A férjnek legalább tíz évvel fiatalabbnak kell lennie a feleségnél. Ez a természet rendje egy fiatal hím állatnak kell mellette egy fiatal nőnek lennie!
Boglárka alig tudta visszatartani a nevetést. Persze, Péter tavaly megvédte a disszertációját és végre lett kutatókandidátus. De ez még nem ad okot arra, hogy minden beszélgetésbe belekeverje a tudományát. Ráadásul ő a pókokat tanulmányozza, és a póklányok, ahogy tudjuk, néha szeretik megkóstolni a hímeket
Boglárka elmosolyodott, de hangosan válaszolt:
Amikor megkérdezted, hogy mikor házasodunk, nem tudtad, hogy csak egy év a különbség közöttünk?
Pontosan! Miért is fontos, hogy te vagy idősebb?
Egy év.
Nem számít, a tényleges tényező!
Miért is ilyen nagy a vita? kezdett el ideges lenni Boglárka.
Az utóbbi időben Péter csak kritizálta őt. Legtöbbször negatív megjegyzéseket tett, néha megpróbálva azoknak a feloldását, de a közösségi médiában is sértőnek tűntek. Súlyosabb lettél, a hajad ritkul, a ruháid nem divatosak így szőtte a bántó szavakat.
A természetnek a legnagyobb jólétéről beszélek mondta Péter , de te mindent háborús vitává fordítasz. Olvass még több könyvet!
Boglárka már a farka felé vágott, mintha egy vadállat lenne. Péter állandóan azt sejtette, hogy ő szellemi szempontból alacsonyabb rendű, és ez a vélekedés már nem csak tréfálkozásként, hanem komoly szarkazmusként jelent meg.
* * *
Amikor házasodtak, Péter még doktori hallgató volt, pénz nélkül. Egy kollégiumi szobában lógott, mellékállásban dolgozott, és a nagy tudományra álmodott. Csak 25 éves volt. Gyakran találkoztak a Városligetben, ahol Boglárka a kedvenc csivavájával sétált. Péter mindig azt mondta, ez sors: ugyanabban a körzetben éltek, és egyesültek, amikor ő az egyetemi laborba, ő pedig a parkba ment.
Boglárka egyszerű, csendes lány volt, akit először szégyencsóválás érintett, de aztán nem tudta elhinni, hogy egy ennyire bájos fiatal férfi figyel rá.
A családjával a viszonyok feszülték. Anyja inkább a palackot szerette a lányát, apja sem tette jobbá a helyzetet. Valójában a nagymamája nevelte, de már idősebb, gyakran beteg. Már az iskolából segített neki mindenben, ezért nem tudott egyetemi diplomát szerezni, csak varrónői szakközépiskolát végezni. Amikor a nagymama egy kicsit felépült, Boglárka még a varróműhelyben dolgozott, amíg a gyár le nem zárta.
Később a nagymama beteg lett, és a nyugdíjból éltek. Egyik szobát kiadtak, hogy plusz pénzt keressenek; szerencsére a nagymama egy kétszobás lakásban élte, míg Boglárka a erkélyen aludt.
Ezért amikor Péter megkérdezte, hogy szeretne-e randizni, majd később megkérte a kezét, Boglárka úgy érezte, mintha egy csodálatos álom történt volna.
Nem vagyok semmi, mondogatta magának. Nincs vagyoni házasságom, és nem vagyok szépség.
Ne írd le magad így válaszolta Péter , te vagy a legszebb lány, akit ismerek. Ne aggódj, találnék egy második állást, majd segítek a nagymamának is.
Péter valóban éjszakánként a labor után taxival szállította a pénzt, de a bérleti helyekre nem kellett sokáig lakniuk. A nagymama meghalt, és a lakást örökölte Boglárka. Így a fiatal pár egy közös otthonra lelt, és a pénz körülbelül megnőtt. Péter továbbra is a kutatóintézetben dolgozott, Boglárka időnként otthon szőtte a ruhákat: először egyszerű szoknyákat, aztán bonyolultabb darabokat.
Néhány évvel később született a fiuk, Laci. Boglárka teljesen a gyermeknek szentelte magát, csak alkalmanként dolgozott otthon, egyszerű ruhákat varrva. Laci kitűnő tanuló lett, aranymedálra lelt az iskolában, majd egy jó hírű egyetemre jutott, Budapestre költözve. Álmában, hogy apja nyomdokaiba lépjen, tudós karriert szeretett volna, de végül teljesen más szakterületet választott. Péter büszkén mesélte mindenkinek a sikerét:
Nézzétek, milyen szép fiú! Egy nap akadémikussá válik.
De a kollégák is finoman utalnak:
Készítenél te is valami disszertációt?
Péter csak vállat vont:
Késő már, már túl vagyok.
Soha nem késő, ha már van anyagod mondták.
Ekkor Péter úgy döntött, elkezdi megírni a jelölt dolgozatát. Boglárka minden egyes lépésnél segített: porral szórta le a gépet, hogy jobb legyen a koncentrációja. Péter már nem csinált házimunkát, nem hozott fel a mikróba sem, ha a felesége nem engedte, hogy az étel elvonja a figyelmét.
Eleinte ez a gondoskodás motiválta Pétert, de a munkák csak úgy göngyölődtek, a számítások újrarendeződtek, a táblázatok átíródtak. Ennek következtében Péter egyre könnyebben kirekesztette Boglárkát.
Miért csak borsólevest főzöl naponta? kiabálta, amikor egy tál borsólevest látott a konyhapulton.
Miért ugyanazt? vágódott Boglárka. tegnap még marhahúst főztem.
Nem, tegnap borsólevest volt ragaszkodott Péter.
Akkor tegnapelőtt, mondta Boglárka. De igyekszem változatosan főzni, tudod.
Próbáld jobban! vágott vissza Péter.
Boglárka összeráncolta az ajkát és elment a másik szobába.
Minél több időt töltött Péter az asztalnál, annál inkább kisgyermek módjára kezdett kifogni:
Miért hideg a tea? susogta egy nap, miközben Boglárka frissen főzött neki egy csésze teát.
Melegítsd meg a mikróban válaszolta Boglárka vállról.
A harag egyre nagyobbá nőtt, és Boglárka egyik nagy megbízásához a gimnáziumi ballakon viselt kötényekhez már szinte egész nap a varrógépnél ült. Egyik este, amikor kikapcsolta a televíziót, Péter felkiáltott:
Kérlek, halkítsd le! Nem tudok koncentrálni!
Boglárka lecsökkentette a hangerőt, de néhány perccel később újra felháborodott:
Már csináltam, Péter!
Péter a távirányítót a kezébe vette, szinte hang nélkül lecsökkentve a hangot.
Az agyak égnek, amikor ilyen hülye műsorokat nézi! kiabálta.
De ez a kedvenc műsorom! védte magát Boglárka, próbálva visszakapni a távirányítót.
Olvass inkább könyvet! mondta Péter, miközben a szobában lévő egyetlen étel egy tál húsos sült volt.
Boglárka neheztelt, hogy a férje állandóan túl buta megjegyzéseket tesz. Amikor végre sikerült megvédenie a PhD-jét, Péter újra azt állította, Boglárka szellemi szintje nem felel meg az övének, és ez újabb szakadékot hozott köztük.
* * *
Egy nap Boglárka elrontott egy csokoládétortát, amikor Péter szomorúan várta.
Mi az a megégett darab? kiabálta Péter, és a torta egy fekete kérget mutatott.
Túl sokáig sütötte, elmaradt a tészta sóhajtott Boglárka.
Péter szinte gúnyosan megkérdezte, hogy miért nem főz inkább, ha már annyira szereti a süteményeket. A férj folyamatosan a könyveket és a tudományos adatokat dicsérte, miközben a varrógép füstjétől küzdött.
Boglárka, bár szomorú volt, határozottan kijelentette: Megpróbálok saját szalon nyitni. Hosszú hetekig spórolt, hogy reklámot tegyen fel az interneten, barátnője lánya segített a fotók elkészítésében, és a megrendelések lassan jöttek.
Péter gyakran gúnyolt:
Már megint varrógépnél vagy? amikor Boglárka egy nagy családnak készített melegítőket.
Boglárka válaszolt:
Van némi étel a hűtőben, kell-e neked segíteni?
Péter csak fújt egy szelíd köhögést.
A saját vállalkozása egyre jobban ment, a megrendelések száma nőtt, és a barátai már azt mondták, hogy Boglárka hamarosan több pénzt keres, mint Péter. Egyik este, amikor Péter hazaérkezett, csak egy tányér bolognai bolognát talált a konyhában.
Nincs vacsora? kérdezte Péter ironikusan.
Csak egy adag bolognai, nincs köret felelte Boglárka. Ha akarod, menj el kenyeret venni, vagy csináld meg magad a rántottát.
Péter nem mozdult, csak bámulta a feleségét.
Végül egy vállalati rendezvényen Boglárka egy saját tervezésű estélyi ruhát viselt, ami mindenki figyelmét felkeltette. A kollégák felfedezték a tehetségét, néhányan dicsérték, mások irigykedve kérdezték a bolt címét.
Neked van egy igazi üzleti nő megjegyezte egy férfi kolléga, miközben Péter az oldalra húzódott.
Boglárka csak mosolygott:
A kétségbeesésből indultam, de most már látom, hogy a kitartás jutalmat hoz.
Péter lassan elfogadta a feleség mellékállását, és mikor Boglárka egy fiatal varrónőt vett fel segítőnek, rájött, hogy a házasságuk most már egyenlő partnereké.
Az élet tanulsága, hogy a szeretet és a kölcsönös tisztelet sokféle formában is megmutatkozhat: ha a férfi a tudományt, a nő pedig a kézművességet választja, együtt még a legnehezebb hegyeket is le tudják mászni.
