Réka már tíz éve magára hagyta magát. Egy nap a szomszéd Lajos, a lovas, megkérdezte, hogy akarna-e férjet, de ő csak vállolta, hogy jobb, mint egy ingyenes szolgáltatás, hogy ne menjen el az idő múlásával.
Na, miért vagy egyedül, Réka? mondta a Lajos. A férfi nem lehet egyedül, a nő mindig mellé kell, hogy legyen valaki. Különben ez már nem helyes És ha senki sem nézi meg, a magány csak csak erősödik. Tudod, mi az a magány?
Mi az? kérdezte Réka kissé fáradtan, a múltkori vitáktól megviselt hangoddal.
A magány olyan, mint a vadállat! válaszolta nevetve a szomszédasszony, Mária, anélkül, hogy észrevette volna a Lajos közeli közelítését. Olyan, mintha valakinek vízre lenne szüksége, de az csak a gyerekeket érinti.
Hova? tátogta Réka, miközben a szoba szélén egy tálcán tüneményeket tettek.
Hová a Kecskeméti mezőkre! végül megértette, hogy a szomszédasszony csak szarkasztikusan nevetett, és Mária hirtelen elcsendesedett. Neked mindent meg kell oldani, én csak figyelek rád. Egyedül nehéz de a lélek is könnyű. Találkozzunk, jó? Lajos egy jó fickó, de ha nem tudja elhárítani a problémát, akkor elmenekül.
Réka már tíz éve nyomában jár. A lovas, akit Jánosnak hívtak, régen, mint mondta, “előző évben” jelentkezett a házban. Egy alkalommal csak jött el, főleg a személlyel. Réka, amikor erről hallott, azonnal egy kényelmes szobát rendelt, még a lovat is, és a kocsit is. Bár a férj megpróbálta elhitetni vele, hogy “egyszer meg lehet csinálni” és “semmi sem lesz nehéz”, a Lajos elég egyszerűen elnyújtotta a kezet, és Réka szinte feloldódott.
A házasságban János kedvesen bánt a kocsmában, a volt feleségnek és a két gyermeknek de a gyerekek külön-külön menekültek. A fiú, Ádám, Budapestre költözött dolgozni. A lány, Lilla, hamar házasodott, és a férjével vidékre költözött. Réka csak egy szűk, régi két szobás lakásban maradt a város szívében.
Egyedül élni már nem ijesztett. Egy jó állás, szép szakma és megélhetés biztosította, és úgy érezte, elégedett. Gyakran vendéglődött a gyerekekkel és Máriával, a szomszédasszonnyal. Bár nem volt zseniális, mindig talált magának elfoglaltságot, és semmi sem volt unalmas. Sok könyvet olvasott, úszott, jógázott, utazott, és néha elment egy vendéglőbe a barátainak.
Mária még mindig nem döntött a saját sorsáról
Hallgass csak, Réka. Jó fickó, még nem is öreg, hatvan és egy év. Het év együtt leszel egyedül. Egy nagy ház, jó, bőven bőrt, tehén, malac, csirke, mind csak hiányzik! Ez jutalékos egészséges táplálék tej, tojás, hús. Ha 100 évig élhetsz, jó vagy! És a férfi szép, kedves, neves, mindent könyv szerint mond Réka, próbáld meg. Találkozzunk! mondta a szomszédasszony.
Rendben, Mária, ismerd meg a szomszédunkat, a bábot válaszolta Réka, de nem ígérte semmit.
A szavak nem változtatnak sokat, ahogy mondják. Mária nem tudta elrejteni a dolgot egy hosszú szekrényben, de gyorsan szervezte meg a találkozót Lajossal.
A lovas semmi különöset nem mutatott. Erős, izmos, jó megjelenésű, tiszta kezek, ápolt köröm. Szeretetben beszélt, de határozottan. Egy poénkodó, de még a nők közt semmi visszafogottság. A neve egyszerű volt: Gábor.
A második találkozó után Réka elkezdte figyelni Gábort, és úgy gondolta, hogy talán a feleségnek is kellene egy lágy lelkű ember. Gábor szívesen hallgatta a javaslatot.
Réka felkelt, elmondta Gábornak, hogy szereti a természeti munkát, de már nem akar házasságot, csak egy pár farmot, amit eladhat. Ezzel elindult a telek, a szekér, a csirkeház, és a marhaház. Lóval, tehát a lóval is.
Egyik nap Réka elment a régi szomszédjához, a házhoz, ahol a munka már elkezdődött. A földet szánták, a sertéseket, a tehéntartást, a csirkét. A dolgozók közül két férfi ázsiai származású volt. Gábornak azonban nem volt elég pénze, csak a telefonon keresztül tudott adni rendeléseket: hús, tej, tojás Réka úgy érezte, mintha már részévé vált volna Gábor vállalkozásának.
Gábor így szólt:
Látod, Réka, mennyi munka van. Farmra kell, hogy segítsen. A munkások jók. De ahogy mondják ha valamit csinálni akarsz, tedd magad. Te lesz a feleség, ne hagyd ki, mindent meg fogsz csinálni. A tehén tejet ad, a kecske sajtot, a tyúk tojást. Otthon nincs széf, csak egy kis farm! Én megölök téged, de a női erő és a férfi személlyel jobb lesz. Járjuk át a tavaszt, a fákra vágjuk a gyümölcsöt, a tejtermékek jönnek
Réka hazatérve elgondolkodott. Miért is van ez mind? Van egy régi szép kocsma a város közepén, kis üzlet, egy kis ház, ahol nyáron zöldséget termeszthet, nyáron pedig szabadon élhet. És már van saját farmja. Még egy autót is vett 8 millió forintért. Hová ment, hová megy, mit csinál? A kertben szökőkutakat épít, a teheneknek etet, a sertéseket takarít…
Mindez után még ebédet kell főzni a férjének, vásárolni a boltba, felvenni a számlákat, és minden házat rendben tartani. Persze a jövedelem jó, de még így nem él nagyon kényelmesen. A nyugdíjra is gondol, de már egy kis megtakarítása van.
Ez mind kell Ahhoz, hogy Réka kényelmesen élhessen. Az élet hátsó része is szép: a kertben karácsonyi székeket épít, a tyúkokat gondozza, a két emeletet fűtéssel tartja.
Réka felhívta Máriát:
Mária, ne haragudj. Szeretném visszautasítani Gábor javaslatát, hogy megházasodjak. Lehet, hogy ő is szerencsés és dolgozó, de nekem ez nem kell. Ő nem csak a juhot keres, hanem az erőt is. Nem csak jönni akar, hanem elmenni. Kérlek, maradj a saját magányomban.
Mária kitartott, de Réka csak kicsit sírt a Lajos miatt. A múltkori ígéretet elfelejtve, megígérte, hogy nem keres több férfit. A szomszédasszony megbocsátott, de a barátja, Péter, elment.
Réka telefonált Gábornak, hogy elmondja, a találkozó már nem érdekel. Gábor csak néhány napig visszahívta, de aztán már nem jelentkezett. Réka reggel nyolckor felkelt, elkészítette a reggelit, leült kávézni, nézte a gyerekeket, akiket már rég nem látott. Átgondolta, hogy a fiúval kellene beszélni, a lányra pedig valami születésnapi ajándékot venni. Emlékeztetőként megvette a nagy, csinos kabátot is. És megkérte Lilit, hogy hívják fel a szomszédot.
Mindez után Réka úgy érezte, hogy nem kell túl sokat gondolkodnia a saját jövőjéről. Egy kis farm, egy ház, egy kis autó, egy kevés pénz, és már készen is vagy. Az igazi kérdés, hogy majdnem minden napra elég-e a család, hogy kényelmesen élhessen. És végül a szomszédasszony csak azt mondta:
Köszönöm, Réka. Nem bánom, ha így maradsz. Szép napot, és sok boldog napot kívánok neked.
