**December 31 A Diary Entry**
Semmi baj, Sanyi! Ne búsulj! Legalább egy fényes újévet töltöttél!
Itt van a város, a honi föld. Sanyi leszállt a peronról, kilépett a pályaudvar elé, és elindult a buszmegálló felé. Nem szólt a feleségének, hogy ma érkezik.
A hangulata nem volt valami jó, mert most kellemetlen beszélgetés vár rá Annával. A felesége megint szemére fogja vetni, hogy önző, közömbös ember.
De miért közömbös? Ő például szerette volna újévkor üdvözölni, de Anna kikapcsolta a telefonját. Megsértődött!
Három napig próbálta elérni, de nem vette fel. Hát akkor ő is megsértődött, és abbahagyta a hívogatást.
És egy másik dolog: még a szüleit és a húgát sem köszöntötte ünnepkor, nemhogy őt. Ezt most azonnal elmondja neki, amint belép az ajtón.
Nem csak ő hibázik, Annának is vannak baklövései, úgyhogy válaszoljon! Mondják, nemde? A legjobb védekezés a támadás.
Sanyi felvidult, és harcias hangulatban lépett be a kapun.
A lakás csenddel fogadta.
Hé! Van itt valaki élve? Anikó, itt vagyok! kiáltotta hangosan, de senki sem válaszolt.
Bekukkantott a konyhába üres, majd az egyik szobába üres, a másikba szintén. De rögtön feltűntek a változások: a falnál nem állt a kiságy, eltűnt a pelenkázó, a szekrény, amit Anikó szülei ajándékoztak.
Sanyi sietve benyitott a szekrénybe: az a rész, ahol Anna ruhái lógtak, most üres volt.
Megőrült? Itthagyott? gondolta Sanyi.
Felhívta az anyósát, de senki sem vette fel. Aztán megpróbálta Katiét, Anikó barátnőjét. Semmi. Végül Mihályt, Kati férjét.
Miska, szia! Add oda Katának, nem tudom elérni! kérte.
Katával meg a gyerekkel most a faluban van a családjánál ott ünnepeltünk. A térerő megbízhatatlan.
Tegnap jöttem haza, mert ma műszakom van. Ők még pihennek válaszolta Mihály. Miért keresed Katiét?
Azt hittem, talán tudja, hol van Anikóm. Hazajöttem a szüleimtől, de ő nincs otthon. És minden, amit a babának vettünk, eltűnt mondta Sanyi.
Figyelj, a feleséged majdnem anya lett. Te meg otthagytad egyedül ünnepre? csodálkozott Mihály.
Ő maga nem akart jönni. Pedig január 10-11-re tették a várható dátumot. Bőven visszaértünk volna.
Gratulálok, Böbe, te egy igazi tökfilkó vagy nevetett a barátja.
Miért? nem értette Sanyi.
Mert valószínűleg már egyedülálló vagy. Hülye! Hívd fel a kórházat, biztosan ott van tanácsolta Mihály.
**Tíz nappal korábban**
Nem értem, Sanyika mondta telefonon az anyja , miért kell otthon ülnöd az ünnepeket? Ha Anikó nem akar jönni, gyere egyedül. Még két hete van a szülésig, simán visszaérsz.
Főleg, hogy mindenki itt lesz: néni Vera és bácsi Sándor, Nóri és Viki, Olgi és Pali. Mi meg apáddal, és Viki is Gézával jön.
Viki foglalt nekünk szobákat egy erdei panzióban. Négy napra 30-ától a 2-ig.
Az utolsó estén bál lesz művészekkel. Fizettem helyetted, majd visszaadod. Itt maradsz karácsonyig, 8-án mész haza. Pont a szülés előtt.
Anikó nem akart menni:
Sanyi, bármikor megindulhat nálam. Képzeld el, milyen lenne: mindenki mulat, ne meg megkezdődik. Főleg, hogy a panzió kint van elérne időben a mentő?
Nem, én nem megyek.
Jól mondja anyukád, hogy manapság a terhensek úgy viselkednek, mintha betegség lenne, és a szülés meg egy hőstett. Ő hármunkat szült, és még dolgozott is.
Persze, Sanyi értette, hogy Anikónak igaza van. De arra gondolt, milyen unalmas lesz otthon szilveszterkor: csak ketten, egy szerény asztalnál Anikó már mondta, nem tervez nagy főzést. Szomorú lett.
Közben a család táncol, mulat, zenél. Végül egyedül ment.
A panzióban tényleg jó volt. Éjfél körül Sanyi kiment a hallba, hogy felhívja a feleségét, de nem vette fel.
Na jó, sértődj meg, de te magad vagy a hibás. Te is itt lehetnél velünk gondolta.
Másnap az anyja is megjegyezte:
Anikó még csak fel sem hívott, nem köszöntött minket. Látod, megsértődött! Elkényeztetted, fiam.
Nem érti, mi az igazi család. Ezért mi itt együtt vagyunk, ő meg egyedül. Üljön otthon, gondolkodjon.
Anikónak azonban más dolga volt. Ha valakire gondolt, az Sanyi volt, nem az apósra és anyósára, és a tömérdek rokonra.
A szülei, megtudva, hogy egyedül maradt, magukhoz hívták. Nem terveztek nagy lakomát.
Anikó bátyja Budapesten dolgozott, folyamatos műszakban, így ők ketten tervezték az ünnepet.
31-én este kilenckor Anikó édesanyjával terített, amikor megindult nála a szülés.
Hívták a mentőt. Az anyja kísérte, az apa a saját autójával ment utánuk.
Az újévet Anikó a kórházban, a szülei pedig a váróban töltötték. Megszületett a fia
Sanyi felhívta a kórházat.
Kovács? Tegnap lett elbocsátva válaszolták.
Hogyhogy? Már megszületett a baba?
Igen. Január 1-jén, éjfélkor.
Ki vitte haza? kérdezte Sanyi.
Fiatalember, ezt nem jegyezzük le!
Sanyi rájött, hogy csak a szülei vihették, tehát most náluk van.
Vett egy rózsacsokrot, és odament.
Cseng
