Ma reggel, mikor apám autóval ment dolgozni, megállt egy benzinkútnál, hogy tankoljon. Ott állt egy terhes lány, alig 19 éves, és koldult. Segítséget kért, de apám sajnálkozva közölte, hogy nincs nála apró, majd beszállt a kocsijába, hogy továbbinduljon.
De csak pár pillanat múlva kiszállt, és megkérdezte a lányt, hogy került ilyen helyzetbe. A lány, akit Eszternek hívtak, elmesélte, hogy összeveszett a szüleivel, mert nem fogadták el életének választásait. Kiderült, hogy házasságon kívül vált terhessé, és kidobták otthonról. Apám megkérdezte, van-e munkája vagy segítségre szorul. Eszter azt felelte, nincs. Apám mégis meggondolta magát: átadta a névjegykártyáját, és megkérte, hogy hívja fel másnap.
Eszter fel is hívta, és apám meghívta az irodájába. Ott interjút tartottak, és egy hét múlva már dolgozni kezdett. Eleinte csak telefonokat vett fel és kisebb feladatokat látott el, de idővel a cég egyik alelnökévé vált. Most már saját családja van, és remekül boldogul!
Ma is eszembe jut, hogy néha egy kis együttérzés és egy lehetőség hogyan változtathatja meg valaki sorsát. Nem mindig a pénz a legfontosabb, hanem az emberség.
