Elnézést, hogy nem teljesítettem a várakozásoknak megfelelően!
Minden úgy történt, mint egy szürreális mesefilm vagy egy melodramás sorozat: este Gábor a nappaliban gépelgetett, miközben Eszter porszívolt a konyhában, hirtelen kattanás hallatszott a parkolóban álló kocsi riasztójában, és Gábor kirobbant a kertbe jó, hogy nyár volt! Eközben Eszter a asztalra söpört, eltolta a számítógép egérét, s a sötét képernyő hirtelen újra életre kelt.
Eszternek soha nem volt szokása átkutatni férje telefonját, ástázni a zsebeiben vagy a vállán keresztül pillantanak, mert szerinte ez csúnya dolog, de ezúttal tényleg véletlenül, szándék nélkül történt.
Gondolatlanul a képernyőre nézve Eszter meglátta a chatet egy ismeretlen oldalon. Elfordult, de a szeme még egy pillanatra megakadt a kedvesem szóban. Zavarban, miközben azon gondolkodott, vajon ez lehet-e egy kedves feleség mondta, hogy vagy talán ez a kedvenc kolbászum!, mégis újra a monitorra vetette a tekintet.
Igen, kedvesem írt Gábor, aki nem szégyellte meg, hogy a saját fényképét egy társkereső oldalon is felhasználta természetesen holnap találkozunk, ahogy megbeszéltük. Minden órában felidézem az utolsó randevúnkat. Te vagy a tüzem! És te vagy a szörnyetegem, kis medve válaszolta a vékony, vörös hajú Eszter. Még mindig minden vérem fáj.
Aztán, ahogy Gábor sietve kifutott, megjelentek a szorongásos üzenetek: Medve, itt vagy? Már unom magam! Hol vagy?
Eszter, a törölközőt nem engedve a kezéből, leült a kanapéra. Igen, minden rendben volt. Gábor emlékeztette, hogy holnap munkahelyükön egy kötelező rendezvény lesz, amit nem lehet kihagyni, Eszter pedig ma vasgattolta a nadrágot, hogy a varratok tökéletesek legyenek, egy nyakkendőt választott a zakóhoz, és a inget gondosan vasalta, hogy a ujjakon ne legyenek felesleges ráncok. Most már világos, milyen rendezvényre készült, hogy Gábor kedvesét felkészítse.
Visszatérve Gábor egy haraggal teli mesével a fiatalokból, akik labdával csapták be az autóba, kiabálva és kézfelemeléssel. Eszter bólintott a megfelelő helyeken, de úgy érezte magát, mintha messze lenne gondolataiban és érzéseiben egyaránt.
Mivel Gábornak aznap nem volt romantikus kedve, a pár együtt feküdt aludni. Holnap majd átgondolom gondolta Eszter, mint egy híres hősnő, de az egész éjszaka forogni kezdett, alig tudva aludni.
Hajnalban Gábor munkába indult, Eszter pedig a ház körüli teendőket vette fel: anyukájuk elhozza a kis Bogdánt, aki egész hétig a nagymama kertjében volt. Eszter szorgalmasan dörzsölte a padlót, a mosdót és a csempét, de a gondolatok egy zavaró refrént dúltak: Mit kezdjek???
Még nem tudta teljesen felfogni, nem hitte el, de az emlékek sorra hoztak újabb részleteket, Gábor szavait, tetteit, amelyek most teljesen új jelentést nyertek. A megszokott világ összeomlott, a törmeléket kellett összegyűjteni.
Eszter csak egy dolgot tudott biztosan: soha nem tudja megbocsátani férjét. Soha. Még ha kér bocsánatot, még ha az véletlennek mondaná, még ha megígéri, hogy többé nem fordul elő. Az idő talán enyhíti a fájdalmat, de a megcsalás ténye nem tűnik el.
Ugyanakkor tudta, hogy Bogdán két és fél éves, a bölcsőde hely csak ősszel jön, ezért most nem tud dolgozni. Egy idősebb szülőkre támaszkodni? Vadászni a tartásdíjat?
Még most, a sokk után, egy fájdalmas válás gondolatát nem szedte össze, mert hiányozna a szükséges erő. Ha Gábor gondolkodj, ne siess, érts meg, bocsáss meg szavakra hagyatkozik, a későbbi bánat csak megelőzhetné a döntést. Nem. A válás egyértelmű, csak nem most.
Így Eszter csendben maradt. Továbbra is a ház és a gyerek körül forgott, vasgatta a férje ingjeit, nyakkendőket választott a zakóhoz, és még nevetett Gábor poénjain, amikor ritkán megemlékezett róla, mint emberről, ne pedig élő felmosóról, és vágyott a beszélgetésre.
Egyetlen dolog, amit nem tudott legyőzni, az undoródás érzése volt. Különféle kifogásokkal került el a feladatoktól, de Gábor csak megkönnyebbülve sóhajtott. Az utóbbi időben valahogy felvirágzott: mosolygott, néha dúdolt, néhány alkalommal virágot hozott Eszternek csak úgy, ok nélkül, miközben ő hamisan hitt a külföldi utak, megbeszélések és képzések történetében.
Októberben megjött a hely a bölcsődében. Eszter munkába állt, és azonnal válási kérelmet nyújtott be. Azt mondani, hogy Gábor megrázkódt, szinte hiába, mert biztos volt benne, hogy Eszter nem tud a kalandjairól. Amikor felfedezték a valóságot, Gábor vadhanggal tiltakozott, a feleségét anyagiasság vádjával.
Eladó nő! Alacsony és aljas! Ilyenek, mint te, a hétköznapi prostituáltak! kiáltotta, miközben a nyakán ült, és a gyerek nőtt, most pedig, amikor felemelte, bocs, búcsú mondta. Azt hittem, a feleségem más, de te ugyanúgy vagy, mint minden nő!
Közös barátok Gábor oldalán álltak, Esztert elutasítva a számító szarvast nem helyezték a normális emberek közé. Még az anyja szigorú tekintettel nézett rá: Hogy tudtad? Ha válásra gondoltál, miért nem szóltál azonnal? Ehelyett csak vártad, a következők után és azt gondolta, hogy lánya túl aprófejű és számító.
Elnézést, hogy nem feleltem meg az elvárásainak ismételte Eszter mindenkinek, de döntését nem változtatta meg.
