Kérhetem a férjedet? A tiéd lehet! mondta a feleségem mosolyogva a nőnek, aki ismeretlenül megjelent a küszöbünkön.
Várj egy percet, Zsófi! Valaki csönget. Miután megtudom, ki az és mit akar, visszahívlak, mondta Zsófia habozva, megszakítva a telefonbeszélgetést gyerekkori barátnőjével. Zsófi épp részletesen, viccesen mesélte az anyósának születésnapi buliját, és Zsófia folyton nevetett, mintha komédiát nézne.
Zsófia az ajtóhoz ment, bekukucskált a lencsén, és meglepődött. A szomszédra számított, hiszen idegenek nem könnyen juthattak be a biztosított lakótelepre. De az ajtó előtt egy fiatal nő állt, különös megjelenéssel, akit Zsófia még sosem látott.
Elhatározta, hogy nem nyit ajtót jobb volt kerülni az ismeretlenekkel való érintkezést, főleg manapság, amikor annyi csaló járkál. Zsófiának egyértelmű elve volt: semmi beszélgetés idegenekkel. A naivakat kihasználják, de ő nem tartozott közéjük.
Fölvette a telefont, hogy folytassa a beszélgetést Zsófival, de ismét megszólalt a csengő. A nő kinn makacs volt, biztos volt benne, hogy valaki otthon van, és elszántan választ követelt.
Zsófia egyedül volt a lakásban; a férje, Gábor, egy barátjához ment, segíteni egy kis kertimunkában. Visszament az ajtóhoz, újra kinyitotta a lencsét, és jobban megfigyelte az idegent.
Valami furcsa és egyben szánalmas volt benne, de Zsófia nem érzett veszélyt.
Mi történhet a legrosszabb, ha kinyitom és elküldöm? Utánna nyugodtan folytathatom a hétvégét, gondolta. Valószínű eltévedt, vagy valami hülyeséget akar eladni.
Elhatározta, kinyitotta az ajtót. A nő azonnal feléje fordult, idegesen simogatva a haját, mielőtt megszólalt.
Jó napot! Ön Zsófia? kérdezte, babrálva a nyakán lógó sállal. Persze, hogy ön miért is kérdezem?
Na, ez érdekes lesz, gondolta Zsófia. Egyre kifinomultabbak a csalók. Még a nevemet is tudja.
Ki maga, és mit akar? Öt perce áll itt. Nem hívtam meg, úgyhogy mondja meg, mit akar, vagy tűnjenek el! mondta Zsófia határozottan.
Gábor itthon van? kérdezte az idegen, meglepve Zsófiát.
Na, ez már valami! gondolta gyanakodva. A férjem nevét is tudja. Nyilván felkészült.
Gábor miatt jött? kérdezte Zsófia, bár más választ tervezett.
Nem, önnel akartam beszélni. De ha Gábor itthon van, nehezebb lesz számomra, válaszolta a nő nyugodt őszinteséggel.
Nehezebb? Mi történik? tűnődött Zsófia egyre kíváncsibb hangon.
Nincs itthon. Mit akar?
Talán jobb lenne bemenni. Furcsa ilyen dolgokról az előszobában beszélni, javasolta a nő, egyre bátrabban.
Szó sem lehet róla! Nem ismerem magát, és nem engedek be idegeneket. Mondja meg, amit akar, és gyorsan! csattant vissza Zsófia.
Tényleg itt akarja megbeszélni a kapcsolatom intim részleteit Gáborral, a szomszédok előtt? kérdezte a nő, gúnyosan mosolyogva.
Mi? Milyen kapcsolat? kiáltotta Zsófia, magasabbra szökve a hangján, mint tervezte.
Zsófi, minden rendben? Miért kiabálsz? kérdezte Kissné, a szomszédasszony, aki épp kijött a liftből.
Jó napot, Kissné! Minden oké. Milyen az idő odakint? próbálta Zsófia elterelni a figyelmét.
Úgy tűnik, esni fog, felelt a szomszédasszony, bár nem sietett be a lakásába, kíváncsian figyelve a jelenetet.
Jöjjön be, mondta Zsófia kelletlenül, intve a nőnek.
Bent a nő körülnézett a lakásban, érdeklődve figyelve a tárgyakat.
Öt perce van. Beszéljen, szólt Zsófia, elállva az útját a nappali felé. Nem vagyunk múzeumban.
A nevem Bianka, kezdte a nő, levéve a sálját és a kabátját. Gábor és én szerelmesek vagyunk egymásba.
Ó, milyen klisés! Nem tudott volna valami eredetibb kifogással jönni? vágott közbe Zsófia, szarkasztikusan mosolyogva.
Mi benne a klisés? Az emberek szerelmesek lesznek ez megtörténik. Nem ön az első feleség, akinek a férje elmegy, válaszolta Bianka magabiztosan, próbálva Zsófia mellett elhaladni.
És biztos benne, hogy ő már nem szeret engem, és magát szereti? kérdezte Zsófia, még mindig mosolyogva.
Abszolút! Különben nem lennék itt, felelte Bianka vakmerőn.
Nos, a gond az, hogy a férjem senkit nem szeret. Nem tudja, hogy kell. Tehát téved, kedvesem, mondta Zsófia nyugodtan.
Bianka próbált érvelni, de ekkor kinyílt az ajtó, és belépett Gábor
és Gábor meglepődve állt meg, amikor meglátta az ismeretlen nőt a hallban.
Bianka? Mit keresel itt szombat délelőtt? Munkaügy? kérdezte őszinte zavarral.
Nem, téged keres, mondta Zsófia, élvezve a helyzetet.
Engem? Hogy érted? Történt valami az irodában? kérdezte Gábor, egyre zavartabban.
Nem, drágám. Eljött, hogy magához vegyen. Teljesen, válaszolta Zsófia, gúnyosan mosolyogva.
Bianka láthatóan zavarban hirtelen visszavette a kabátját, és az ajtó felé indult.
Már megy is? De mi lesz Gábortól? Nem érte jött? Őszintén, örömmel átadom, ugratt
