*Naplóbejegyzés*
Ma reggel kezdtem új munkában takarítónak Budapesten. Egy gyönyörű házba küldtek a Várkerületbe, de amit találtam, összezavart. A dolgozószobában, a kandalló fölött, egy keretbe foglalt fotón az anyám arcát láttam. Aztán belépett egy idősebb férfi.
Tökéletes munkát végzek ismételtem magamban, hogy bátorságot merítsek. Épp pár napja költöztem fel a barátnőmmel, Virággal, hogy a Broadway álmunkat valóra váltsuk. De előbb munkát kellett találnunk, hogy ki tudjunk bérelni egy lakást. Szerencsére Virág egy ruhaboltba került, én pedig egy takarító céghez.
Tökéletes volt nem vett el sok időt, és szerettem takarítani, mert megnyugtatott. Ha épp üres volt a ház, még énekelni is gyakorolhattam.
De mielőtt beléptem volna az első házba, eszembe jutott anyám. Borbála soha nem támogatta álmaimat, főleg nem azt, hogy Budapesten éljek.
Győrben születtem és nőttem fel, ami nem is volt olyan messze. Apámról soha nem beszélt anyám, és én sem kérdeztem. Valamiért Borbála gyűlölte a fővárost, és egész életében óvott, ami végül arra késztetett, hogy elmeneküljek.
Amikor Virággal összepakoltunk, tudtam, anyám soha nem engedné. Még azt is elhittem volna, hogy betegséget színlel, csak hogy maradjak. De én harcolni akartam az álmaimért ez az én életem. Így hát egy üzenetet hagytam az éjjeliszekrényén, amíg aludt, és elindultam.
Már több nap eltelt, és Borbála nem hívott, ami furcsa volt. Azt hittem, csak mérges. Reméltem, megbocsát, ha egyszer a Broadway-en debütálok. Addig is a takarításra kellett koncentrálnom.
Az ügynökség szerint egy idős úr lakott itt egyedül, így a ház nem volt túl rendetlen. Beléptem a kulccsal, amit a szőnyeg alatt találtam, és rögtön nekiláttam a munkának: először a konyha, majd a nappali, végül a hálószoba.
Megálltam egy komoly hangulatú dolgozószoba előtt. Senki nem tiltotta, hogy belépjek, úgyhogy óvatosan tisztítottam, anélkül, hogy bármit megmozdítottam volna. A kandalló feletti polcon fotók sorakoztak, és egy közülük megfogott az anyám képe volt. Fiatalabb, de biztosan ő. Miért van anyám képe itt? suttogtam.
Ekkor lépéseket hallottam, és egy idősebb férfi lépett be. Jó napot! Ön lehet az új takarító. Nagy László vagyok, a ház tulajdonosa mosolygott barátságosan. Már végeztek itt?
Majdnem, uram. De megkérdezhetem ki ez a nő? mutattam a fotóra, féltem, hogy megharagszik.
Ki? Ah, igen Borbála. Ő volt életem szerelme mondta, szemüvegét fölvetve.
Mi történt vele? kérdeztem, szívem hevesen vert.
Autóbalesetben halt meg. Terhes volt akkor. Még a temetésére sem mehettem, mert az anyja utált. Őrület volt Próbáltam túltenni magam, de sosem sikerült. Még ma is hiányzik válaszolta, szemüvegét le
