Mit jelent az, hogy elválunk? kérdezte meglepődve a férj a feleségétől. Azért, mert anyának adtam pénzt?
Száz kilencvenezer forint! Ines odavágta a bankszámlakivonatot az asztalra, és nézte, ahogy a fehér lapok szétszóródnak. Róbert, hol a pénz?!
A férje még csak fel sem nézett a tévéből, tovább kapcsolgatta a csatornákat.
Milyen pénz? mormogta közömbösen.
Az, amit három évig gyűjtöttünk az önerőre! Tegnap még kétszáz huszonötezer volt, ma harmincötezer!
Róbert végre ránézett, vállat vonva, mintha csak valami apróság lenne.
Á, az Anyu és Júlia kértek segítséget. Nem vagyok én vadállat, hogy ne segítsek.
Megkérdeztél engem?! Ez a közös megtakarításunk!
Miért hisztizel? Visszaadom.
Mikor? Hány év múlva? Ines két kezét az asztalra támasztva dőlt a férje felé. Róbert, megbeszéltük, hogy erről a pénzről NEM költünk egyeztetés nélkül! SEMMIT!
Megbeszéltük, megbeszéltük De ha az anyukám kér, akkor mi legyen, utasítsam vissza?
És ha a feleséged három éve napi tizenkét órát dolgozik, az semmit sem jelent? Ez az ÉN pénzem is!
Róbert összeráncolta a homlokát, és visszafordult a tévéhez.
Ne legyél drámai. Ez csak közönséges munka.
Fél évvel korábban Ines a utazási irodájában ült, és aprólékosan számolta az utolsó csomagért kapott jutalékot. A számok örömet szereztek a csoport nagy volt és jól fizető.
Kolléganője, Tünde, a monitor mögül pislogott rá:
Megint a számológépen pötyögsz? Még mindig a álomlakásra spórolsz?
Még egy év, legfeljebb másfél, és lesz saját otthonunk mosolygott Ines, letéve a tollat. Róbert is igyekszik, hétvégén autószervizben vállal mellékállást.
Szerencsés vagy a férjeddel. Az enyém csak ígérget, de a lényeg sose változik.
Igen, szerencsés vagyok bólintott Ines, bár a lelke mélyén valami nyugtalanított.
Tünde odahúzott egy széket.
Mennyit gyűjtöttetek már, ha nem titok?
Kétszáztízezer. Már nincs messze a kétszázötvenezer forinttól.
Szuper! És hol tartjátok? Bankban?
Persze, lekötve. Kamatozik, ha nem is sok.
Okos döntés. A lényeg, hogy ne költsétek el valami hülyeségre.
Ines bólintott, de nem említette, hogy Róbert az utóbbi időben egyre kevesebbet dolgozott, panaszkodott a fáradtságra.
Aznap este otthon a férjét a kanapén találta, a tévé előtt. Egy akciófilm képai villantak a képernyőn.
Róbi, ma nem mentél a szervizbe? kérdezte, miközben levetette a cipőjét a hallban.
Holnap megyek. Fáj a hátam.
Nem lenne érdemes orvoshoz menni?
Hagyd már, majd elmúlik. Róbert átkapcsolt. Anyu telefonált, amúgy. Júliának pénz kellene egy fodrászképzésre.
Ines megfagyott, a táskáját szorongatva.
Mennyi?
Tizenötezer, semmiség.
Semmiség?! nem bírta visszafogni magát. Róbert, ez az én havi bónuszom!
Ne ordíts már. Nem a megtakarításból veszem ki. A következő fizetésemből adom.
És ha nem lesz elég?
Lesz, lesz. Ne aggódj túl.
Ines bement a konyhába melegíteni a vacsorát, de az étvága elment. Rossz érzésekkel teli gondolatok jártak a fejében: hányszor kért már így pénzt a férje családja?
***
Két hét múlva ugyanaz történt. Róbert édesanyja, Klára néni, vacsora közben hívta.
Halló, anyu? Róbert felhangosította a telefont, közben evett. Igen, hallom Löttyedt? Komolyan? Hét és fél ezer? Jó, holnap elviszem.
Ines lassan letette a villát, és a férjére nézett.
Róbert, megbeszéltük először a hitel, utána minden más.
Te most komolyan azt akarod, hogy a szomszédok járjanak panaszkodni anyámhoz, mert csöpög a radiátor? Milyen könyörtelen vagy!
Nem vagyok könyörtelen próbált nyugodt maradni Ines. De anyukádnak van egy fia, Pali, aki a szomszéd épületben lakik. Miért nem ő segít?
Pali munkanélküli, tudod jól.
Munkanélküli? Most, amikor mindenhol emberhiány van?
Róbert felnézett a tányérjáról.
Ne kezdj el vitatkozni. Az én anyám, én segítek neki, és kész.
Én meg a feleséged vagyok mondta halkan Ines. Ez számít valamit?
Persze, hogy számít. De anyumnak a radiátor
És a mi jövőnk?
Az is lesz. Nem dől össze a világ hét és fél ezer forint miatt.
***
Egy hónappal később Ines főnöke, László, behívta az irodáját. A tömött íróasztal mögött ült, papírok között turkálva.
Ines, ülj le. Kiválóan kezelted a kínai turistákat. A jutalom szép lesz huszonötezer forint.
Köszönöm örült őszintén.
De észrevettem valamit minden túlórát vállalsz, hétvégén is dolgozol. Nem vagy kimerült?
Nem, minden rendben. A férjemmel lakásra gyűjtünk, minden fillér számít.
Dicséretes, persze. De az egészség fontosabb, mint bármilyen lakás.
Ines bólintott, de magában arra gondolt, hogy a túlórái nélkül sosem gyűlne össze a kellő összeg túl gyakran kölcsönadta Róbert a pénzt a rokonainak.
László, van még valami plusz munka? Valaki szabadságra megy?
A főnök figyelmesen nézett rá.
Van, persze. De te így is sokat dolgozol.
Nem gond, megoldom.
