Bence, végre csinálj már valamit! nyomkodta Emese, miközben odabökötte alvó férjét a mellkasához. Ez már elviselhetetlen!
Hát mi? mormolta a férj alvás közben.
Emese hangos sikolytalanul hallotta a szomszédja, a másik emeletnél lakó Nika felkiáltásait. Bencenek viszont a szomszédok kiabálása nem zavarta az álmát. Emese viszont egyszerűen nem tudott elaludni:
Nika megint kiabál! Hallod, vagy nem?
Bence nem válaszolt, újra és újra a mély alvásba merült
Aludj már! kiabálta Emese, be kell mennem, ha már nincs senki, aki lecsendesítse ezt a szörnyet!
Felkapta a köntöst, dühösen kihúzta a bejárati ajtót, és nagyot csapott be.
Bence óvatosan felállt, átkutatta a fejét, és, mindent átkozva, követte a nőt.
***
Emese már a zajforrás ajtajához ért, és minden erejével kopogtatott a portyákba.
Bence épp időben érkezett: Pál kitárta a kaput.
A lakás mélyéből hat hang hallatszott: egy hatéves Dániel sírt, Nika pedig nyögött.
Mit akarsz? morgott a házigazda. Már jócskán be volt ivott és egyenesen elesett.
Nézted az órát? kiáltotta Emese, éjjel van!
És mi? lépett előre Pál, szorítva a ökölöket.
Semmit! kiáltotta Bence, és egy erős csapással ledöntötte a szomszédot.
Az ember a küszöbön zuhant össze, és elhallgatott.
Pár perccel később Nika ijedt arccal kilátta a szobából. Félve nézett a férjére, nem akarta közelebb menni.
Hívj rendőrt mondta Bence, szánalmasan tekintve a bánatos nőre. Megköszököd, majd újra indul.
Nem fogom, sikított Nika alig hallhatóan. Most már fog aludni.
Biztos benne? kérdezte Emese.
Nika vállát rázta:
Remélem
Nem hiszem, vágta Emese határozottan, ezt a színházi balettet már nem bírnám tovább: reggel munkába kell mennem. Szóval, vedd magaddal a fiát, nálunk maradjon egy éjszaka. Ami őt illeti melléráncolta a szomszédot , holnap már meg kell rendezned a dolgokat.
***
Az ilyen éjszakai összecsapások már régóta szokássá váltak ebben a házban, a többi lakó pedig általában nem nyúlt bele.
Csak Bence, a felesége kérésére, nehezen sóhajtva felöltözve és felfelé menetelve, tette a dolgát.
Emesét ez is hamar kezdte megunni. Ráadásul észrevette, hogy minél messzebb járnak fel, annál lelkesebben rohan Bence megmenteni a szomszédot.
Megint? Kegyelmesen! sziszegte ő.
De Bence nem hallotta. Csak a Dániel rémült szemét látta, aki most a mama ölébe nyúlt, és Nika halvány, rettegéstől összegyűrt arcát.
Miután Pált kicsit beindította, Bence szokásos módon hazahozta a nőt a gyerekkel, távol a bűntől. Emese takaróval fedte le őket a nappaliban.
Másnap este Nika köszönetet mondott a megmentőknek: sütit vagy valami házi süteményt hozott.
Így lett barátság a szomszédok között.
Végül Nika és Dániel gyakori vendégek lettek Bence és Emese otthonában. Nika állandóan felajánlotta a segítségét a házimunkában, Dániel pedig
őszintén a Bencéhez nyúlt. Erős, nyugodt, cigarettafüstös férfira vágyott, szuperhősnek tekintette őt.
Bence melegedett ebben a tekintetben, és elkezdett a fiúnak játékokat venni, javította a modellautókat, egyszer hozott egy fémtetőt, majd egy focilabdát.
***
Bence és Emesének nem volt gyermekük. Először csak ketten akartak élni, aztán egyszerűen nem sikerült.
Ez a csendes fájdalom lett a harmadik lakó a házban
És egyszer csak ez a kisfiú A nagyra nyílt szemei
***
Emese otthonában általában visszafogott volt, nem fejezte ki a felháborulását. A munkahelyén viszont engedte szabadjára az érzéseit. A dohányzóhelyen töltött szünetek voltak az ő menedéke.
Képzeld, ma este a szomszéd újra sírva jött be! mesélte felégetve a kollégáinak. A férje megint szeszegetett! Nem értem ezt a nőt! Nem ér a saját magához! Ha én lennék a helyében, azonnal elbocsátanám!
Szereti őt, talán mondta óvatosan a legidősebb, Valéria néni. Te is mondtad, hogy amikor józintén van, igazi kincs a férje.
Kincset? szipogta Emese. Nem is halom azt! Semmi sem jó. Képtelen! Egy hülye csaj! Más nő könnyebben kilépne ebből a bajból!
Lehet, hogy sehova nem megy, a kisfiúval is nehéz szólalt meg a fiatal Ildikó. Ezért marad.
Semmi ehhez hasonló! tiltakozott Emese a füstköpenyén keresztül. Ő és az a Pál még csak házasságra sem gondoltak! Régóta ideje, hogy elverjék! Nincs bennük semmi büszkeség! Igen, csak egy bűnhődés!
Hangosan, szinte kihívóan beszélt, mintha csak magát akarná meggyőzni, hogy ő okos, erős, független, és ezer-szer jobb, mint Nika.
De amikor hazatért, naponta ugyanazt a képet látta: Bence és Dániel a fémkonstruálónál, és egy ritka, vágyott hangot hallott a férje boldog nevetését.
Egy szombat reggel Emese nehéz zsákokkal tért vissza a boltba. A Nika lakása ajtaja kicsit nyitva volt. Automatikusan benyúlt a szobába, és ott megállt.
Nem csókolóztak, nem ölelődtek, semmi nem történt.
Csak ott voltak
Bence egy széken ült, kalapácsot szorongatott, Dániel mellette állt, és büszkén adta át neki a szögeket. Nika a falnak támaszkodva nézte őket olyan békés, mély boldogsággal, hogy Emese szíve hirtelen megfagyt: egy egységes családról álmodott, amit ő maga sosem tudott megvalósítani.
Micsoda szörnyű gondolat gondolta, és gyorsan elhagyta a helyet. Baromság! Bence nem ilyen. Én vagyok neki minden, ő meg csak egy hülye tyúk!
***
Legközelebb, amikor Nika segítségért jelent meg, Emese a szobában állva hangosan, de úgy, hogy Bence is hallja, kiabálta:
Mennyi idő, Nika?! Mikor veszed végre magadba? Ő még csak a szomszédod! Miért viszed el ezt a részeg szörnyet a saját lakásodba? Dobd ki, és vége legyen! Vagy csak szereted a szenvedőt? Szégyeld magad! A fiad néz rád!
Szavai mint mérgező mag, a talajba hullottak.
Egy hét múlva Pál, nyavalyas, bőrönddel a kezében, elköltözött a házból.
Emese felkiáltott! Végre!
Most már Nika és a fia végleg eltűnhetnek az életükből. Nincs több védelem.
***
Valóban, csend lett. Szombaton már nem jöttek több sütit, a folyosón nem hallatszott a gyerekek kacagása.
Emese először a nyugalomnak, a tisztaságnak örült, de hamarosan a csend sűrű, nyomasztó lett otthonukban.
Bence hazajött a munkából, szó nélkül vacsorázott, és a tévé előtt üldögélt, egyre komorabbá és csöndesebbé válva.
Csak fárad mondta magának Emese ezért nem néz rám az asztalnál, nem nevet a poénjaimon, hát azért fordul háttal aludni, mintha én nem léteznék.
Aztán egy nap minden kicsúszott.
Emese már a munkából hazaérkezve erős fejfájással lépett a liftbe, rossz gombot nyomott, egy szinttel lejjebb jött ki. A Nika ajtaja ismét nyitva volt
Dejájà…
Bement
Sokszor megkérdezte magát: miért? miért ment bele?
Amikor meglátta Bencét és Nikát, akik egymásra figyeltek, nem tudott szavazni, csak csendben, lábujjhegyen elhagyta a szobát, és halkan becsukta az ajtót
Bence egy órával később bement, mintha semmi sem történt volna, csak vacsorázott és a tévébe mélyedt
Emese nem szólt semmit.
Nem mondta el a férjének. Nem tudta. Úgy döntött, ha tudja a titkát, talán tud valamit változtatni.
Mennyire is utálta akkor Nikát! És magát! Mert ő nyomta Pált ki, hogy helyet adjon a férjének. De Bence már nem csak a férje
Bence már nem Bence, hanem egy másik ember, akit nem akar elengedni
Nem fogja elmondani Bencének, hogy tudja a viszonyát!
Talán a csirke és ő is elvész? Vagy csak még várni fog
Vár
Tűr
Bence és Nika titokban szerelmesek. Emese tudja, de színleli, mintha nem látná, nem értené.
Néha Nika velük jön vendégül, a fiúval és a sütikkel
Emese csak mosolyog, beleharap a finomságba, és csendben tűr
Már nem először van ez.
***
Egyszer, amikor lekezdte a Nikát tűrőnek nevezni, nem gondolta, hogy ez a pillanat formálja a saját jövőjét.
Most már ő maga is rossz helyzetben van. A hallgatása a legnagyobb vallomás a saját vereségéről.
Emese fél, hogy kimondja, hogy ne rombolja fel boldog családját, ahol ő a főszereplő.
A tűrő szerep.







