Egy lakás anyós nélkül: Menekülés a közös háromszobás rémálom elől
Nem veszünk lakást, hogy anyóssal éljünk: Vagyis nem választunk háromszobást, csak hogy elkerüljük ezt a rémálmot.
A férjem, Zoltán, és én egy saját otthonról álmodunk, felvettünk egy lakáshitelt, sőt, még kölcsönt is kértünk anyóstól, Erzsébettől. Nem gonosz, de az állandó beavatkozása kiakaszt. Miután elhunyt a férje, úgy tűnik, feladatának érzi, hogy mindenkivel törődjön és ez fullasztó. Van egy tágas lakása a belvárosban, Debrecenben, de az én döntésem szilárd: inkább egy kisebb, de a miénk. Nem engedem, hogy árnyéka befedje az otthonunkat.
Megnéztünk egy háromszobás lakást egy új építésű társasházban. Az egyik szoba picike tökéletes lenne a álomgardróbnak. De Erzsébet felháborodott. Azt mondta, ostobaság gardróbnak használni. És hol alszanak majd a vendégek? Ha a család meglátogat? kérdezte szúrós pillantással. Rögtön értettem: ő magára gondol. Az utóbbi időben képtelen hazamenni, órákig marad nálunk, mintha félné a magányos lakásától. Szavai ítéletként csengtek: ha háromszobást veszünk, ő is beköltözik.
Nem vagyok vak látom, mi vár ránk. Erzsébet egyedülálló, és a gondoskodása egyre inkább irányításba csap át. Naponta háromszor hív, hogy ellenőrizze, hogy vagyunk, kéretlen tanácsokat oszt, még a bútorokat is meg akarja mondani, hogy hova tegyük. Nem osztom meg vele az otthonunkat! Zoltánnal egy életet építünk, nem pedig anyósa kívánságainak engedünk, akármilyen kedvesnek is tűnik.
Ultimátumot adtam: nincs háromszobás. Karácsonykor és húsvétkor elég, ha látod anyukádat mondtam Zoltánnak. Ha annyira vendégszobára vágyik, csináljon magának egyet a saját lakásában. Próbált engem győzni, hogy csak közel akar hozzánk lenni, hogy egyedül van, és nehéz neki. De én hajthatatlan vagyok. Nem áldozom fel a nyugalmam az ő fojtogató gondoskodásáért. Inkább lemondok a gardróbról, minthogy az otthonunk az ő lakásának kiegészítője legyen.
Ha vendég jön, légágyon alszik. Ha Erzsébet ragaszkodik a látogatáshoz, mindig találok okot, hogy haza kísérjem. Ez a mi házunk, a mi életünk és senki, még ő sem, veheti el tőlünk, hogy mi vagyunk az urak a saját otthonunkban.
