Zsanett nehezen vonszolta magát haza a munka után az üres lakásba. Azonnal bekapcsolta a tévét, hangosabbra tekerve, mintha valaki más is otthon lenne. Pedig a lánya, Virág, már férjnél volt. A férje, Barnabás, pedig elhagyta egy fiatalabb nőért.
Zsanett még mindig nem tudta elhinni, hogy Barnabás így megtörhette. Huszonnégy évet éltek boldogan, veszekedés nélkül. Már tervezték, hogy ünneplik ezüstlakodalmukat egy szép vacsorával. De végül nem így sült el minden álom összeomlott.
Anyu, soha nem gondoltam volna, hogy apa ilyet tesz sírt Virág. Nem fogok többet vele beszélni!
Kicsikém, ne így gondold. Apa tőlem ment el, nem tőled. Te a lánya vagy, és szeret. Ne szakítsd meg a kapcsolatot vele próbálta megnyugtatni Zsanett.
Nem akarta, hogy a lánya haragot tartson az apja ellen. Inkább magát okolta. Talán nem szerettem eléggé, nem figyeltem oda. Túl sokat dolgoztam, keveset a családdal.
Barnabás egy fiatal lányba szeretett bele, akivel egy kávézóban ismerkedett meg, amikor munka után barátaival üldögélt egy sör mellett. Egy barna szemű lányra pillantott, akinek vidám szikrák táncoltak a szemeiben. Valahogy a tekintete mélyen a szívébe hatolt, így odament hozzá. Aliznak tetszett a figyelem, és hamarosan a bérleményében találták magukat. Aztán minden gyorsan történt szerelembe esett.
Nem sokáig tudta becsapni a feleségét, Zsanett sejteni kezdte. Egy keserű beszélgetés után Barnabás bevallotta: Zsanett, szerelmes vagyok. Tudom, hogy bántottalak, de nem akartam hazudni.
Zsanett próbálta túllépni, bár fájt.
Egy nap, amikor épp hazatért, csörgött a telefonja. Húga, Tündi, hívta. Szia, már otthon vagy? Jövök, beszélni szeretnék veled.
Igen, várok örült Zsanett, hogy nem egyedül tölti az estét.
Tündi zajosan berontott, két teli szatyorral a kezében. Kivett finomságokat, egy üveg bort, míg Zsanett csak nézte, nem értve, miért kell most inniuk.
Mi ez a lakoma? Ünnepeljük valamit?
Hát nem épp ünnepelni jöttem sóhajtott Tündi. A kislányom, Réka, terhes. Még tizennyolc sem múlt, a bolond!
Komolyan? lepődött meg Zsanett. Három hónap múlva tölti, ugye?
Pontosan! De már túl késő megszüntetni. Én meg csak azt nézem, hogy most mi lesz! A fiú, akivel jár, megtagadta. Réka meg nem akarja a gyereket, én meg nem vállalom helyette.
Zsanett ijedten hallgatta.
Na mindegy, igyunk, kicsit levezetjük a feszültséget mondta Tündi, és hörpintett a borából. Réka azt se tudja, ki az apa, annyit bulizott. Persze, a fiú nem vállalta.
Zsanett is kortyolt, de csak kicsit.
Mondd, Zsani, mi lenne, ha kezdte Tündi. Mi lenne, ha a kórházban hagynánk a gyereket, miután megszületik? Csak félek, hogy később keresni fogja az anyját, vagy követelni valamit.
Zsanett mereven bámult rá, majd lassan megszólalt: Tündi, eszednél vagy? Hogy juthatott ilyen eszedbe? A lányod még fiatal, de te? A saját véred!
Ne okoskodj! Nem vagyok olyan tökéletes, mint te. Nekünk nem kell ez a gyerek. Réka főiskolára jár, nem gyereket nevel. És én? Nekem is van életem.
Zsanett hallgatott, gondolkodott.
Mikor várható a szülés? Volt már uh?
Igen, lány lesz. Biztos olyan könnyűvérű lesz, mint az anyja mondta Tündi, cigarettára gyújtva.
Tündi add nekem azt a kislányt. Kérlek, ne hagyd a kórházban. Van lakásom, jó munkám, meg tudom nevelni.
Hogy képzeled? hű
