Elutasította a műtét költségét a feleségén, egy temetői helyet ajánlott neki, majd a Balaton felé indult a szeretőjével.
A luxus magánklinikán, a budapesti Rózsadombon egy csendes betegszobában halványan szűkülő fényben küzdött a fiatal nő. Az orvosok óvatos léptekkel körülötte mozgódtak, mintha a halál szellemét zörgetnék. Időnként szorongó tekintettel néztek a monitorokra, ahol alig vibráltak az életjelek. Mindegyük tudta: még a legnagyobb összeg forintban sem hozza vissza az embert a túlvilágról.
A főorvos irodájában feszült tanácskozás zajlott. Az asztal körül szürke árnyékban ültek a fehér köpenyű orvosok. Az asztal mellett állt a férj, egy gondosan ápolt üzletember drága szövetből készült zakóban, stílusos frizurával és aranyórával. A fiatal sebész, Károly Horváth, különösen hevesen szólt: kitartóan sürgette a beavatkozást.
Ez a kenőcs csak pár fillért ér, de egy héten már a lábára rakja! kiáltotta, miközben hevesen ütögette tollával az asztalt. Még nem minden elveszett! Meg tudjuk menteni!
Ekkor Dániel Kovács vette kezébe a szót: Én nem vagyok orvos, de én vagyok Hajnalka legközelebbi emberi kapcsolata kezdte színpadias szomorúsággal. Ezért határozottan ellenzem a műtétet. Miért tennénk őt még több szenvedésnek? Csak meghosszabbítaná a gyötrődését. A szavai olyan erővel hatottak, hogy a legkétlenebb jelenlévők szeme könnycseppbe torkollott.
A főorvos habozva bólintott: Talán tévedhetünk.
Károly felugrott a székéből, hangja dühből remegve: Ti egyáltalán nem látjátok, hogy elvesszük tőle az utolsó esélyt?!
Dániel, aki sziklához hasonlóan makacs volt, saját erejével befolyásolta a döntést. A műtét nem megy végbe! vágta le. Aláírok minden lemondást. Egyetlen tollcsapás, és a nő sorsa megpecsételődött.
A kegyetlen döntés hátterét csak kevesen ismerték. Valójában Dániel a feleségétől szerezte vagyonát a kapcsolataitól, pénzétől, intelligenciájától. Most, amikor Hajnalka a lét és a halál szakadékában állt, már előre látta a pillanatot, amikor kényelmesen irányíthatja a hozzá tartozó birodalmat. A feleség halála számára hasznot jelentett, és ezt nyíltan bevallotta a tudókkal.
A főorvosnak egy jutalmat nyújtott, amitől nem tudott nemet mondani: egy visszafogadhatatlan összeget forintban, hogy ne támogassa a beavatkozást. Dániel már előre lefogta a temetői helyet egy élő nőnek!
Kiváló hely gondolta, miközben a sírkövek között sétált, mintha ingatlanértékbecslő lenne. Száraz talaj, emelkedés. Hajnalka szelleme innen nézheti majd a várost.
A temető őre, egy mélyen ülő szemekkel rendelkező idős férfi, tanácstalanul kérdezte: Mikor hozza a testet?
Még nem tudom válaszolta közömbösen Dániel. Még kórházban van. Életben marad.
Az őr hallatán száját bőrtelenül nyaldotta: Tehát élő embernek akarsz helyet?
Nem akarom élve eltemetni mondta gúnyosan. Csak biztos vagyok benne, hogy hamarosan végezni fog vele.
Vita hiába folyt. Dánielnek sürgősen el kellett mennie várta a tenger felé, a Balaton, és a hosszú szőke szerelmét. Milyen okos kalkuláció gondolta, miközben a Mercedes-be szállt. Rögtön visszatérek, a temetés kész, a szabadság megérkezik.
Az őrnek semmi kifogása nem volt. Az összes papír rendben, a pénz kifizetve kérdések, kifogások nélkül.
Eközben Hajnalka a kórházi ágyban küzdött. Érezte, hogy ereje fogy, de nem akart feladni. Fiatal, szép, az életért éhes hogyan hagyhatná el mindezt? Az orvosok csendben figyeltek, szemüket lefelé fordítva. Számukra már csak egy halott levél volt.
Az egyetlen, aki végig mellette állt, Károly Horváth volt, a fiatal sebész, aki szembeszállt a részlegvezetővel, és a főorvos mindig a részlegvezető oldalát választotta, mintha saját fia lenne.
Váratlanul újabb védelmező jelent meg a temető őre, Iván Varga. Valami nyugtalanította a múltbeli diákját, amikor a temetői feljegyzéseket olvasta. A haldokló nő vezetékneve ismerősnek tűnt. Kiderült, hogy Iván régi tanítványa volt a legjobb a tanfolyamon, okos és ígéretes. Emlékezett, hogy néhány évvel ezelőtt a szülei meghaltak, majd a lány sikeres üzletasszony lett. Most a neve a temetői papírokon volt.
És most ez a beteg, és ez a szúrós parazita már ki akarja temetni gondolta a régi tanár, felidézve Dániel önhittségét. Valami tisztán koszos volt itt. Dániel képtelen volt saját sikereit a feleségéből meríteni.
Iván Varga elindult a klinikára. Szeretett volna búcsút mondani, vagy legalább valamit megváltoztatni. De a fáradt nővér szemeit nem látta.
Miért kell vele beszélni? vetette fel a betegápoló. Médikációs kómában van. Jobb így, nem szenved.
De kap teljes körű ellátást? kérdezte aggódva Iván. Még fiatal
Az osztályvezetővel, majd a főorvossal is csak azt hallotta: A beteg esélytelen, mindent megteszünk. Tudván, hogy nem érheti el a valóságot, Iván könnyeit visszatartva távozott. Előtte a korábbi diákja halvány arca elevenedik meg.
A kijáratnál Károly Horvást találta.
Nem hiszem, hogy ő elpusztul mondta az öreg tanár. A férje szándékosan akarja a halálát.
Teljesen egyetértek! kiáltotta Károly. Meg tudjuk menteni, de drámai lépéseket kell tennünk!
Mindenért Hajnalkát! válaszolta Iván.
Ekkor felidézte régi diákjait, és rájött, hogy egyikük magas rangú egészségügyi tisztviselő Róbert Váradi. Telefonálva elmesélte neki Hajnalka helyzetét.
Róbert Váradi, az ön döntése meghatározhatja ezt a nőt kérdezte.
Miért a Ön és a Váradi? mosolygott a tisztviselő. A tanításaid miatt vagyok itt! és azonnal felhívta a főorvost.
A hívás eredménye: a műtét jóváhagyásra került, és Hajnalkát a sötétségből visszahúzták.
Miközben Dániel a Balaton tengerpartján pihent, elégedetten gondolta: Sikerült! Elcsábítottam egy gazdag örököst, miközben a szülei már holtak, a feleség pedig gyászol. Most már a pénzükön élhetek.
De a felesége már észrevette hitehagyását, gyanakodni kezdett a kalandjaira. A betegség most egy jólehetőség volt, hogy szabadon legyen özvegy.
Már nem veszek feleséget okos nővel mormolta, miközben a szeretőjét a csípőjéből simogatta. Jobb egy buta szépség, akit könnyű megjátszani.
Ekkor csengett a telefon. Egy nővér hangja: Túl korai, szünetelni kell a nyaralást.
Dr. Dániel Kovács! remegő hangon felszólalt a nővér. A feleségét műtétet végeztek, túlélte. Nem veszélyben.
Miként? Mit jelent a nem veszélyben?! kiáltotta felháborodva, a pihenőparti nézők döbbenten figyelték.
Rájöttek, hogy most Dánielt fenyegeti valami más. Gyorsan hazafelé sietett, a szeretője csak nézte: Dani, hová mész?
A nyaralás véget ért. Rendbe kell tenni a dolgokat!
Otthon a főorvostól követelte a magyarázatot. Ők azt mondták, fizettek azért, hogy Hajnalkát meghalassák, de ellenkezőleg történt. Válasz csak: Nem mi vagyunk egyedül. Erősebbek is vannak, akik beavatkoztak.
Ki lehetett? Ki akarja? kiabált Dániel.
A főorvos Károlyt mutatta meg, és ráhúzta a felelősséget. Dániel ezt elégnek tartotta. Károlyt elbocsátották, hírnevét rombolták, a hivatását már nem tudta folytatni.
Károly szinte a mélypontra süllyedt, de Iván Varga újra megjelent. A temetőnél van egy munka jobb, mint a teljes bukás. ajánlotta. Megmentetted egy másik ember életét. Ennek ára van.
Károly elfogadta. Nincs más kiút.
Hajnalka lassan felépült. A napok múlásával visszakapták erejét; a halál visszavonult. Most már vissza kellett szereznie a régi életét.
Felfedezte, hogy a férje hideg, már alig jár be, nem örül a gyógyulásának. A munkatársak is furcsán viselkednek titkokat rejtve. Egyikük, a főkönyvelő, sírva feladta:
Hajnalka Ágnes, a helyzet rossz! Dániel játékot kezdett minden hatalmat átvett, most már az ő emberei vannak itt. Csak Önre számítunk, ha felépül; ha nem, nincs remény.
Hajnalka megpróbálta megnyugtatni:
Ne aggódjanak, hamarosan jobb lesz, csak kitartás, és ne mutassák meg Dánielnek, hogy valami nincs rendben.
Másoknak könnyebb volt támogatni, mint magát. Most már csak két ember állt mellette: Iván Varga, a temető őre, egykori tanár, és Károly Horváth, a sebész, aki a műtétet hajtotta végre. Várta a találkozást velük, hogy erőt merítsen.
Ám hirtelen elmaradtak. Dániel ismét beavatkozott újabb vesztegetést hajtott végre, hogy korlátozza a látogatók körét, és megtiltja Ivánnak és Károlynak a belépést. Úgy érezte, veszélyt jelentenek a terveire.
Amikor Iván és Károly rájöttek, hogy már nem kívánják őket, Iván újra felidézte hatalmas diákját, a befolyásos tisztviselőt. Mégis elhúzta:
Még nem akarok visszatérni, vajon túl késő lesz? kérdezte sötét hangon Károly.
Talán már késő válaszolta Károly, színpadiasan. Most már ellenségei között van.
Hajnalka is érezte a veszélyt: a férje már készülődött, hogy az ő cselekedeteit jogellenes eszközökkel szabályozza, talán még a cselekvőképességét is megkérdőjelezi.
Az orvosok csak vállat vontak, és a kérdésekre sem válaszoltak. Hajnalka még nem volt elég erős, hogy ellenálljon.
Károly most temetői munkásként segített Ivánnak, de szíve még mindig Hajnalkára feszül. Egy nap, egy temetés közepén, egy 75 éves üzletember életét mentették meg, amikor Károly hősiesen visszanyerte a pulzust. Kiderült, hogy a férfi a Hajnalka vállalkozásának legnagyobb részvényese volt.
Miután megtudta, hogy Károly megmentette életét, azonnal felkereste, és elmondta, hogy Hajnalka a legjobb partnere. Az üzletember átvette a irányítást, visszaadta a céget Hajnalkának. Dániel hatalma ezzel elszállt, a szeretője is eltűnt, mintha soha nem létezett volna.
A főorvost és a részlegvezetőt elbocsátották, engedélyüket visszavonták.Hajnalka és Károly kéz a kézben álltak a naplementében, miközben a szélben csendülő temetői csengők örök reményt ígértek a jövőnek.
