A csengő élesen, kellemetlenül megszólalt, ami vendéget jelentett. Zsófia levette a kötényét, kezét megtörölte, és kiment nyitni. A lányával egy fiatalember állt a küszöbön. Zsófia beengedte őket a lakásba.
Szia, anya köszönt a lánya, és megpuszilta az anyja arcát. Ő Pali, itt fog lakni velünk.
Jó napot köszönt udvariasan a fiú.
Ez meg az én anyukám, Zsófia néni.
Zsófia Kovács javított ki a lánya.
Anya, mi lesz vacsorára?
Borsópüré és kolbász.
Én nem eszem borsópüré válaszolta a fiú, levetette a cipőjét, és bement a nappaliba.
De anya, Pali nem szereti a borsót mondta a lány nagy szemekkel.
A fiú a kanapén helyet foglalt, és a táskáját a földre dobta.
Ez alapvetően az én szobám jegyezte meg Zsófia.
Pali, gyere, megmutatom, hol fogunk lakni! kiáltotta Lili.
Nekem itt tetszik morgott a fiú, miközben felállt a kanapéról.
Anya, gondolkozz el, mit ehetne Pali.
Nem tudom, van még fél csomag kolbász vállat vont Zsófia.
Az jó lesz, mustárral, ketchuppal és egy kis kenyérrel jelentette ki vidáman.
Hát jó tudta csak kinyögni Zsófia, miközben a konyha felé indult. Régen macskákat és kutyákat hozott haza, most meg ezt hozza, és még enni is adjak neki.
Magának borsópürét tett, két sült kolbászt tett rá, mellé egy kis salátát, és nagy étvággyal evett.
Anya, miért egyedül eszel itt? kérdezte a lánya, amikor belépett a konyhába.
Mert jöttem a munkából, és éhes vagyok felelte Zsófia, miközben rágott egy darab kolbászon. Aki enni akar, vegyen magának, vagy főzzön. És még egy kérdés: miért fog Pali itt lakni?
Hogy miért? A férjem.
Mi?! A férjed?
Igen, pontosan. A lányod felnőtt, és eldönti, hogy házasodik-e vagy sem. Már tizenkilenc éves vagyok.
De még csak el sem hívtatok az esküvőre.
Nem volt esküvő, csak polgári anyakönyvi eljárás. Most, hogy férj és feleség vagyunk, együtt fogunk élni válaszolta Lili, és az evő anyjára nézett.
Hát akkor gratulálok. De miért esküvő nélkül?
Ha van pénzed esküvőre, nyugodtan odaadhatod nekünk, tudjuk, mire költenénk.
Értem mondta Zsófia, miközben folytatta a vacsoráját. De miért pont itt akartok lakni?
Mert egy egyszobás lakásban négyen élnek.
Tehát a bérlés lehetőségét meg sem fontoljátok?
Miért béreljünk, ha nekem itt van szobám? csodálkozott a lány.
Értem.
Tudnál adni nekünk valami ennivalót?
Lili, a borsófőzelék a tűzhelyen van, a kolbász a serpenyőben. Ha kevés, a hűtőben van még fél csomag. Vegyetek, amire szükségetek van.
Anya, nem érted, most van egy VŐLEGÉNYED! hangsúlyozta Lili az utolsó szót.
És? Most fel kellene ugrálnak örömömben? Lili, jöttem a munkából, fáradt vagyok, kérlek, ne legyenek ünnepségek. Vannak kezetek, lábaitok, törődjetek magatokkal.
Ezért vagy egyedül! Lili haragos pillantást vetett anyjára, és dühösen becsapta az ajtót a szobájában. Zsófia befejezte az evést, elmosogatott, letörölte az asztalt, és visszavonult. Átöltözött, megfogta az edzőtáskáját, és elment edzeni. Többször is a héten a konditeremben vagy a uszodában töltötte az estéit.
Tíz óra körül ért haza. Egy meleg teára számított, de a konyhában káosz fogadta: valaki megpróbált főzni. A fazékfedél eltűnt, a belevaló étel kiszáradt és megrepedezett. A kolbászos zacskó az asztalon hevert, mellette egy megkeményedett kenyér darab, zacskó nélkül. A serpenyő leégett, és valaki villával próbálta lekapargatni. A mosogatóban halomban állt az edény, a padlón pedig valami édes cucc foltja. A lakásban cigaretta szag terjengett.
Ez újszerű. Lili ilyet soha nem csinált volna.
Zsófia kinyitotta a lánya szobaajtaját. A fiatalok bort ittak és cigarettáztak.
Lili, takarítsd fel a konyhát. És holnap vegyél egy új serpenyőt mondta az anya, és bement a szobájába, az ajtót nem csukva be.
Lili felugrott, és utána rohant.
Miért nekünk kell takarítani? És honnan vegyek pénzt új serpenyőre? Nem dolgozom, egyetemre járok. Neked fontosabb az edény?
Lili, ismered a szabályokat: aki eszik, takarítson, aki koszol, takarítson, aki tör valamit, pótolja. Mindenki magáért felel, és igen, fontos a serpenyő, nem olcsó, és most tönkrement.
Te nem akarod, hogy itt lakjunk vágott közbe a lány.
Nem válaszolta nyugodtan Zsófia.
Nem akart veszekedni, és Lili eddig sosem viselkedett így.
De itt nekem is jár egy rész.
Nem, a lakás az enyém. Megdolgoztam érte, és megvettem. Te csak be vagy jelentve. Az én költségemen oldjátok meg a problémáitokat? Nem. Ha itt akartok élni, tartsátok be a szabályokat magyarázta Zsófia nyugodt hangon.
Egész életemben a te szabályaid szerint éltem. Férjnél vagyok, és mostantól nem mondod meg, mit csináljak tiltakozott Lili. Ráadásul te már élted az életed, nekünk kéne a lakás.
Szívesen átadom nektek a folyosót és egy padot az udvaron. Szóval, édesem, férjnél vagy? Nem kér
