Kinevették a falusias stílusomért, holott ők maguk is elszármazott falusi gyökerekkel rendelkeznek
Egy kis magyar faluban nőttem fel, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Gyerekkoromtól fogva ismerős volt a föld, a munka, és az, hogy mindent a kezünkkel kell megtermelnünk. Nem voltunk gazdagok, de tisztességesen éltünk. És ekkor szerettem bele a földbe nem mint kötelezettségbe, hanem mint lelki menedékbe. Szeretek a kertben dolgozni, saját kezűleg termeszteni zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket. Érzem, hogy ez megköti a lábam a földhöz, megnyugtat, és önmagamhoz téríti vissza. Ezért, amikor férjhez mentem, rögtön megmondtam: Kell egy kertesházunk. Ha nincs, akkor gyűjtünk, és veszünk.
A férjem eleinte nem lelkesedett az ötletért, de látva, mennyire fontos nekem, végül beleegyezett. Vettünk egy kis házat kerttel Hajdú-Bihar megyében. És minden jó lett volna ha a férjem szülei nem lennének. Az első naptól kezdve lenéztek. Különösen a anyósom, Tóth Marianna. Minden találkozásunk finom, de észrevehető megalázkodássá változott.
Megint a répáiddal vagy elfoglalva? Pont mint egy parasztasszony mondta torz mosollyal.
Nem azért tanult és nőtt fel a fiunk a városban, hogy a földben kapáljon!
Én pedig hallgattam, és összeszorult a szívem. Nem azért, mert szégyelltem volna magam. Hanem mert nem értettem miért ilyen gyűlölet? Nem erőltetem senkire, csak meghívom, hogy segítsen. Megmutatom, mennyi szépet lehet teremteni. Ez nem kényszermunka ez gondoskodás, ez élet.
De hosszú ideig tűrtem. Gondoltam, hátha csak a városi mentalitás, ők nem értik. Más a nézőpontjuk, más az értékrendjük. Aztán véletlenül rájöttem az igazságra, és nem is sértődés, hanem nevetés fogott el.
Kiderült, hogy a férjem szülei is a legszebb magyar falvakból származnak. Az anyja egy Zala megyei kis faluban, az apja pedig egy eldugott Heves megyei tanyán nőtt fel. Ráadásul a nagyszüleik még ma is ott élnek, öreg házakban, állattartással foglalkoznak. Ők viszont, miután fiatalon a városba költöztek, kitörölték ezt az életükből. Olyan kitartással tagadták, mintha attól félnének, hogy valaki rájön az igazi gyökereikre.
És közben, szégyen nélkül, megjegyzéseket tettek rám: Nézd már meg a lakásod berendezését mintha egy öregasszony tanyáján lennél! Ezek a vázák, bútorok, fényképek Nálunk minden modern: tiszta falak, beépített bútorok, semmi fölösleges.
Pedig nekem pont ez kell a melegség, az otthon, az emlékek a polcokon. Lehet, hogy nem divatos, de emberi.
Sokáig hallgattam. Nem vág
