Teljes Élet 70 Évesen Gyermekek Nélkül
Egy 70 éves nő, aki úgy döntött, hogy nem vállal gyermeket, megosztja életfelfogását
Nem kérem, hogy sajnáljanak épp ellenkezőleg, teljesen boldognak érzem magam az élettel, amit felépítettem, annak ellenére, hogy 70 éves koromra nincsenek gyermekeim.
Egyszer, egy bőrgyógyászati rendelésen, ahogy szokás, hosszú ideig várakoztam a folyosón. Ott találkoztam egy hölggyel, akinek a története megváltoztatta a világlátásomat.
Lenyűgözött az öltözködése és ápolt megjelenése. Úgy tűnt, mintha csak 65 éves lenne, de amikor beszélgettünk, meglepődtem, mikor kiderült, hogy már túl van a 70-en.
Elmesélte, hogy kétszer ment férjhez, bár most egyedül él. Az első házassága válással ért véget. Kezdetektől fogva egyértelműen közölte a férjével, hogy nem szeretne gyermeket. Ő eleinte elfogadta ezt, de amikor betöltöttem a 30-at, újra elővette a témát, remélve, hogy esetleg mégis anya szeretne lenni.
Ez a vágy soha nem ébredt fel benne, íGy többszöri vita után úgy döntöttek, hogy külön válnak.
Később férjhez ment egy olyan férfihoz, akinek volt egy lánya egy korábbi kapcsolatból. A közös élet harmonikus volt, hiszen a gyermekvállalás kérdése soha többé nem merült fel. A férjét nem zavarta, hogy ő nem akart gyermeket, hiszen már volt egy lánya.
Sajnos, a második férje elhunyt, azóta egy tágas házban él egyedül, és elmondja, hogy számára az egyedüllét nem jelent problémát.
Sokan azt gondolják, hogy az öregkorban a gyermekek lesznek a támaszuk, és folyamatosan mellettük lesznek. Ő azonban másképp vélekedik: a gyermekek felnőnek és saját útjukra indulnak, saját életüket építve, függetlenül a szüleiktől.
Pontosan ezért nem kívánt anyává válni.
Nem bánja a döntését, sem most, sem soha.
Teljes életet él, és mindig meg tudja oldani a saját igényeit.
És ha egy pohár vizet kérnek tőlem, bárki megkaphatja, persze csak ha fizet érte, mondta mosolyogva.
Mit gondolsz erről a különleges életszemléletről és a boldogságról?
Végül is, a története a függetlenség és a személyes kiteljesedés alapjain nyugvó életfelfogást tükröz, megkérdőjelezve a hagyományos anyaságról és az öregkori társas létről alkotott vélekedéseket. Tapasztalata azt mutatja, hogy az élet öröme nem a hagyományos családi kötelékektől függ, hanem attól, hogy milyen értelmet adunk saját létezésünknek.
