Még ötvenéves sem vagy, és most szülsz gyereket? Mit gondoltál? csattant fel a telefonban a rokonok hangja.
Én, aki most töltöttem a 46. évemet, egy hónapja világra hoztam ikreimet egy kisfiút, Ádámkát és egy kislányt, Zsófikát. Nincsenek szavak, hogy leírjam, mit érzek, amikor rájuk nézek. Boldogság, öröm, könnyek, melegség minden bennem tágul, úgy, hogy alig bírom elviselni.
Ám anyám és nővérem egyikük sem jött el a kórházba, amikor hazahozhattuk a babákat. A férjem családja is úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az ikrek születését. Mindezt csak a korunk miatt.
Régen nem is gondoltam gyerekre, őszintén szólva. Fiatal voltam, élveztem a gondtalan életet, buliztam, jártam diszkóba. Mit kívánhat még egy lány a boldogsághoz? Koktélok, udvarlók, éjszakák a barátokkal. A lelkem énekelt az örömtől.
Aztán 22 évesen megismertem Balázst. Magas, szép arcú, szakállas, szemüveges és olyan vicces volt! Persze, minden lány őt kereste, de engem választott. Bevallom, ez jólesett az önbizalmamnak. Balázsnak saját lakása, autója és családi vállalkozása volt. Szülei több ruhaboltot üzemeltettek a városban, nem is keresetlenek.
Azt hittem, megtaláltam a hercegem, aki elvisz a gondtalan életbe. Már a lagziról álmodoztam, arról, hogy milyen csodás ruha lesz rajtam, és hogy elrepülünk mézeshetekre valahová, talán Egyiptomba.
Ám Balázs számára ez csak játék volt. Egy hónapot éltem nála, aztán egyszer csak kicserélte a zárat, és kidobta a cuccaimat, amikor éppen körmöshöz mentem. Az egyetlen magyarázat, amit adott? Más világokból jöttünk, te nem illesz hozzám. Mintha nem is lány lennék, hanem valami félrecsúszott cipő!
Ez a szakítás nagyon megviselt. 15 kilót fogytam, úgy néztem ki, mint egy kísértet. A hajam hullott, parókát vagy sapkát hordtam. Persze, az egészségem is megsínylette a drasztikus fogyás miatt komoly nőgyógyászati problémáim lettek. Műtétek, gyógyszerek, gyógyteák semmi sem segített.
Így hát a karrieremre koncentráltam. Imádtam körmöket csinálni, így manikűrös lettem. Szerencsére sok vendégem volt, és jól kerestem. Felvettem egy hitelt, és vettem egy kis kétszobás lakást. Aztán félretettem egy autóra is. 33 évesen pedig megvalósítottam a álmom saját szépségszalon. Fiatal lányok dolgoznak velem.
Két éve pedig megismertem Istvánt. A közelben dolgozott, egyszer véletlenül bejött a szalonba aprót váltani. És újra szerelembe estem. Hamar összeköltöztünk, majd összeházasodtunk. Természetesen, a gyerek gondolata is felmerült.
A korunk miatt természetesen nem ment könnyen. Végül a lombik segítségével sikerült teherbe esnem. Mindig imádkoztam, hogy Isten adjon nekem egy gyereket, hogy a legjobb anya lehessek.
És Isten meghallgatta. Egészséges ikreim születtek, a szülés is simán ment.
Megőrültél? Gyerekek ilyen korban? Nem gondoltál bele? kiabált anyám a telefonba.
Istenem, nekem már unokáim lesznek hamarosan, te meg még most szülsz? Testvér, túl öreg vagy ehhez! visitotta a nővérem.
Senki nem támogatott bennünket a családban. A kórháznál csak István és egy fotós várt rám. Néhány emlékfotó készült, aztán hazamentünk.
A gyerekeknek már egy hónapja. Se anyám, se a nővérem nem akarják meglátogatni őket. Azt mondják, megszégyenítettem őket az egész város előtt, mert ilyen korban vállaltam gyereket.
De vajon bűn vágyódni egy családra? Vajon bűn boldognak lenni?
Az élet tanulsága: A boldogság nem ismer kort, és senkinek nincs joga elvenni tőlünk azt, ami a szívünket melegíti. A család nem a vér köti össze, hanem a szeretet.
