Amikor Péter hazahozza Ágnest, az apja, István, lélegzetét megállítja a megdöbbenéstől, homlokán verejtékcsepp gyűlik.
Első árulása Péternek: az a leckét, amit örökre magához vesz.
Péter már gyerekkorában bizonytalan a saját kis termete miatt. Az óvodában ő a legkisebb, még a lányok is magasabbnak tűnnek nála. Nincs barátja, egyedül játszik, és amikor a többiek elvehetik a játékait, csendben viseli, sosem panaszkodik a szüleinek.
Az általános iskolában sem változik a helyzet. Kicsi becenevet kap, megtréfálják, de ő csak szorítja a szemeit. Amikor a gúnyolódás már elviselhetetlen, Péter megkéri a szüleit, hogy iratják be egy sporteseménybe.
Néhány év után szinte ismeretlen marad. Nőtt, meg erősödött, izmos és fitt lett. Kilencedik osztályban a lányok elkezdik figyelni, de a gyerekkori sérelmek miatt nem engedi, hogy bárki közel kerüljön hozzá.
Első szerelme és első csalódása
Amikor felveszi a budapesti egyetemre a helyét, élete megváltozik. Magabiztosabbá válik, könnyen barátkozik, a lányok pedig szívesen mutatkoznak érdeklődéssel.
Így találkozik Ágnessel, egy diáklánnyal, aki egy bérelt lakásban él. Eleinte csak elkíséri a bejáratig, de egy nap Ágnes meghívja őt a szobájába, és így kezdődik a közeliségük.
Az azonban nem hoz igazi boldogságot. Egyik nap, a szívét követve, Péter felteszi:
Házasodjunk!
Ágnes nevet:
Péter, még egész életed előtted áll! Vonzó vagy, sportos, és biztos vagyok benne, hogy még sok lányra leszel kíváncsi. Bármivel találkozhatsz, majd kiválasztod a legjobbat.
Komolyan? Péter hangja megderül.
Persze! vállat von. Van egy vőlegényem, ő a legszebb és leggazdagabb a környéken, rendszeresen küld nekem pénzt, hogy ne kelljen kollégiumban laknom. Csak a szünetekben találkozunk, veled pedig éjszakákat töltök.
Ezek a szavak szúnyogként szúrják meg őt.
Szóval csak egy időleges opció vagyok? keserűen kérdez.
Péter, tényleg kedvellek! De te is tudod
Péter feláll, a cuccait kezd összekészíteni.
Bántottál? mosolyog Ágnes, miközben a tekintetével búcsúzik. Jó, hogy most megtudtad az igazat. Inkább ne bízz azonnal a lányokban, ismerd meg őket jobban, mielőtt a szívedet adod.
Péter távozik, úgy érzi, hogy kihasználják.
Otthoni kényelmes menedék a megtört illúziók helyett
Hazatérve a csomagját a bejárati küszöbön hagyja.
Fiam, mi történt? aggódik Katalin, az anyja. Nem lesz házasság?
Ez csak egy gúny, válaszolja röviden, miközben előhúzza a zsebéből az aranygyűrűt. Tedd be. Neked jobban kell majd, mint nekem.
Anyja szomorúan néz rá.
Szép gyűrű, magamra fogom venni, sóhajt. Menj a konyhába, sütöttem neked a kedvenc pogácsáidat, és főztem menta teát. Üljünk le, beszéljünk.
Péter átérzi a melegséget és a gondoskodást, ami az elmúlt napokban hiányzott.
Még egy csapás az önbecsülésre
Az egyetemen kerüli Ágnes találkozását, de ő úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Óra után Konstantinnel, egy másik diákkal jár kéz a kézben, suttog, majd ismeretlen irányba távozik.
Péter rájön, hogy szavai csak kifogás voltak. Ő csak egy átmeneti szórakozás volt, amíg a következő megfelelő lehetőség felbukkan. Ez a gondolat keserű marad a lelkében.
Néhány nappal később újabb próbatétel vár rá.
Péter, gyere el a születésnapomra! hirtelen felbukkan Tamara, az egyik legszebb diáklány a csoportból.
De vajon ez egy valódi esély egy komolyra vagy egy újabb csapda?
