Anyukád azt mondta, hogy a feleséged elrontja minden ünnepet, szólalt meg Gábor anyja, Katalin, a homályban lebegő konyha lámpája alatt.
Virág azt javasolja, hogy holnap találkozzunk egy étteremben vagy egy kávézóban, mosolyogva jelentette be Gábor a videóhívásban, miközben a háttérben egy színes csónak úszott a Duna tóján.
Jó ötlet, de hadd válasszon Virág maga egy helyet, nehogy a rendelések közben újra és újra változtassunk ágat, kérdezte nyugodtan Katalin, a fakanálból készült koronájával.
Már kiválasztottuk, ne aggódj. A környékünkben most nyílt egy új hely, holnap ott kóstoljuk meg, folytatta a fiú, akinek a szavai könnyed felhőként szálltak a szobába.
Új rendben, küldd el a címet és írd meg, mikor érjünk meg a férjemmel, bólintott Katalin, mintha a levegőben lévő kávébabok súlyát mérné.
Már küldtem, mondta Gábor, majd lekapcsolta a vonalat.
Pár percen belül Katalin telefonja egy üzenettel vibrált: egy cím és egy időpont, melyet a Duna partján álló csillagfényes épülethez rendelt. Katalinnak két vejéje és egy sógora volt, minden kapcsolatuk rendben volt, kivéve Virágot.
A anyóka sosem avatkozott be a menyasszony életébe, inkább távolságot tartott, mintha a szélcsendben szőtt takaróval takarná el magát. Probléma csak az volt, hogy Virág nem tudta, hogyan viselkedjen az asztalnál, és a finom érzék hiányzott belőle.
Néhány hónappal korábban a család már egy étteremben ült, és a kellemes időtöltés helyett Virág szeszélyei szálltak a levegőbe.
Néha nem tetszett neki az étel, néha a felszolgáló tekintete nem volt elég ragyogó, néha a menü szegényes volt. Az utolsó miatt még többször is váltaniuk kellett a helyet azon a estén.
De akkor is talált valamit, amit kritizálni tudott. Virág egy salátát rendelt, és kérte, hogy ne legyen benne hagyma.
Íme a saláta, ahogy kérték, hagymamentes, mondta a felszolgáló, miközben a tálat a kezébe nyújtotta.
Mi ez a zöld dísz a salátán? kérdezte elégedetlenül a menyasszony, körömével a friss kapor szálát mutatva.
Csak egy kapor szál a díszítéshez, válaszolta bizonytalanul a férfi.
De én azt kértem, ne tegyenek kaprot a salátába! szűkítette ajkait Virág, kiabálva a csillagok felé.
Ha szeretné, eltávolítom; a salátában nincs kapor, ajánlotta a felszolgáló, mintha bölcsesség fagyott szeme lenne.
Vegyétek le az egész salátát, elrontottátok az étvágyam! Hozzátok a tejes shake-emet, parancsolta Virág, és szomorúan a ablak felé fordult, mintha a felhőket akarná megbújni.
Minden szeszélyét teljesítették, a személyzet sem emelt fel a szavát. Az este légköre elpárolgott, mint egy elmosódott régi festmény.
A menyasszony feszülten ülte száját, míg rokonai evettek és beszélgettek, ezért az éttermek felkeresése vele inkább kínzó munkafeladat volt.
Még a családi összejövetelek sem menekültek a balhéktől; Virág szeszélyessége megmérgezte minden lakomát. Még a nagynéni temetésén is sikerült viharba sodorni a békét.
Ki készítette ezeket a palacsintákat? Gumicska! kiáltotta fel a menyasszony a temetésen, miközben a gyertyák szárnyán repült a sárkány.
Nem kell kiabálni, egyszerűen ne egyétek meg, próbálta nyugtatni Katalin, miközben a rokonok tekintetei szúrós nyilakként szúrták át a levegőt.
Mit adhatnának helyette? A saját kutyámnak főzök jobban, az alkohol és a gyümölcslé is olcsó, grimasszolt Virág.
Nem itt vagyunk evésre, hanem a férfi emlékére, ezért kérlek, mutass tiszteletet, és hagyd abba a felháborodást, suttogta a anyóka.
Pontosan! Meghívtak, de semmi nem maradt enni, morfondult Virág.
Úgy tűnt, a kellemetlen helyzet elmúlt, de csak látszott…
Később Katalint több rokona is felhívta, panaszkodva, hogy Gábor felesége rosszindulatúan viselkedett az asztalnál. Virág szégyenérzéssel töltötte el magát, és megfogadta, hogy többé nem viszi el a vőlegényét ilyen eseményekre.
A menyanyá megközelítette a saját születésnapját, és Virág és Gábor szándékoztak eljönni a családi vacsorára. Tudván ezt, Katalin mindenki előtt jelezte, hogy beteg, és elhalasztotta a ünneplést egy határozatlan időre.
Katalin tudta, hogy Gábor a hónap végén utazni fog egy hat napos kiküldetésre. Pontosan erre várt. Már előre kidolgozott egy ravasz tervet, hogyan ünnepelje születésnapját Virág nélkül.
Amint Gábor felhívta anyját egy másik városból, Katalin azonnal meghívókat küldött a gyerekeknek. Az ellenséges menyasszonyt természetesen nem tájékoztatták a családi rendezvényről.
A születésnap csendes, vidám légkörben telt, tiltott vendégek nélkül. Nem kellett hallgatni senki megjegyzését az ételről vagy az italokról. Katalin először két év alatt nyugodtan pihenhetett a gyerekeivel.
Ám a boldogság pillanata másnap már becsaptatta: valaki a vendégek közül feltöltötte a fotókat a közösségi hálóba, és Virág szemei előtt megjelentek.
Halló, Katalin, ünnepelted a születésnapot? kérdezte a menyasszony haragosan.
Igen, megkérdezték, és már hetek óta elnyúlt a határidő, válaszolta a anyóka.
Miért nem hívtatok meg?
Gábor munkába ment, és egyedül biztosan unalmas lenne
Nekem soha nem unalmas, csak úgy véltem, hogy nem érdekelnek, gyanakodva felelte Virág. Miért nem vártátok meg Gábor visszatérését?
Mert a felesége mindegyik ünnepet a savanyú arccal elrontja! szólt Katalin szenvedélyes bűnbánattal, majd azonnal megnyúlt a szavaival.
Mit? Én vagyok a bűnös? Azt hittem, jó asszony vagy, de te kígyó vagy, síron verve dobta fel a telefont Virág.
Néhány órával később Gábor felhívta anyját, és elkezdte előadni a nagyérveket.
Miért bánsz úgy a feleségemmel? Mit tettünk rosszat neked? kérdezte Gábor dühösen.
Semmit sem tettetek, de Virág állandóan elrontja a ünnepeket, és te nem tudod visszatartani, tette hozzá Katalin, kárörömben.
Hogyan rontja el? kérdezte a fiú ámulva.
Szeszélyeivel és panaszaival; nem csak éttermekben, de otthon sem lehet egy asztalnál ülni! Mindig panaszkodik, mindig elégedetlen, válaszolta a nő végre.
Ő csak őszinte és nyílt, ellentétben veled. Ő hozzád úgy viszonyult, mint anyához, védte Gábor.
Az őszinteség és a rosszmodor nem ugyanaz. Ha lánya akar lenni, legyen olyan, mint egy igazi lány, ne ilyen gyermeknek tűnjön! szólalt meg Katalin.
Rendben, felügyelni fogom, és elmagyarázom, hogyan kell viselkedni. De cserébe ígérd, hogy mindig meghívod Virágot a ünnepekre, lassabban szólalt meg Gábor.
Egyetértek, csak a te felelősségeden, követte a nő, szíve összeszorulva.
Virág egyáltalán nem változott; igyekezett visszafogott maradni, de csak rosszul sikerült. Katalinnak csak egy kézmozdulattal kellett elnyomnia, és figyelmen kívül hagyni a menyasszony csínytevéseit.
Már nem akart veszekedni Gáborral, ezért a kevésbé fájdalmas megoldást választotta
