Újra lány?!
Hálátlan! kiáltja majdnem a sógornő, Erzsébet Szabó. Mi mindent megadtunk neked! Oktatást, nevelést! És még a fiaimnak sem tudsz örököst adni!
Ildikó elpirul. Épp most jött ki a szülészeti osztályról, harmadik alkalommal anyává válik, de a korával már megfáradt a teste. Ráadásul a szülőanyja szeszélyei is felbukkannak szerencsére nem tartózkodott a szállásra, különben mindenki kedvét tönkretenné.
Nem vagy semmi! csak szánalmas tehetetlenség vagy!
Ildikó türelme elfogy.
Hogy tudtok így beszélni a saját unokáitokról? Valóban rendben van a fejük?
Jobb, mint a tiéd! Sajnálom, hogy Andrásnak nem szerencsés a házassága.
Miért láttok be hozzám? Menjetek! Senki sem hívott meg!
Ildikó valójában nem szívesen fogadja a szülőanyát. Ha nem jött volna véletlen, a bejárati csengőre sem nyitotta volna ki az ajtót csak a kisgyermekével forgolódik a keze, miközben a nagyobb lánya, Réka, ígérte, hogy segít. Ildikó a csengőre nyom, anélkül, hogy a szemét ellenőrizte volna.
A szülőanya nem jut be a lakásba, ezért Erzsébet a lépcsőházban szólítja a menot: Fiú vagy lány? meg akarom tudni! Miután választ kap, felrobban.
Ildikó összeszedi bátorságát, becsukja az ajtót Erzsébet ajka elé, mélyen felvételi, majd a kanapéra ül. A kiabálás felébreszti a kisdedet, akit meg kell nyugtatni. Szerencsére Réka hamarosan megérkezik, hogy takarítson, ételt főzzön és a mosást is elvégezze.
—
Ha Ildikó és András nem volna megnősült, talán még nem is volna gyermeke. András akkor egy másodikéves egyetemista, Ildikó egy évvel fiatalabb. Nem ment fel az egyetemre, ezért munkát keresett. Megismerkedtek közös ismerősök révén: András barátja Ildikó kollégájának haverja. A szülők a terhesség után a házasságra nyomultak, a pár gyorsan összeházasodott, még ha András szülei ellen is.
Erzsébet már akkor azt panaszolta, hogy a felelőtlen Ildikó tönkreteszi a tehetséges fiúnk karrierjét: András költségvetésből hajózást tanul, de ő csak elvonja majd a figyelmét!
Amikor megszületik Réka, a nagyobb lány, Erzsébet állandóan ismétli:
Mivel már ilyen korán kezdtetek el gyerekeket vállalni, siessetek a másodikra! A fiamnak örökösre van szüksége!
Réka épp hat hónapos. Szülők mindkét oldalról segítenek: Ildikó édesanyja a babával vigyáz, András szülei pénzt adnak. Erzsébet gyakran elvárja a hálát, mintha ő lett volna a megmentő.
Hogy tudnánk nélkületek élni! Mi gondoskodunk a babáról és Nikóról is, ha nem tennétek, a pelenkákra sincs pénzünk.
Ildikó tízszer mondja a köszönöm reggelente. Erzsébet nyíltan kedveli a menot: amikor vendégül jár, mindig kifogásolja a konyhai edényeket, a hűtőpolcokat, vagy a tisztaságot.
Nehéznek tűnik a légzésed! szidja egy nap Erzsébet, miközben András az egyetemi órán van. Bizonyára nem tisztítasz, por sem menne le a felületre.
Később Erzsébet egy konyhaszekrényt hoz be, és a szekrény elé teszi.
Mit csinálsz? kérdezi, miközben a felső felületeket áttörli a keze.
Láttam, mennyi por van! Nem csodálkozom, hogy nehezebb lélegzni!
Ildikó csak lehajtja fejét, a vitát elkerülve.
Erzsébet megjegyzi: Hogyan tudsz ilyen szennyesen élni, ha otthon nem dolgozol?
Aztán megemlíti Ildikó anyasági szabadságát, miközben Réka már másfél éves.
—
Réka óvodába jár, és Ildikó meglepődik, hogy három év szülői szabadság repült el. Nincs diplomája, nincs munkatapasztalata, de András már a diplomájára készül, a tanárok is sikeres jövőt ígérnek neki.
Néhány alkalommal irigylődik a kortársaival, akik még szabadon élnek, míg ő a háztartásban jártas. Elhatározza, hogy mégis tanulni kezdi papírok nélkül, de a szülei támogatják.
Erzsébet ismét feltűnik, anélkül, hogy meghívnák:
Mit csinálsz? kérdezi, miközben Ildikó a bizonyítvány másolatát keresgeti.
Szükségem van a bizonyítványra, de minden holnapra eltévedt, már keressük…
Erzsébet felkiált:
Milyen bizonyítvány?! Ildikó szinte felugrik ahelyett. Mit gondoltál?
Fel akarok menni egyetemre
Erzsébet hangja semmi kedvességet nem sugároz:
A tanulás jó dolog, de ki fogja felügyelni a gyereket?
Réka óvodába jár.
Mégis A tanulásnak egyedülállónak kell lennie, nem anyukának!
Ildikó csak szorítja ajkait.
Mikor jön a fiú? Talán András kapitány lesz? A vándorló hajók dinasztiájára van szükség!
Tanulni akarok, suttogja.
Erzsébet rámutat:
Ha tényleg akarsz, tanulj, de ne számíts ránk. Nem adunk egy fillért.
Ildikó ösztöndíjas helyet kap, pénzügyi nehézségek nélkül, könyvelőként dolgozik, András már a tengeren van, így a háztartást Ildikó irányítja. Megszokja a szülőanya folyamatos kritikai megjegyzéseit.
—
Évek telnek. Réka felkerül az iskolába, tanárai dicsérik, hogy nagyon okos lány. András és Ildikó dolgoznak, Erzsébet továbbra is tanácsokkal árasztja magát.
Miért van a gyereked mindig könyvek között? kérdezi egy nap, miközben András a kikötőből visszatér. Sétáljunk egyet!
Egy óra tanulás után sétálunk. Már beírtam Rékát a táncórákra.
Tánc? szúrja Erzsébet. Közgyűlésre nem járnak lányok.
Népi tánc, a többiek is járnak.
Nem számít, népi vagy sem. A fő dolog, hogy ne legyenek férfiak a táncban!
Hogy merészeltek? szól Ildikó. Nem szólhatok róla!
András közbevág:
Anyám, miért haragszol állandóan?
Mert így nevelünk! érzi Erzsébet.
Ne beszélj a feleségemről! Ildikó védelmező.
András csak felhúzza a szemöldökét.
Nem kapunk már pénzt a szülőanyától. András jól keres a tengeren, már évek óta függetlenek.
Évek múlásával Réka kilencedik osztályba megy, Ildikó megtudja, hogy újra várandós. András a tengerben van, boldogan szorítja a feleségét.
Reméled a fiút? kérdezi Ildikó ironikusan.
Mindegy, csak egészséges legyen.
Erzsébet csak azt kérdezi: Mikor lesz a fiú? A vándorló családnak csak fiú kell!
Ildikó csak nevet: Ettől nem függ semmi, nem tudom befolyásolni.
Két hétig Erzsébet nem beszél velük, amikor Mária megszületik. András dühös, hogy anyja nem jött el a szülésre. A viszonyuk romlik, a vita egyre súlyosabbá válik.
Mária, Réka és András végül különböző városokba költöznek, de Ildikó továbbra is könyvelőként dolgozik, András megtartja a tengerészeti karrierjét, a házjal hipotekát fizetnek.
Mária egy másik egyetemre megy, Réka egyetemi diplomát szerez, házasságot köt és saját családot alapít. Ildikó és András nyugodtan élnek, csak a telefoncsörömpölés zavarja őket, ha Erzsébet bejelentkezik.
—
Ildikó reggelente hasmenést érez, úgy gondolja, hogy a munkahelyi ebéd vagy a sós uborka okozza. Egy pár héttel később rájön, hogy ismét gyermeket vár. András először csak viccelődve hiszi, hogy csak egy poén, de amikor megerősíti, a tengerhez kötődő útja megáll.
Engedjék ki a partot! kérdezi András.
Semmi gond, csak egy extra kilométert kell menni! válaszolja Ildikó.
A beszélgetés közben Erzsébet telefonál, dühös:
Mit csinálsz, hogy tönkretegyed a fiam karrierjét?
Mit hallottam? kérdezi Ildikó.
Úgy hallottam, hogy visszatér a tengerről a várandósság miatt.
Nem találtam ki. András hamarosan újra apa lesz.
Erzsébet kitörli a telefont, Andrásra bízza a családot, a pénz már nincs szüksége támogatásra.
Közben Erzsébet, bár már nem jön a szülésre, továbbra is ajándékokat küld a nagynéniként, és állandóan azt mondja: A fiúnak kell örökös.
Mária születése után Erzsébet két hétig nem beszél velük. András dühös, mert anyja nem jött a szülésre; a kapcsolatuk tovább romlik.
Végül a család békében él: a gyerekek tanulnak, a ház már meg van fizetve, a szülőanya már csak ritkán bukkan be, és a régi mondás igaz: Amit elvetünk, azt aratjuk.
