Alig tudtam letörölni a könnyeimet, ahogy a tükörbe néztem. Nem, nem engedhettem meg magamnak, hogy összeroppanjak. Most nem. Végül is ez az én lakásom, és senkinek nincs joga kidobni innen.
Ki gondolta volna, hogy hat évnyi házasság Pállal így végződik? Tökéletes párnak látszottunk legalábbis minden ismerősünk ezt mondta. Egy kényelmes lakás a belvárosban, szüleim ajándéka huszonötödik születésnapomra, közös utazások, mozizás
Emlékszem, mit mondott édesapám a lakodalom előtt:
Kati, csak a te nevedre íratjuk a lakást. Nem azért, mert nem bíznék Pálban, de sosem tudhatod, mit hoz az élet.
Akkor csak legyintettem. Azt hittem, a szerelmünk örökké tart.
Kovács Katalin, alszol? hallatszott a fürdőszoba ajtaján keresztül egy türelmetlen hang.
Még egy pillantást vetettem a tükörbe, megigazítottam a hajamat, és kiegyenesedtem. Semmi esetre sem akartam, hogy Pál új barátnője meglássa, mennyire összetörtem.
Ki jövök figyelmeztettem, majd kinyitottam az ajtót.
Az előszobában egy harmincas, elegáns szőke nő várt rám. Drága öltöny, divatos cipők, tökéletes smink. Most már értettem, miért választotta Pál mindenben az ellentétem volt: kifinomult és önbizalomteljes.
Szabó Adrienn mutatkozott be formális hangon. Pál ügyvédje vagyok. Azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kilakoltatás ügyét.
Az én kilakoltatásomat? keserű nevetés tört fel bennem. A saját lakásomból?
Szabó Adrienn kissé félrehajtotta a fejét:
Pál úr azt mondta, ez közösen szerzett vagyon.
Most már tényleg nevetnem kellett:
Pál esetleg elfelejtette említeni, hogy a lakást a szüleim adták nekem a házasság előtt? És hogy kizárólag az én nevemen szerepel?
Egy pillanatra kétség ült Szabó Adrienn tökéletes arcára.
Eszembe jutott, hogyan kezdődött mindez. Először apróságok voltak Pál egyre később jött haza a munkából, alig beszélt hozzám. Mindent egy bonyolult projektre fogott, én pedig én teret adtam neki. Azt hittem, ez csak átmeneti nehézség.
Megmutathatom a lakásra vonatkozó dokumentumokat mondtam nyugodtan. Szeretné látni?
Nem lesz szükség rá Szabó Adrienn elővette a telefonját. Felhívom Pál urat.
Miközben az ablakhoz ment, hogy beszéljen, én a kanapé szélére ültem. Az elmúlt hetek emlékei kavarogtak a fejemben.
Aznap este, amikor Pál szokatlanul józanul és komolyan tért haza. Azt mondta, beszélnünk kell. Épp akkor fejeztem be az ő kedvenc pecsenyéjét.
Jobb, ha különválnunk mondta akkor, valahova a fejem mellett bámulva. Beadom a válókeresetet.
Nem csináltam jelenetet. Talán anyám nevelése mindig azt tanította, hogy minden helyzetben meg kell őrizni a méltóságomat. Csöndben összeszedtem a papírokat, és én adtam be a válópert, néhány nappal megelőzve őt.
Szabó Adrienn letette a telefont, és felém fordult. Arca láthatóan megváltozott az előbbi magabiztosság eltűnt.
Történt egy kis félreértés mondta, próbálva megtartani a professzionális hangnemet. Pál úr nem teljesen pontosan magyarázta el a lakás helyzetét.
Úgy érti, hazudott? felálltam a kanapéról. Tudja, ez pont olyan, mint ő. Mindig is jó volt abban, hogy színesíti a valóságot.
Szabó Adrienn kényelmetlenül egyik lábáról a másikra állt:
Elnézést a kellemetlenségért.
Nem szükséges odaléptem a bejárati ajtóhoz, és kinyitottam. Csak a dolgát végezte. Bár elhallgattam. Megengedi, hogy egy tanácsot adjak?
Kérdőn nézett rám.
Legyen óvatos Pállal. Mestere a manipulációnak. Ma önnel jött ki lakoltatni a feleségét a saját lakásából. Holnap pedig
Nem fejeztem be a mondatot, de láttam a szemében hallott engem. Mikor az ajtó becsukódott Szabó Adrienn mögött, a falnak dőltem, és lassan lecsúsztam a padlóra. A térdeim remegtek.
A telefon csengése felkaptattatott. Pál neve villant fel a kijelzőn.
Milyen cirkuszt rendeztél? mérges hangja csattant. Miért kellett megalázni Adrient?
Én vagyok a megalázott? éreztem, hogy a harag hulláma emelkedik bennem. És az, hogy a barátnőddel jöttél ki lakoltatni a saját lakásomból az nem megalázás?
Adrienn nem a barátnőm, hanem az ügyvédem!
Aki egyébként véletlenül a
