Ilona Szabó a kisunokáját ringatva kereste a kényelmes pozíciót, hogy a kicsi végre elaludjon. A szoptató Babá, akit a családja Boglárkának nevezett, már születése óta nyugtalan volt; az első hónapokban szinte állandóan sírt. A szoptatás nem jött össze, ezért kényszerülték tápszerrel, ami állandóan fájdalmas görcsöket okozott a babának. Próbálták a köménymárt, kamillavarázslatot, mindent, csak semmi sem hozott enyhülést, így órákig kellett ringatni. Az idős háziápoló nő csak vállat vette: Ilyen csemete. Talán három hónappal később már nagyobb lesz.
Ilona szeretettel nézte a kis Boglárka békés arcát. Nincs miért aggódni, szép leány lesz, olyan, mint a saját kicsikém, Alizám.
Ezt a gondolatot egy egyszerűen bejövő vendég, a menyasszonya által már 5 éve házas férje, Miklós, szüntette ki. Miklós vakargózó módon betekintett a leveses fazékba, egy horkollal csattant, majd visszatolta a fedelét. Ilona a szíve összehúzódott, és gondolt: Már csak Alizának kell hazatérnie a egyetemen, én is otthon leszek.
Miklós nem szeretné, ha Aliza befejezné a tanulmányait, azt gondolta, a lány egy szülés után már nem kellene tovább tanulnia. Ilona viszont titokban sem szerette volna, hogy Alizát Miklós férje legyőzze. A kompromisszum: Alizának be kell fejeznie a tanulmányait, egyetemi szabadságot nem adtak ki, mert aztán könnyen feladja a tanulást.
Mindennek ára van Ilona szüneteltette a saját karrierjét, hogy Boglárka mellett segíthessen, amíg a kicsi óvodába nem jár. A szűk költségvetés miatt szorítania kellett az övét nem volt más bevételi forrása. Étkezéskori spórolásból gyakran éhesen, alig megpillantva a menüt, hízik, de ez csak a kezdeti bajok közé tartozott.
Anya, képzeld, egy hónap múlva már be kell adni az összes dolgozatot meg a szakdolgozatot, én meg még semmit! Holnap négy órás órarend, tudnál Boglárkát felügyelni? Most csak szemináriumok és kontrollfeladatok, nem maradhatok ki, különben nem engednek be a vizsgára!
Lehet, hogy Miklós meg tudna segíteni, náluk szabadnapja van?
Ilona, nekem is kell pihenni. Aliza, ha anyukád nehezedre esik, maradj holnap otthon. Semmi sem sül el a diplomáddal. A piros diplomára már nem számítok.
Nem is számítok már rá sóhajtotta Aliza keserűen. Legalább valahogy átmenni. A matematikai modellezés nekem egy sötét erdő, semmit sem értek, meg a képletek is csak féloldalakra férnek.
Ez a tanulás nem hoz semmit az életbe. Én se tanultam semit, csak pénzt kerestem, két év alatt 2000000Ft-ot, most már négyven évesen megyek nyugdíjba. A te anyukád tanult, de mi lett a tanár fizetéséből?
Aliza szíve összeszorult a családi gyanakvástól, de a konfliktus helyett csak bűntudatosan mosolygott anyja felé, és felajánlotta: Itassunk egy csésze teát, amíg a kicsi alszik.
A pesszimista jóslatok nem valósultak be, Aliza minden vizsgát kiválóval zárta, két év múlva piros diplomával végzett, és saját tanszékén lett oktató. Ilona büszkén nézte a lány sikerét, míg Miklós csak szemöldökét húzta, közölve a feleségének: Mindez a tanulás már csak felesleges dolog.
Boglárka nagyobb lett, óvodába jár, első szavaival, csínytevéseivel, reggeli előadásai, csinos ruháival, a gyerekek puszta szeretetével töltötte el Aliza szívét, és elnyomta a férje felé érzett haragját, aki egyre hidegebb és durvább lett.
Új feszültség forrása Miklós irracionális féltékenysége lett, gyakran átlépve a határokat. Ha Aliza hívását némi kolléga férfi tették, Miklós gyorsan átkapta a telefont, beavatkozott a beszélgetésbe. Aliza ilyenkor szégyenlős és zavarban maradt.
