Tűrj, kislányom! Most már más családba tartozol, tartsd tiszteletben az ő szokásaikat. Férjhez mentél, nem pedig vendégségbe jöttél. Milyen szokások, anya? Mind itt bolondok! Főleg a anyós! Egyértelműen utál engem! Hallottál már valaha kedves anyósról?
Csavarog! Csavarog! Már megint! Szabó Erzsébet a konyha közepén állt, arca a haragtól vörös, szemei tüzet szórtak. Ha a férfi csavarog, a nő tehet róla. Most mindent el kell magyaráznom neked?
Az anyós a csúcsán volt. Ordított a menyére, Lizikére, mint az őrült. Mindez csak azért, mert a lány gyanította, hogy a férje, a fia, Tamás, hűtlen volt.
Lizi, egy fiatal, törékeny lány nagy, ártatlan szemekkel, állt a falhoz támaszkodva, próbálva megnyugtatni a dühös asszonyt.
Szabóné, de ez nem normális. Neki családja van, gyerekek próbálta mondani Lizi, de az anyós azonnal félbeszakította, mintha egy idegesítő legyet kergetne el.
Te vagy a család? Vagy a gyereked, aki nem engedi közel magához minket és az apját? Az anyós megvetően fújta ki a levegőt. A te nevelésed, egyébként!
Milyen nevelés, Szabóné? Jancsinak csak egy éves. Még kicsi mondta halkan Lizi.
Kicsi? Az asszony eltorzult az undortól. A Kovácsék unokája még kisebb. Ő fel sem ismer, nem pedig üvölt, mint ez a tiéd intett a gyerekszoba irányába.
Egyébként ő is az unokájuk válaszolta Lizi, hangja remegve. És tudod, a gyerekek érzik a rossz embereket. Talán ezért nem megy hozzájuk.
Mi vagyunk a rosszak? No nézd csak ezt a festett képűt! az anyós üvöltésbe kezdett. Kié a ház, ahol élsz? Ki vásárolja meg a kaját? Kinek a pénzét költöd? Hálátlan!
Lizi nem akart többet veszekedni a veszekedős anyósával. Már ezer alkalommal mondta Tamásnak, hogy külön akar tőlük élni, de Tamás, az anyja kényeztetett kisfia, nem látta ezt szükségesnek.
Neki tetszett, hogy itthon él. Mintha Krisztus ölében ülne. Nyugodtan ment dolgozni, minden házimunkát megoldottak az idősebbek mosás, takarítás, főzés. Nem élet, hanem álom!
Lizit viszont az anyós mindenért felelőssé tette. Eleinte a lány próbált jó kapcsolatot kialakítani vele. Segített a ház körül, mindenben támogatta, még a végtelen panaszaikat is meghallgatta a szomszédokról. De idővel rájött, hogy hiába.
Bármilyen kedves és szorgalmas is volt Lizi, az anyós utálta, és ezt nem is titkolta.
Beházasodott ezzel a hitvány lánnyal, mintha nem lett volna normális lány mesélte Szabó Erzsébet a szomszédnak, miközben Lizi a ház sarkában állt, összeszedte Tamás szétszórt játékait, és mindent hallott.
Másik faluba ment érte! Pedig nem érdemelte volna! A mi falunk lányai sokkal jobbak, szorgosabbak és okosabbak.
És ne is mondd! helyeselt a szomszéd, a helyi pletykafészek, néni Marika, aki már mindenkinek kikezdte a csontjait.
Ha legalább ért valamihez. De te, Szabó
