Dániel meglátja a nagymamát, nem tud a filmre koncentrálni, csak Lúciára bámul, remélve, hogy nem avatkozik bele. Film után Lúcia, mintha semmi sem történt volna, odalép:
Üdvözlöm, Anikó! Én vagyok Dániel nagyanyja, Lúcia úrnő. Öröm, hogy megismerhetem.
Anikó szemei nagyodnak, de Lúcia folytatja:
Mesélj, hogyan tanulsz? Mely tantárgyak a kedvenceid? Mit akarsz lenni? Ki a szüleid?
Anikó zavarba jön, válaszol röviden, Dániel pedig alig bírja a szégyent. Végül Anikó elrohanni, lábujjait csillogtatva, mintha ez lenne az első és egyben az utolsó randevúja.
Dániel visszafordul nagymamájához:
Nagyi, mit csinálsz? Elrontottad mindent! Mit fogok most mondani? Hogyan nézzek felé Anikó szemébe holnap?
Lúcia csak nevet:
Elrontottam? Mit jelentené ez? Néztetek filmet, elmentetek. Én csak egy percet beszéltem a lányhoz. Tudnom kell, kivel jár a unokám.
Egykor még azt is kérdezte, miért járnak a unokák másik iskolába, nem abba, ahol ő igazgató volt. De a fia már jól ismeri a szüleit
Lúcia továbbra is mindent átszervez, falakat fest, hűtőből romlott ételeket dobál, és tanácsait mindenhol szórja, még olyan területeken is, ahol magát sem ismeri.
Egy nap Dóra egy sütőtökkrémlevest főz, közepes ízű, hiszen Dóra nem szakértő a tápláló főzésben. Lúcia megkóstolja:
Mit főztél, ez megfogyasztható? Túl édes, túl ragacsos, túl Jaj, nyafog!
Rögtön kiönti a leveset a mosdóba.
Dóra, már a határnál, felrobbant:
Elég! Kikapcsolom a gázt! Ez az én otthonom, a konyhám, a családom! Ki innen!
Lúcia, aki nem bocsát el semmit, csendben távozik a lakásból. Ha valaki az iskolában ilyesmit mondana, azonnal elkapná. Este Gábor dühös üzenetet kap anyjától: Várom a bocsánatkéréseket! Dórát hozd el, és részletesen magyarázd el, miért is bántottál!
Bocsánat nem jött. Gábor megpróbálta magyarázni anyjának, de Lúcia nem hallgatott.
A családi feszültség napról napra nőtt. Gábor néha felhívta anyját, de a menyasszony és a unokák már harmadik héten ünnepelték, hogy a nagymama már nem jön be hozzájuk.
Mikor a helyzet a tetőpontra ér, telefoncsörög az iskolából.
Lúcia úrnő, itt Anna Tóth vagyok. Van egy kis probléma. Az új igazgató nem bírja, fel kell mondania. Az iskola káosz, a tanárok panaszkodnak, a szülők pánikba esnek Tudna segíteni, legalább átmenetileg?
Lúcia meg-megremeg, mintha zene szólna a fülében.
Anna néni, pont időben hívott! Egyetértek! Mikor induljak?
Következő nap, tíz évvel fiatalabbnak tűnve, újra belép a régi 1es Általános Iskola kapuján, és visszatér a szeretett feladataihoz. Már nem haragszik a menyasszonyra, Gáborral békésen beszél, újra a helyén van. Újra Lúcia Kovács, a 1es iskola igazgatója.
Az első nap minden tanárt összehív, sürgősségi megbeszélést tart.
Fegyelem! Rendet! Követelmény! dörömböl a hangja.
A folyosón a diákok cipőjét a tisztaság miatt figyelmezteti.
Gyorsan tisztázzátok magatokat! parancsol.
A menzán megkívánja a vendéglői menüt ellenőrizni:
Mik ezek a húsgombócok? Hol a hús? Egy szelet kenyér!
Vissza van a helyén, a saját szférájában.
Nem szaladgáljatok a szünetben! kiáltja, ne zavarjátok a tanulást!
A tanárnőkhöz is szigorúan szól:
Legyetek szigorúbbak! mondja, különben a gyerekek a nyakadra fognak ülni!
A szülőkkel is szemben áll:
Többet kell segítenetek a gyereknek, különben nem jut be egyetemre!
Lúcia Kovács nem könnyű ember, de nélküle az iskola csak még nagyobb káoszba süllyedett volna. A rend, még ha ő uralta is, jobb, mint a zűrzavar. És ő itt marad hosszú időre, mert Lúcia Kovács több, mint egy igazgató ő maga a rend szelleme.
