Már majdnem befejeztem a rántottát és kortyolgattam a kávémat, amikor a feleségem elpirulva, zavartan és valahogy kínosan megkérdezte:
Más nő van az életedben?
Miből gondolod
Ne süllyedj a hazugságig, Zoltán. Csak a szemedbe akarom látni az igazat.
Most én pirultam el ez nagyon ritkán történik velem, és csak akkor, amikor nem mondhatom az igazat, de hazudni sem akarok.
Nem kell semmit sem mondanod. Értem.
Mintha forró vízzel öntöttek volna le, kirohantam az utcára. Egész nap idegeskedtem és haragudtam magamra: a helyzet kibillentett, és döntést kellett hoznom, de nem éreztem magam késznek. Hazudni a feleségemnek nem tudtam túl sokat jelentett az életemben.
Igen, volt egy másik nő. Fiatal, szép, lenyűgöző mosolyogjatok nyugodtan , elvitte az eszem, csak a tesztoszteron maradt, ami minden irányból ömlött belőlem?
De nem, nem találtátok el! Nem volt fiatalabb vagy szebb a feleségemnél. Osztálytársam volt. Az első, megvalósíthatatlan szerelem. Egy befejezetlen történet, úgymond. Véletlenül találkoztunk sok év után.
Zoli, te vagy az? Meg sem ismertelek. Olyan vagy, mint egy londoni dandy.
Elbizonytalanodtam. Magassarkú mosollyal állt előttem Katalin.
Egy darabig bénán álltam, kínosan éreztem magam. Lekerített, ahogy csak tudott (régen is gyötört a gúnynevekkel, amiket mindenki átvett. Zoli az egyik közülük).
Gyere, üljünk be valahova egy kávéra, beszélgessünk, minireunió lesz. Itt jön még egy közös ismerősünk, épp vásárol.
Nem volt időm válaszolni, mert a boltból (ott találkoztunk) kijött ő Hajnalka. Szőke, törékeny, gyenge. Meglátva mosolygott.
Zoltán Zsolt, te vagy az? kérdezte édes, ismerős hangján, hány éve nem láttalak?
Csak mosolyogtam vissza, a torkomban egy csomó, annyira meglepett.
Természetesen, elvittem őket egy kávézóba, remekül beszélgettünk, majd másnap, az érzelmektől túlterhelten, Hajnalkát vártam a munka után.
Nem lepődött meg, természetesnek vette. Ismét együtt ültünk, most már ketten, aztán nála kötöttem ki és elvesztettem a fejem!
A kapcsolat fél éve tartott, és ezalatt két világban éltem. Az egyikben a család: a gyerekek Márk és Nórika, akiket imádtam, és a feleségem, akit szerettem és szeretek.
Igen, igen, szeretem, a szerelem nem tűnt el, csak elbújt és kicsit elhalványult.
A másik világ Hajnalka, az érzelmek vihara, a birtoklás öröme, a szerelem. Ha lehetett volna, örökké váltogattam volna a két világ között. Ezért is ért annyira váratlanul a feleségem felfedezése, és nem voltam felkészülve.
Egyetlen dolog jutott eszembe nap végéig: szükségem van egy szünetre. Egy igazi szünetre, nem csak az egyiküknek. Gondolkodni és végleges döntést hozni.
Már fel akartam hívni Mariannt, a feleségemet, de ő előzött meg.
Zoltán, a gyerekekkel egy ideig a szüleimnél lakom. Gondolkodnom kell, mondta, csak egy dolgot kérek: legyél kapcsolatban Márkkal és Nórikával. Szeretnek, és felesleges lenne őket feleslegesen megbántani.
Még zavartabb lettem, hazamentem. Amikor a döntésre gondoltam, nem vettem figyelembe, hogy a feleségemnek is joga van dönteni, és nem feltétlenül az én javamra. Hát igen, neki is joga van.
Pár napig Hajnalkára gondoltam (minden túl friss és élénk volt), és Mariannra (a feleségemre). Csak a jóra emlékeztem, nem akartam elveszíteni egyiket sem.
Nem tudom miért, de egy ponton felhívtam Gergőt, a régi iskolabarátomat. Együtt jártunk suliba, együtt is szolgáltunk a seregben. Régen mindketten Hajnalkába voltunk szerelmesek viszonzatlanul. Talán ezért is hívtam.
Megbeszéltük a találkát. Meghívtam magamhoz esett az eső, és ilyen időben nem akartam semmilyen nyilvános helyre menni. Gergő nem volt házas, a szüleinél élt, én meg ideiglenesen szabad voltam, és ha úgy alakult, nálam is aludhatott.
Munka után beugrottam a boltba, vettem egy csomag gombócot, kolbászt és egy üveg pálinkát (mi más kellhet két férfinak?), majd hazamentem vártam a barátomat.
Gyönyörű a házad! Nagyon hangulatos! Örülök neked, haver! Mikor lesz nekem is ilyen családi fészek? Nincs véletlenül ismerősöd a feleséged baráti köréből? mosolygott Gergő, kezet rázva velem és egyben körbenézve.
Bementünk a konyhába. Már mindent előkészítettem, csak a gombóc kellett.
Hol a feleséged? csodálkozott a barátom, meg akartam neki köszönni a vendégszeretetet, de te egyedül vagy? Miért nem szóltál? Pedig vettem egy tortát és csokit
Ne aggódj, megesz
