Húsz év házasság után egy este a feleségem azt mondta nekem:

Harmincéves házasságunk after 21 év után egy este Eszter, a feleségem, így szólít meg:
Gábor, kellene meghívnod egy másik nőt vacsorára és moziba.
Meglepődtem.
Mosolyogva hozzátette:
Szeretlek, de tudom, hogy van még egy nő, aki szintén szeretne egy kis időt veled tölteni.
Ez a nő anyám, Réka Szabó.
Nineteen éve él egyedül a főváros szélén, miután apja elhunyt.
A három gyerek gondozása és a munka annyi energiát emészt fel, hogy alig találkoztunk.
Aznap este felhívtam őt, és így szóltam:
Anyám, menjünk holnap vacsorázni és moziba, csak ketten.
Mi történt, fia? Minden rendben? kérdezte aggódva.
Réka mindig azt hitte, hogy a hirtelen telefonhívások rossz hírre utalnak.
Semmi baj, anyám, csak veled szeretnék egy estét tölteni.
Egy pillanatra elhallgatott, majd lágyan válaszolt:
Szívesen.
Pénteken munkából hazafelé indultam, hogy elhozzam őt.
Már várt felöltözve, mosolyogva, abban a ruhában, amit a házassági évfordulón viseltünk.
A barátaimnak mondtam, hogy randevúm lesz a fiammal, nevetett. Mindenki kíváncsi, hogyan alakul.
Bementünk egy kis, hangulatos budapesti étterembe, a Károlyi Étterembe.
Anyám kezemet felvett oly gyengéden, mint gyerekkorunkban.
Amikor a menüt hozták, hangosan felolvastam, mert nehezen látta a kicsi betűket.
Régen én olvastam fel neked a menüt, mosolygott.
Most én következem, anyám, válaszoltam.
Hosszú órákon át beszélgettünk az életünkről, emlékekről, mindarról, amit évek alatt felhalmoztunk.
A filmet kimúltuk, de nem bánkódtunk.
Amikor hazavitte, azt mondta:
Szeretném megismételni ezt a találkozót, legközelebb én hívlak meg.
Mosolyogtam, és beleegyeztem.
Néhány nappal később Réka hirtelen szívrohamban halt meg.
Még el sem tudtam búcsúzni tőle.
Néhány hét múlva egy boríték érkezett.
Benne egy másolat a Károlyi Étterem számlájáról 12000 forinttal, valamint egy kis papír:
Már előre kifizettem. Nem tudtam, hogy el tudok-e jutni, de szerettem volna kifizetni egy kétfős vacsorát neked és a feleségednek.
Sosem fogod megtudni, mennyit jelentett nekem az az este.
Szeretlek, fiaim.
Ekkor ráébredtem:
Ne késleltessük el a Szeretlek szavakat.
Adjunk időt azoknak, akik közel állnak hozzánk.
Mert a család nem a holnapé.
A család a mosté.