Zsófia az ablaknál állt, és nézte, ahogy a sűrű budapesti hó lassan lepi el a várost. A telefonbeszélgetése a férjével a végéhez közeledett egy hétköznapi, megszokott hívás, amiből számtalan volt már tizenöt év házasságuk alatt. Gábor, mint mindig, a üzleti útjáról számolt be Debrecenben: minden rendben, a megbeszélések terv szerint haladnak, három nap múlva ér haza.
Rendben, drágám, akkor majd beszélünk, mondta Zsófia, és már éppen a telefont akarta levinni a füléhez, hogy letiltsa a hívást, amikor hirtelen valami megállította. A vonal túlsó végén tisztán hallott egy fiatal, dallamos női hangot:
Gáborcica, jössz már? Már megtöltöttem a kádat
Zsófia keze megdermedt a levegőben. A szíve egy pillanatra szinte megállt, majd úgy kezdett kalapálni, mintha ki akarna szakadni a mellkasából. Gyorsan visszanyomta a telefont a füléhez, de már csak a megszakítás jeleit hallotta Gábor már letette.
Lassan ült le a karosszékbe, érezve, ahogy remeg alatta a térde. Az agyában száguldottak a gondolatok: Gáborcica Kád Miféle kád egy üzleti úton? Az elméje sorra vetítette az utóbbi hónapok furcsa emlékeit: a gyakori utazásokat, a késői hívásokat, amiket Gábor mindig a teraszon fogadott, az új parfümöt, ami megjelent a kocsijában.
Remegő ujjakkal kinyitotta a laptopot. Bejelentkezni az emailjébe nem volt nehéz a jelszót még mindig tudta, abból az időből, amikor még a bizalom és az őszinteség uralkodott közöttük. Repülőjegyek, szállásfoglalás Lakodalmi lakosztály egy ötcsillagos szállóban, Debrecen belvárosában. Két főre.
Az emailben talált egy levelezést is. Virág. Huszonhat éves, fitnessedző. Drágám, nem bírom már tovább. Azt ígérted, hogy három hónap múlva elválsz. Meddig kell még várnom?
Zsófiának rosszul lett. A szeme előtt felvillant az első randevújuk Gáborral akkor ő még csak egy egyszerű menedzser volt, ő pedig egy kezdő könyvelő. Együtt spóroltak az esküvőre, egy kis albérletben éltek. Együtt örültek az első sikereknek, együtt támogatták egymást a nehézségekben. Most pedig ő egy sikeres kereskedelmi igazgató, ő pedig ugyanannak a cégnek a főkönyvelője, és közéjük szakadt egy szakadék tizenöt év és egy huszonhat éves Virág mélye.
A szállószobában Gábor idegesen járkált fel és alá.
Miért tetted ezt? hangja remegett a dühtől.
Virág az ágyon feküdt, gondtalanul egy selymes köntösbe burkolózva. Hosszú, szőke haja szétszóródott a párnán.
Mi a baj? nyújtózott, mint egy kényeztetett macska. Te magad mondtad, hogy el akarsz válni tőle.
Én döntöm el, mikor és hogyan történik meg! Egyáltalán felfogod, mit műveltél? Zsófia nem hülye, mindent kitalált!
És jó is, hogy így történt! Virág hirtelen felült az ágyon. Elegem van abból, hogy a szeretőd vagyok, akit hotelbe rejtőzöl. Enni akarok veled étteremben, találkozni a barátaiddal, a feleséged lenni, ha már itt tartunk!
Viselkedsz, mint egy gyerek, sziszegte Gábor a fogai között.
Te pedig gyáva vagy! odarohant hozzá. Nézz rám! Fiatal vagyok, gyönyörű, gyereket szülhetek neked. És ő mit tud? Csak számolni a pénzed?
Gábor megragadta a vállát: Ne merd így beszélni Zsófiáról! Nem ismersz semmit se belőle, se közülünk!
Elég jól ismerem Virág kiszabadította magát. Tudom, hogy boldogtalan vagy vele. Hogy ő elmerült a munkában és a hétköznapokban. Mikor szerettetek utoljára? Mikor utaztatok együtt?
Gábor az ablakhoz fordult. Valahol odakint, a havas Budapesten, a lakásukban mindez most összeomlott. Tizenöt év közös élet porladva, mint egy kártyavár, egy makacs lány egyetlen mondatától.
Zsófia a konyhában ült a sötétben, egy hideg teáscsészét szorongatva. A telefonján tucatnyi nem fogadott hívás a férjétől. Nem vette fel. Mit is mondjon? Drágám, hallottam, ahogy a szeretőd hív a kádba?
Az emlékei sorra vetítették a közös életük pillanatait: Gábor, amint egy étterem közepén térdre ereszkedik, és megajándékozza az eljegyzési gyűrűvel. Az első lakásukba költözés egy kis kétszobás lakás egy panelban. Ott, ahol mellette állt, amikor elveszítette az anyját. Ott, ahol ünnepelték az előléptetését
Aztán jöttek a végtelen túlórák, a hitelek, a felújítások
Mikor beszéltek utoljára őszintén? Mikor néztek filmet egymás karjában a kanapén? Mikor terveztek a jövőbe?
A telefon újra rezgett. Ezúttal egy üzenet érkezett: Zsófi, beszéljünk. Mindent elmondok.
Mit is kell elmondani? Hogy ő megöregedett? Hogy elmerült a hétköznapokban? Hogy egy huszonhat éves fitnessedző jobban megérti az igényeit?
Zsófia odalépett a tükörhöz. Negyvenkét éves. A szeme körül ráncok, ősz hajszálak, amiket havonta festet. Mikor kezdődött ez a fáradtság a szemében, a rutin rabsága, a végtelen hajsza a biztonság után?
Gábor, hova mentél? Virág dühös pillantással fogadta, amikor visszatért a szobába, miután újra és újra próbálta elérni a feleségét.
Most nem, rogyott bele a karosszékbe, lazítva a nyakkendőjén.
De most! a lány elé állt, csípőre tett kézzel. Tudni akarom, mi lesz ezután. Ugye érted, hogy most már döntened kell?
Gábor ránézett gyönyörű, magabiztos, élettől duzz
