Apa, kérlek… ma ne jöjj el az iskolába, rendben?

Apám, kérlek ma ne gyere az iskolába, jó?
Miért, Marika? Nem akarod látni, mikor átveszed a díjat?
Nem, Apu. A társaim és a szüleik jönnek, és te
Én meg ki vagyok?
Te poros vagy, Apu. Megint egyből az építkezésről jöttél.
A férfi mozdulatlanul állt. A lány kezében egy hervadt virág volt, amit az útról szedett fel.
Így van, kicsim mondta gyengéden. Egyenesen jöttem, mert nem volt időm átöltözni. Nem akartam lekésni.
Nem számít, Apu! Mondtam, nem akarom! kiáltotta. Meg fognak rólam nevetni!
Az apa csak csóválta a fejét, szótlanul.
Rendben, Marika. Nem megyek.
A lány lassan megfordult, a virágot szorongatva.
Marika egy kis, rozoga házban nőtt fel. Anyja elhagyta, amikor ötéves volt.
Apja, Kovács János, nappal, esőben, hidegben dolgozott, hogy könyveket, ruhákat, mindent megvehessen neki.
Apu, nincs hűtőnk!
Nem baj, kicsim, a tornácon hagyjuk, ott hidegebb van.
Az évek elrepültek. Marika megkapta a kitüntetést, majd felvették a budapesti egyetemre.
Apja utolsó fillérjét is odaadta.
Tartsd meg, kicsim, a szállásodra.
Apu, de neked mi marad?
Nekem elég, ha látlak, milyen naggyá nőttél.
Visszajövök, ígérem. És elviszlek magammal mondta, átölelve.
Apu mosolygott.
Ne vigyél sehova, kicsim, nekem itt jó a tyúkaimmal.
Két év telt el.
Apja gyakran hívta, de Marika ritkán vette fel.
Apu, elfoglalt vagyok, dolgom van, óráim
Értem, kicsim. Ne felejts el enni, jó?
Igen, Apu, szia!
Egy nap váratlanul bejött a városba, hogy hozzon neki töltött káposztát és pitéket.
Megérkezett a lakóházához, de a portás megállította.
Kit keres, uram?
A lányomat, Kovács Marikát. A harmadik emeleten lakik.
A portás gúnyosan mosolygott.
A Gyémánt Események hölgye? Uram, ő dolgozik, ma nagy rendezvénye van. Inkább hagyja itt a csomagot.
Nem, szeretném látni csak egy percig.
Gyalog ment tovább a szállodába, ahol az esemény zajlott.
Ott állt Marika, elegáns, drága ruhában, a jótékonysági gálát vezényelve. Fontos emberekkel volt körülvéve.
Apja a szélén állt meg, szégyenkezve, kopott kabátjában, poros cipőjében.
Kovács Marika asszony motyogta bátortalanul. Az apukája
A lány hirtelen megfordult. Meglátta.
Apu?! Mit keresel itt?
Mindenki rájuk nézett.
Hoztam töltött káposztát, saját kezűleg készítettem.
Egy kollégája elnevetette magát.
Ó, hát te vagy az apja! Milyen kedves!
De a lány elpirult, és hidegen szólt:
Kérlek, menj. Nem lehet itt. Ez zárt rendezvény.
Marika csak én vagyok
Menj! kiáltotta, szégyenében, rá sem nézve.
Apja kilépett. A káposzta kifolyt a földre.
Bocsáss meg, nem akartalak zavarni motyogta, fel