Hatvanéves bátyám, Gergő, hat éve házasodott össze, és azóta sem mi, sem a szüleink nem tettük be a lábunkat a házukba. Minden ünnep, születésnap és családi összejövetel kivétel nélkül a szüleink tágas, kertvárosi házában zajlik Pécsen. Anyám hegyeket főz, terít az asztalra, majd még műanyag dobozokba is pakol házi fasírtot és salátákat, hogy Gergő és a felesége, Dorottya, hazavihesse.
Amikor Gergő még friss házas volt, Dorottyának pár hónap múlva születésnapja volt. Anyám, lelkesedésében, meglepetést akart szervezni: vettük a tortát, válogattunk egy szép ajándékot, és benéztünk volna. Anyám felhívta Dorottyát, aki hidegen közölte, nem tervez semmi ünnepélyességet. Anyám azonban makacsul ragaszkodott a tervéhez:
“Csak beugrunk, megiszunk egy csésze teát, megeszünk egy szelet tortát! Semmit sem kell előkészítened, drág!
Végül mégis elmentünk. De a meleg fogadtatás helyett csak megdöbbenést kaptunk: Dorottya az utcán jött velünk szembe, motyogott valamit a “rendetlen lakásról”, és nem engedte át a küszöbön. Meglepődve átadtuk neki a tortát és az ajándékot a lépcsőházban, majd hazatértünk. Azóta anyám rendez minden összejövetelt, és próbáljuk elfelejteni ezt a kínos pillanatot.
Dorottya egyszer nyíltan megmondta a szüleinknek:
“Ti mégis nagy házban éltek, nektek bőven van hely vendégekre! Mi egy egyszobás lakásban lakunk, hogyan hívhatnánk át mindenkit?”
Nagy erőfeszítésbe került, hogy ne kezdjek el ordítani. Nem lehet egy kis lakásban legalább a apósékat és a férj húgát meghívni? Ez nem egy tüntetés, csak három ember! De hallgattunk, hogy ne legyen balhé.
Most Dorottya az ötödik hónapjában jár. Ez lesz a szüleim első unokája, és anyám, természetesen, máris repes a boldogságtól. Állandóan hívja Gergőt, érdeklődik Dorottya után, kérdezi, szükségük van-e segítségre. Aztán kiderült, hogy Dorottya már a terhessége elején felmondott a munkahelyén. Anyám pánikba esett:
“Rosszul érzi magát? Segítségre van szüksége?”
Gergő megnyugtatta: Dorottyának jól megy, csak “pihenni akar”. Mi pedig csak néztünk, mint hal a szatyorban. Gergő és Dorottya mindig is a nagy lábon élt: éttermek, utazások, drága ruhák. Nincs hitele
